„Egy stílusos lábprotézis öltöztet, miért ne építhetné a divatot?” - Interjú Máté Rolanddal, aki amputáltként is büszkén vállalja önmagát
Máté Roland 32 éves volt, amikor egy artériás trombózis következtében elvesztette az egyik lábát. Azóta aktivistaként nagyon sokat dolgozik azon, hogy közelebb hozza egymáshoz az ép és a fogyatékossággal élő emberek világát. Ezúttal egy lábprotézis-kollekció bemutatásával közvetíti sorstársai felé, hogy nekik sem kell lemondaniuk a divatról, miközben az ép társadalmat is érzékenyíti.
Ezeket láttad már?
Hírolvasó, műsorvezető, médiaszakember, influenszer: Máté Roland mind a karrierjében, mind pedig az egyéniségét tekintve rendkívül sokszínű. Egy sajnálatos betegség következtében elveszítette az egyik lábát, de nemcsak átvészelte azt a nehéz időszakot, hanem továbbra is tele van álmokkal, amiket rendre meg is valósít. Karizmatikus, céltudatos egyénisége pedig lehetővé teszi, hogy olyan lehetőségeket is megragadjon, amelyek által divat tekintetében is ki tud teljesedni. Legújabb projektjében bebizonyítja, hogy egy protézis is lehet sikkes, szemrevaló és nem mellesleg, hihetetlenül vagány.
Mindig is fontos volt számodra a megjelenésed?
Igen. Amikor amputáltak, sokáig az volt bennem, hogy csak olyan lábprotézissel szeretnék majd megjelenni, ami életszerű vádlit ábrázol. Mivel akkor nem találtam ilyet, egy időre letettem erről a vágyamról, viszont csővázas műlábbal is kimentem az utcára bármiféle szégyenkezés nélkül. Nyáron rövid nadrágot hordtam, és nem volt negatív hatással rám, ha megnéztek.
Milyen célból készült el rólad ez a zseniális fotósorozat?
A spanyol UNYQ cég egyik márkanagyköveteként vettem részt a fotózáson, ami tökéletesen reprezentálja a vállalat törekvéseit. Számomra hatalmas megtiszteltetés volt, hogy Magyarországról, így a kelet-közép európai régióból engem választottak. A UNYQ amputált emberek számára készít egyedi kozmetikai borításokat világszerte, ami annyit jelent, hogy extravagáns módon pótolják a “vádlikat” a protézisre. Szín és forma tekintetében mindenkinek az egyéniségéhez leginkább passzoló kiegészítőt készítik el.
Azon túl, hogy mennyire jól néznek ki ezek a protézisek, a kezdeményezés egyfajta küldetés is…
Így van, a márka népszerűsítése mellett ezek a fotózások komoly üzenetet is közvetítenek: azt, hogy merjük vállalni és megmutatni magunkat, hiszen nincsenek különbségek. Napjainkban már egyre több cég kér fel kerekesszékes, illetve amputált embereket arra, hogy részt vegyenek egy-egy kampányukban, ezzel is hatalmas lelki erőt adva a társadalom hátrányosabb helyzetű tagjainak, és csökkentve az épek és a fogyatékossággal élők közötti szakadékot. Minden egyes ilyen kampány nemcsak egy emberről szól, hanem egy teljes sorstársi közösségről.
Hogyan talált rád a lehetőség?
Fontos számomra, hogy a munkám és a magánéletem mellett fogyatékosügyi aktivistaként megpróbáljak valamilyen pozitív változást hozni a társadalomban, amihez a közösségi média felületeim nagy segítséget nyújtanak. Mindig is akartam tetoválást, de aztán úgy voltam vele, hogy ha már van ez a lehetőség, miért ne lehetne olyan protézisem, ami díszesebb a vádli résznél. Volt egy meghirdetett kampányuk, amelyhez influenszereket kerestek, és végül engem ért a megtiszteltetés, hogy a márka egyik nagyköveteként képviselhessem ezt a fontos ügyet.
Mennyire elérhetőek és megfizethetőek ezek az eszközök?
Rengetegféle szín és grafika közül lehet választani. A kevésbé jó hír viszont az, hogy az eszköz nagyon költséges, ezért jó lenne, ha alapból járna az érintetteknek, hiszen a jog, hogy az öltözködésünkön keresztül is kifejezhessük magunkat - kortól, testi adottságoktól és anyagi helyzettől függetlenül - mindenkit megillet. Amikor kiteszek egy fotót, mindig kétes érzések vannak bennem: egyrészről szeretném megosztani a sorstársaimmal, hogy van ez a lehetőség, másrészt viszont fáj a szívem, mert tudom, hogy sokan nem engedhetik meg maguknak, hogy ilyet vásároljanak. Egyébként már többen rám írtak, és érdeklődtek, hogy hol tudják beszerezni ezeket a kiegészítőket, én pedig örömmel segítek nekik.
Mit gondolsz, Magyarországon is lesz egyszer létjogosultsága egy ilyen kollekciónak?
Nagyon örülnék, ha ebből inspirálódni tudnának a magyar tervezők, és nálunk is megvalósulhatna egy hasonló kezdeményezés. Korábban kerestem meg cipőtervező céget az ötletemmel, de sajnos nem igazán voltak nyitottak rá. Spanyolországban viszont terjed a híre, és nemcsak felnőttekkel, hanem gyerekekkel is promotálják ezeket a protéziseket. Nekik pedig tényleg hatalmas öröm, ha vannak kis díszítő elemek a vádlijukon - úgy könnyebben el tudják fogadni a helyzetüket, önmagukat. Egy stílusos lábprotézis öltöztet, így miért ne építhetné a divatot?
Jelenleg hány ilyen extravagáns protézis lapul a szekrényedben?
Nekem most kettő van. Az első már ütött kopott, de nem szeretnék megválni tőle, mert jó emlékek fűznek hozzá. Mérföldkő volt az életemben az a pillanat, amikor először felvettem és kimentem vele az utcára - idősek-fiatalok odajöttek, hogy megcsodálják. A gyerekeknek különösen tetszik, szeretik közelről megnézni, megtapogatni, és annyira jó, mert egyáltalán nem találják visszataszítónak vagy ijesztőnek. Mindamellett pedig, hogy fantasztikusan néz ki, praktikusság szempontjából is tökéletes.
Még több inspiráló ember, akiktől csak tanulni tanulni lehet:
- „Magyarként generációk óta belénk van kódolva, hogy ha igazán akarjuk, meg tudjuk csinálni” - Interjú az Arany Pálma-díjat nyert Buda Flóra Annával
- Dr. Almási Kitti: „A krízisekben általában fejlődünk, csak közben fájdalmas és nehéz”
- Orvos-Tóth Noémi: „Igenis hagyjuk sírni a fiainkat is, ha éppen fájdalmuk van”
