Magasan ez az 5 legkiábrándítóbb tulajdonság egy férfiban a nők szerint
Mindenkinek megvan a maga ideálja, akár külső, akár belső tulajdonságokról van szó. Ahány ember, annyiféle ízlés, azonban vannak olyan dolgok, amelyek az emberek többségénél fontos szempontként vannak jelen a párválasztáskor. Most azt vettük górcső alá, hogy a nők szerint mik a legtaszítóbb tulajdonságok egy férfiban.
Ezeket láttad már?
Egy kutatás megállapította, hogy már az első találkozásnál – bár akkor még teljesen tudattalanul - analizáljuk egymást. A későbbiekben pedig már tudatosan figyeljük meg a másikat: felmérjük, hogy romantikus kapcsolat szempontjából mennyire lennénk kompatibilisek az adott személlyel. Milyen a külseje, milyenek a gesztusai, a testbeszéde, a kommunikációja? Megvan az a bizonyos szikra, tudunk együtt nevetni és jól érezzük magunkat egymás társaságában? Hoztunk neked néhány őszinte vallomást, amikben a nők elmesélték, mi az az 5 kiábrándító tulajdonság egy férfiban, ami ismerkedéskor azonnal megálljt parancsol nekik.
Jázmin (23)
Számomra az a legvisszataszítóbb, amikor egy férfi birtokolni akar. Igaz, ez általában nem derül ki azonnal; lehet, hogy csak hetek vagy hónapok múltán veszem észre, hogy a kontrollmániáját. Sajnos volt már ilyenben részem, így már sokkal körültekintőbb vagyok. A jelenlegi párom és az exem közötti különbség mutatja meg a legszemléletesebben, hogy milyen egy toxikus, illetve egy egészséges párkapcsolat.
Előbbi mindenben korlátozni akart: kikkel barátkozhatom, mikor találkozhatok a családdal, mit viselhetek, mennyi időt kell vele töltenem, stb. Eleinte azt hittem, hogy azért ragaszkodik ennyire hozzám, mert szerelmes belém, de rá kellett jönnöm, hogy az egész viselkedését az egoja táplálta. A jelenlegi párom viszont hagy engem szabadon élni, és pont emiatt találok hozzá vissza újra és újra - értsétek úgy, hogy mindig boldogan, nem pedig gyomorgörccsel megyek haza hozzá a nap végén.
Zoé (19)
Volt egy srác, akivel randiztam, és már az első randin kiderült, hogy képtelen elviselni, ha valaki másképp látja a dolgokat, mint ő. Olyan volt, mintha mindenáron arra ment volna, hogy ellent mondjon nekem, legyen szó arról, mit szeretek enni, melyik filmek és sorozatok jönnek be a legjobban, vagy épp melyik országba szeretnék elutazni. Szerinte a magyar konyha borzalmas, a romantikus filmek egytől egyig elcsépeltek, Olaszországban pedig nem lehet mást csinálni, csak pizzát enni. Azt éreztem, hogy nem lehet saját véleményem semmiről, mert az biztosan rossz. Talán nem kell mondanom, miért adtam ki az útját már a harmadik randi után…
Gabi (28)
Kétéves kapcsolatom ment tönkre amiatt, hogy az akkori párom teljesen alárendelte magát nekem. Eleinte nagyon elnéző voltam és próbáltam alkalmazkodni hozzá, elfogadni olyannak, amilyen - szerintem így is sokáig kitartottam -, de végül be kellett látnom, hogy ez számomra elképesztően férfiatlan.
Kisebb és nagyobb dolgokkal kapcsolatban is képtelen volt meghozni egy döntést, nem tudott kiállni magáért, határozatlan, bizonytalan, magyarán teljesen önállótlan volt. Úgy éreztem magam, mintha nem a párja, hanem az anyja lennék, és akármennyire igyekeztem, a két év alatt sem tudtam felturbózni az önbizalmát annyira, hogy higgyen magában. Végül rájöttem, persze, hogy nem, mert ezen csak ő tud változtatni.
Zsuzsi (31)
Kiráz a hideg azoktól a férfiaktól, akik az egzisztenciájukkal próbálnak meg levenni a lábamról. Igen, fontos a stabilitás és a biztonság, de aki már az első randin a luxus kategóriás autójával vagy a magas pozíciójával villog, annál azt érzem, hogy valamit kompenzálni akar. Soha nem fog tudni meghódítani engem egy olyan férfi, aki a külsőségeket a belső értékek fölé helyezi.
Lilla (21)
Az agresszív kommunikáció számomra azonnal egy vörös zászló. A verbális (vagy bármiféle) bántalmazás semmilyen formája nem elfogadható. Három hónapja randiztam egy fiúval, és azt vettem észre, hogy egyre több gúnyos megjegyzést tesz rám. Először csak pici szurkálódások, csipkelődések voltak, amiket azzal magyarázott, hogy csak poénkodik, és én vagyok túl érzékeny, aki nem érti a viccet.
Később már keményen kritizált is, ha például olyan ruhát vettem fel, ami neki nem tetszett. Nem értettem, hogy ha szeret, miért gonoszkodik velem? Nyilvánvalóan nem szeretett, de akkor még túl naiv voltam. Egyébként az élet minden más területén ideális társnak tűnt, de mivel sokszor éreztem benne a rosszindulatot, beütött a felismerés: hiába a jó pillanatok, ha a fejétől bűzlik a hal. Azóta már sokkal körültekintőbb vagyok, és azonnal leállítom az ismerkedést, ha hasonlót tapasztalok.
