A jó szexet mindenki megérdemli - még egy kerekesszékes is
A GLAMOUR-nál hiszünk a rendszerszintű változásokban, és abban, hogy minden út az őszinteséggel kezdődik. A GLAMOUR.hu online szerkesztője, Ivanova Daniela kerekesszékesként segít, hogy sokkal többet megtudj a fogyatékossággal élők mindennapjait érintő problémákról - annál is inkább, mert kellő edukációval tehetnénk azért, hogy az életük könnyebb és méltóságteljesebb legyen.
Ezeket láttad már?
Neked mi jut eszedbe, ha a szexualitásra gondolsz? Szerelem, izgalom, vágy, érzékiség, játékosság, kielégülés? Személy szerint én ezekre asszociálok, és szerencsére nemcsak a fantáziám szüleményeiről van szó, hanem a valóságban is megtapasztaltam, milyen csodálatos tud lenni a szex. Ebben talán nincs is semmi meglepő, ha úgy tekintek magamra, mint egy átlagos nőre. De egyáltalán nem vagyok az, és ha te is kétkedve fogadod, amikor egy kerekesszékes arról beszél, milyen kielégítő a szexuális élete, megnyugtatlak, nem vagy egyedül ezzel. 20 évvel ezelőtt én is pontosan így voltam vele… Aztán az élet bebizonyította, hogy nincs lehetetlen, léteznek nyitott, empatikus férfiak és a testem sokkal többre képes, mint azt valaha is gondoltam volna. A cikksorozatomon belül pedig több rész is készül a témában, úgyhogy érdemes követni az eseményeket, de elsőként akkor kezdjük azzal, hogy milyen is kerekesszékes nőként a szex?
Egyáltalán nem zárja ki az egyik a másikat
Az emberek nagy százaléka nem tudja hova tenni ezt a témát - a kerekesszék és a szexualitás szavak egyszerűen nem férnek meg egymás mellett, hiszen teljesen ellentétes élethelyzetről, szituációról, megélésekről, fizikai és mentális állapotról van szó. Korlátozottság versus szabadság. Bénultság vs. az érzékek játéka. Mozgásképtelenség vs. szexakrobatika. Önbizalomhiány vs. magabiztosság. Óvatosság vs. hevesség. Természetesen nem minden csak fekete vagy fehér - a szexnek alapvetően is millió árnyalata van, és nem különbözik ez a kerekesszékes embereknél sem.
Lehet például egy fogyatékossággal élő önbizalom teljes, míg egy “ép” személy komplexusos, érhet el orgazmust valaki, aki nem tud járni, míg aki igen, nehezen, vagy talán egyáltalán nem jut el a csúcsra. Ez is azt mutatja, hogy nagyon komplex a dolog, így nem szabad sztereotipizálni, edukálódni viszont annál inkább fontos. Pontosan ezért vagyok itt, hogy tiszta vizet öntsek a pohárba, és segítsek megválaszolni a NAGY kérdést: hogyan szexel egy kerekesszékes ember?
Eleinte én is féltem
Tinédzserkoromban, amikor néztem a romantikus filmeket, addig még eljutottam, hogy egy nap talán engem is meg fog csókolni valaki, de továbbmerészkedni nem engedtek a gondolataim. Olyan szimpla okok álltak a háttérben, mint amelyekkel a legtöbb tinédzser küzd: az önbizalomhiány és a komplexusok. Persze nálam azért volt egy plusz adalék is: a kerekesszék. Ugyanazokat a kérdéseket tettem fel magamnak akkor, mint amiket ma kérdeznek tőlem az emberek: Kivel? Mikor? Hol? Hogyan? Természetesen az utolsón van a legnagyobb hangsúly. Engem a kerekesszék sosem zavart, sőt, hálás voltam neki, amiért önállósodhattam általa, viszont a külsőmmel messze nem voltam elégedett.
