„Hiszünk abban, hogy ennek a mesének happy end lehet a vége”
A GLAMOUR-nál hiszünk a rendszerszintű változásokban, és abban, hogy minden út az őszinteséggel kezdődik. A GLAMOUR.hu online szerkesztője, Ivanova Daniela kerekesszékesként segít, hogy sokkal többet megtudj a fogyatékossággal élők mindennapjait érintő problémákról - annál is inkább, mert kellő edukációval tehetnénk azért, hogy az életük könnyebb és méltóságteljesebb legyen.
Ezeket láttad már?
2023.12.05-én, az Eötvös10 Művelődési Házban tartott konferenciát az Önállóan lakni-Közösségben élni Egyesület szervezte együttműködésben az Egymásért-Közösen Mozgáskorlátozottak Egyesülettel abból a célból, hogy a kerekesszékes utasok találkozhassanak a MÁV-START Zrt. és a MÁV Zrt. szakembereivel és választ kaphassanak kérdéseikre. Mivel hasonló személyes találkozásra négy évvel ezelőtt kaptak lehetőséget utoljára, ezért különösen jelentős volt ez az esemény, melynek során egy ígéret is született, miszerint ezentúl évente legalább egyszer sor kerülhet hasonló találkozóra. A mostani alkalom során a MÁV felsővezetői személyesen válaszolták meg a kérdést: vajon tényleg sínen vagyunk az akadálymentesítésben?
Fogvacogtató téli esték, vagy éppen nyári hőség, átszállási bonyodalmak, működésképtelen lift, meghiúsult utazások - egy kerekesszékes mindennapi problémái, ha Magyarországon vonattal szeretne eljutni A-ból B-be. A probléma nem újkeletű, és sokkal többeket érint, mint gondolnánk, a fényt az alagút végén azonban még mindig nem látni. Néha ugyan felsejlik, míg máskor csak pislákol, de sokszor teljesen kialszik. Például akkor, amikor kerekesszékesként rádöbbenünk: ma sem utazunk sehova. A nehézségek megoldásának legnagyobb akadálya sokszor az, hogy láthatatlannak érezzük magunkat, és nem tudjuk, kihez fordulhatnánk segítségért, de végre eljött a pillanat, amikor szemtől szemben találkozhatott egymással döntéshozó és utas, és megkezdődhetett a közös gondolkodás. A MÁV-START Zrt. és az Önállóan lakni-Közösségben élni Egyesület konferenciáján jártunk.
Tényleg sínen vagyunk?
Ezzel a találó címmel került meghirdetésre az az esélyegyenlőségi konferencia, amely közel három órán keresztül tartott. A hosszú időtartam teljesen érthető, tekintve, hogy csak úgy záporoztak a kérdések. Szetei-Szőke Marianna ingatlanfejlesztési osztályvezető, Szilágyi Tibor fejlesztési és beruházási főigazgató, Kovács János műszaki igazgató és Laskay Lóránt értékesítési igazgató készséggel válaszoltak minden előre megírt, illetve a konferencia során a helyszínen elhangzott kérdésekre, és végtelen türelemmel, empátiával fordultak a kerekesszékes utasok felé. A kerekasztal beszélgetésen részt vett továbbá Juhászné Pap Laura Edina, az Egymásért Közösen Mozgáskorlátozottak Egyesület vezetője, valamint Hruskó Erika, a Önállóan lakni - közösségben élni Egyesület elnökhelyettese, aki moderátorként vezényelte le az estét.
„2019 óta számos vasútvonal fejlesztése megtörtént az országban, és jó pár állomás teljes körű akadálymentesítése lezajlott" - kezdi Szilágyi Tibor, fejlesztési és beruházási főigazgató. „Elindítottunk egy teljes körű akadálymentesítési felmérést annak érdekében, hogy 300 paraméter mentén az összes állomás és megállóhely felmérésre kerüljön. 2019-ben 53 állomást és megállóhelyet mértünk fel, tavaly év végéig bezárólag ez a szám összesen 399, és az idei évben még befejezünk 300-at, tehát összesen 699 helyszín felmérésére kerül sor, amely az ország 90%-át lefedi” - magyarázza.
Miért is nem működnek azok a liftek...?
Az egyik felmerülő kérdés az volt, hogy mit lehet tenni, ha a liftek gyakran működésképtelenné válnak, mire a szakemberek egyöntetű választ adtak arra, hogy sokszor nem azért romlanak el ezek az eszközök, mert nincsenek karbantartva, hanem mert az utasok rongálják meg azokat - a javítás pedig időbe és pénzbe kerül. Jó hír viszont, hogy a Nyugati pályaudvaron 2024 elején várhatóan egy teljesen új liftet fognak beüzemelni, a Keleti pályaudvar felújítása, korszerűsítése és akadálymentesítése pedig egy jó példa arra, hogy egy műemlék épületet is elérhetővé lehet tenni a mozgássérült utasok számára. „Büszkék vagyunk rá, hogy sikerült abba a történelmi környezetbe azt a liftet beépíteni” - hangzott el.
