Van, amikor szeretem, hogy kerekesszékes vagyok, és mondom is, miért
A GLAMOUR-nál hiszünk a rendszerszintű változásokban, és abban, hogy minden út az őszinteséggel kezdődik. A GLAMOUR.hu online szerkesztője, Ivanova Daniela kerekesszékesként segít, hogy sokkal többet megtudj a fogyatékossággal élők mindennapjait érintő problémákról - annál is inkább, mert kellő edukációval tehetnénk azért, hogy az életük könnyebb és méltóságteljesebb legyen.
Ezeket láttad már?
Neked milyen szavak jutnak eszedbe elsőként, ha egy kerekesszékes emberre gondolsz? Bár nem hallom a gondolataidat, de valami ilyesmire asszociálok: "korlátok", "sajnálat", "bánat", "küzdelem." Ezzel szemben amellett, hogy sokszor az én fejemben is felbukkannak ezek a szavak, más is eszembe jut a kerekesszékről, például "szabadság", "kitartás", "problémamegoldás", "egyediség." Ahogy az élet bármely területén, így az én helyzetem esetében is vannak olyan aspektusok, amelyekről érdemes beszélni. Például, hogy mi is tud jó lenni abban, ha valaki kerekesszékes...?
Mindig van ülőhelyem
Tudjátok, ez mennyire hasznos? Főként egy tömött villamoson. Vannak napok, amikor igazi panaszáradat hagyja el a számat, hogy mekkora tömeg van, mennyire oda kell figyelni, hogy ne essenek rám az utasok, vagy éppen milyen idegesítő tud lenni, amikor indokolatlanul megnyomja valaki a kerekesszékes leszállást jelző gombot. De igenis meg kell csípnem magam, hogy bizonyos szempontból szerencsés vagyok: nem kell megküzdenem az ülőhelyért.
Rám szegeződnek a tekintetek
Ez iszonyatosan irritáló tud lenni, ha valaki introvertált, és szíve szerint csak elvegyülne a tömegben. Nekem is vannak olyan napjaim, amikor a hátam közepére sem kívánom, hogy mindenki engem nézzen, mert éppen rossz kedvem van, vagy egyszerűen csak szeretném elkerülni a feltűnést. Szerencsére az esetek többségében nem zavar az emberek figyelme, vagy legalábbis az idők során megtanultam, hogy ezzel együtt kell élnem, azaz, akkor is néznek, ha nem akarom.
Mit tehetek ilyenkor? 1. Lesütöm a szemem, és megpróbálok láthatatlanná válni. 2. Kihúzom magam, mosolygok és tartom a szemkontaktust - utóbbi már nagyon sok kellemes élményt, örömteli találkozást, kapcsolódást hozott az életembe.
Előzékenyebbek velem az emberek
Igen, ez konkrétan egy pozitív diszkrimináció, ami ellen sokáig küzdöttem, de rá kellett jönnöm, hogy erre sincsen ráhatásom. Kinyitják előttem az ajtót, amire régen dühösen reagáltam, hiszen én is ki tudom nyitni! Ma már megköszönöm, és hálás vagyok a kedvességért. Előre engednek a buszon, ami nagyon hasznos tud lenni, ha szeretném elkerülni, hogy eltapossanak. A pékségben a tulaj mindig ad ingyen valami finomságot, ami ellen eleinte szintén tiltakoztam, de mivel látom rajta, hogy szívesen adja, és ez neki örömöt okoz, ezért hálásan elfogadom.
Bizonyos dolgokban privilégiumom van
Ingyen bemehetek egy szórakozóhelyre, megkapom a VIP karszalagot, ingyen utazom a tömegközlekedési eszközökön, a vonaton pedig 90%-os jegyet tudok venni. Ezeket azóta nem sajnálom magamtól, mióta anyukám egyszer azt mondta: „Kislányom, annyi mindenben hátrányt szenvedsz az életben. Miért nem fogadod el, azt ami könnyítést hozhat?" - és mennyire igaza van. Úgyhogy azóta, amikor ingyen beengednek egy bulihelyre, arra gondolok, hogy mennyi, de mennyi van Budapesten, ahová be sem tudok menni.
Amikor eszembe jut, hogy olyan VIP helyekre juthatok be például egy fesztiválon, ahová mások nem, akkor arra gondolok, mennyi helyre nem tudok bejutni az akadálymentesítés hiánya miatt (pince, galéria, félemelet, stb.), ahová mások igen. Az ingyen BKK utazási lehetőségnél eszembe jut, hogy a négy metróból csak kettőt tudok használni, a 90%-os MÁV jegynél pedig az, hogy 48 órával előbb kell jeleznem, ha utazni szeretnék, azaz: nem tehetem meg, hogy csak fogom magam, és felugrok a vonatra, mint bárki más.
Megjutalmazzák az erőfeszítéseimet
Amikor bármilyen téren kapok valamiféle kedvezményt, mint fogyatékossággal élő személy (múzeum, strand, fesztivál, stb.), akkor mindig az a gondolat üti fel a fejét bennem, hogy milyen jogon jár nekem ez a segítség? Aztán rájövök, hogy ahogy nyugdíjas kedvezmény is van, úgy miért ne kaphatnék én is? Minden egyes megtakarított forint jelentősége akkor mutatkozik meg, amikor például egy esős napon nem tudok betekerni a munkahelyemre, és emiatt taxiznom kell. Vagy amikor nem találok akadálymentes albérletet, csak olyat, ami kétszer annyiba kerül, mert új építésű. Esetleg akkor, amikor egy drágább étterembe ülök be amiatt, mert a sarki kínaiba lépcsők vezetnek. Ebből a szempontból már könnyebb szívvel el tudom fogadni a segítséget.
Valójában nem is ezeken múlik
Szóval összességében nagyon hálás vagyok, amiért ezt az életet kaptam, mert a maga nehézségeivel, kihívásaival és problémáival együtt rengeteg olyan előnye van, amire egy kívülálló nem is gondolna. És nem, nem az ingyen dolgokra gondolok, hanem arra a kis "szeretetcsomagra", amit a társadalomtól kapok: az elfogadásra, megértésre, kedvességre és a törekvésre, hogy kerekesszékesként az én életem is valid és teljes értékű lehessen.
A #FOMO már a múlté, éljen a #JOMO!