Az üvegcsont betegségem miatt életem során körülbelül 70-80 csonttörésem volt, ezért felmerült a kérdés: tényleg veszélybe akarom sodorni magam azzal, hogy szexelek? Nem nagyon tudtam elképzelni annál kínosabb és horrorisztikusabb pillanatot, minthogy hancúrozás közben ér utol a vég. Nem, nem túlzok, régen egy tüsszentéstől is megrepedtek a bordáim, és bár kamaszkoromban már szinte egyáltalán nem törtek a csontjaim, azért a szex gondolatától akkor igencsak összeszorult a gyomrom.
Evés közben jön meg az étvágy
Spoiler alert: túléltem, még itt vagyok. Az első alkalomkor mindketten szüzek voltunk, úgyhogy vak vezetett világtalant, de pont ebben rejlett annak az időszaknak a szépsége: közösen fedeztük fel a szexualitást, egymást, a fizikai és mentális határainkat; tulajdonképpen együtt léptünk be ebbe a misztikus világba - és mondanom sem kell, bár már külön-külön, de egy életre ott is ragadtunk. Ami nálam speciális volt akkor, hogy nemcsak az első alkalommal fájt, hanem két hétig. Nem szeretném annyira részletezni, de talán az alacsony, kisebb növésű lányok megértik, illetve a csontjaim épségére is gondosan ügyelnem kellett. Hihetetlen, de anyukám egy percig sem aggódott: ránk zárta az ajtót, és hagyta, hogy történjen, aminek történnie kell.
Később megérkezett a nagy szerelem, tele szenvedéllyel, érzelmi viharokkal, drámával, mint ahogy azt elképzelni lehet két lázadó tinédzsernél. Az első párom tudott járni, de ugyanaz volt a betegsége, mint nekem, az imént említett “rosszfiú” pedig kerekesszékes volt, és szintén ugyanazzal a betegséggel született, mint én (ennek a rendellenességnek az előfordulása 1:10.000 – 1:20.000 közöttire tehető, úgyhogy az, hogy én mindkettőjükkel találkoztam, csakis a sors keze lehetett).
Sokkal könnyebben ment, mint gondoltam
Fiatal felnőtt lettem, kezdtem kibékülni a testemmel, rájöttem, hogy én is képes aktív szexuális életet élni, és ez nagyot dobott az önbizalmamon. A vízválasztó mégis az volt, amikor először feküdtem le ép fiúval. Ott azért zúgott a fejem a kérdésektől: Zavarja a kerekesszék? Csúnyának talál? Megbánta? Fétise van, és azért akar velem lenni? Viszont minden annyira természetesen zajlott, hogy utána már értelmét vesztette minden félelem, bizonytalanság és gátlásosság, ami előtte eluralkodott rajtam.
De nem fogok hazudni: a magasságkülönbségek, a fizikai korlátaim és a testi épségemre való odafigyelés rejtegetett kihívásokat, de akkor még biztonsági játékos voltam, és nem mertem kísérletezni, kockáztatni, nyersebben kimondva: vadulni. Az akkori énemnek szívesen elmondanám most, hogy ne aggódjon, a lehetőségek tárháza végtelen, és ez még csak a kezdet!
Mindenkinek joga van a jó szexhez
Azóta pedig sok víz lefolyt már a Dunán, én pedig rengeteget tanultam: magamról, másokról, a szexualitásomról, a határaimról, a szerelemről, a jó és a rossz párkapcsolatokról, meg persze arról, hogy nem szabad másoknak, de még magamnak sem elhinnem azt, hogy nem érdemlem meg, vagy nem vagyok “elég jó” ahhoz, hogy kívánatosnak, szexinek tartsanak.
Úgyhogy mindenkinek azt javaslom, hogy adja meg magának a lehetőséget arra, hogy meghódítsák, megszeressék és elfogadják olyannak, amilyen, mert ha én találtam ilyen embert, hidd el, neked is menni fog. A következő részben pedig kicsit jobban beleássuk magunkat a témába, és több érintett is mesél majd arról, hogyan éli meg a szexualitását - kerekesszékesként vagy egy kerekesszékes személy párjaként. Például hányadik randin érdemes erről beszélni a leendő párunkkal? Mi van akkor, ha valaki nem érzi a testét deréktól lefelé? Meg kell tervezni az együttlétet, vagy minden jön magától? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kaphattok választ, ha a következő részben is velünk tartotok!