Teljes átépítésre van szükség
Azt viszont be kell látnunk, hogy akadálymentesség tekintetében elképesztően le vagyunk maradva a többi európai országhoz képest, de ezt a vezetők sem tagadják. „Az akadálymentesítésben azért van nagyon nagy elmaradásunk, mert a szűk peronok komoly hátrányt jelentenek" - folytatja Szilágyi Tibor. „A peront meg kell szélesítenünk a liftekhez, így az egész állomást át kell építeni. (...) Egységes előírás van az Európai Unióban, ezt kell nekünk betartani, és külön erre felkért szakértők vannak, akik minden egyes vasúti fejlesztést Európai Úniós átjárhatósági szempontból vizsgálnak meg. Különösen fontos elem az akadálymentesítési követelmény; a szakértő kollégák kijönnek, és aprólékosan végignéznek mindent.”
Ha lekéstük, 36 órán belül már biztos, hogy nem utazunk
A konferencia során érintettük az átszállással kapcsolatos nehézségeket, azokat a kockázatos helyzeteket, amikor kerekesszékesként csak az üzemi területen át tudunk közlekedni, és a vágányfelújítás miatti pótlóbuszok használata is szóba került, de az egyik legégetőbb és a legtöbbeket foglalkoztató kérdés egyértelműen az volt, hogy miért kell 36 órával az utazás előtt hivatalosan bejelenteni az utazási szándékunkat. Ezt sokan azért nehezményezzük, mert bármikor előfordulhat, hogy hirtelen történik valami, és azonnal vonatra kell szállni, vagy épp emberi esendőségünkből fakadóan lekéssük a megrendelt vonatot, de míg más csak felpattan a következőre, addig számunkra teljesen meghiúsul az utazás. A vezetők ezt azzal indokolták, hogy technikai és biztonsági okai vannak a bejelentésnek, ugyanis ha egy kerekesszékes utas érkezik, nagy gondot kell fordítani a logisztikára - melyik városról, állomásról és vágányról, továbbá milyen vagonról van szó.
Árral szemben úszunk
Úgyhogy nem annyira egyszerű ez, de az már inkább költői kérdés, hogy a lifthasználathoz szükséges képzettséget megszerző munkatársak miért nem tudják használni az eszközt, vagy éppen az alacsonypadlós vonatoknál miért szükséges szintén 36 órával előtte jelezni az utazási szándékot, amikor végre itt van azon ritka esetek egyike, amikor három másodperc alatt fel- és le tudunk gurulni egy vonatról… A szakemberektől érkező válasz erre az, hogy a szabályzat ezt mondja ki, de a kalauznak megvan a joga arra, hogy méltányos döntést hozzon, ami leegyszerűsítve annyit jelent: ha olyan kedvében van, akkor felenged a vonatra, ha nincs, akkor pedig leszállít. Amikor felszólalok, elmondom, mennyire szürreális az, hogy mikor bejelentjük az utazást, akkor nem utazhatunk, mert a kalauz nem tudja, miként kell használni a liftet, amikor viszont fel tudunk szállni egy alacsonypadlós vonatra, akkor meg leküld, mert nem jelentettük be az utazásunkat. Csak én érzem itt az ellentmondást...?
Egy évtizedig még biztos, hogy várnunk kell
Az egyik jelenlévő - aki közösségszervezőként dolgozik, és sokszor segít a kerekesszékes utasoknak a közlekedésben - értékes gondolatokat fogalmaz meg: „Itt nemcsak a vonat-kérdésről, hanem azokról a társadalmi kapcsolatokról beszélgetünk, amelyek elzáródnak egyesek számára. Egy-egy vonalnak a könnyebben való elérhetősége sok ember életét könnyíthetné meg" - mondja. Ez azonban úgy tűnik, hogy egyelőre álom marad, ugyanis 10 éven belül biztos, hogy nem valósul meg a teljeskörű akadálymentesítés. „Szám szerint 1123 szolgálati helyünk van, ezeknek legalább kétharmada nem akadálymentes jelenleg." - teszi hozzá Szilágyi Tibor.
„Ezeknek a teljeskörű akadálymentesítése jelentős munkát igényel, forrás oldalról is, idő oldalról is, ami 10 éves távlatban nem megvalósítható. Pontosan azért kezdtük el azt a munkát, hogy valamennyi állomáson és megállóhelyen részletes ismeretünk legyen arra vonatkozóan, hogy pontosan mi hiányzik az adott helyszínről, hogy a legforgalmasabb állomásokra koncentrálva tudjunk előre haladni. A következő 4-5 évben számos olyan vonatfejlesztés fog megvalósulni, ami biztosítja azt, hogy újabb vonalak kerülhessenek bele ebbe az akadálymentesítési fejlesztési körbe."
Nekünk álom, neked valóság
Juhászné Pap Laura Edina, az Egymásért Közösen Mozgáskorlátozottak Egyesület vezetője az este során mosolyogva, biztatólag elmondja: „ő még mindig hisz a mesékben", ami ugyan egy nagyon pozitív gondolat, csak az a szomorú, hogy mesének kell neveznünk egy mindenkinek alanyi jogon járó akadálymentes utazást, aminek akkor lehet csak happy endje, ha ugyanúgy tudunk majd közlekedni, mint bárki más.
A szándék megvan és a MÁV-START Zrt. egy nagyon elhivatott szakember csapattal rendelkezik az akadálymentesítést illetően. Mi is hiszünk abban, hogy ennek a mesének happy end lehet a vége
- osztja meg velünk zárógondolatait a Szilágyi Tibor, fejlesztési és beruházási főigazgató. A próféta szóljon belőle!
