Wossala Rozina:„Nem vagyok kritikus, nincsenek szokatlan kéréseim, amit ne lehetne teljesíteni”
Profi, tehetséges, sikeres, az ő életéből természetesen nem hiányozhatnak a kulináris élvezetek. Wossala Rozina hosszú idő után újra kamera elé állt, a Troll a konyhában című főzőműsorban tért vissza a képernyőre.
Ezeket láttad már?
Szeptember 26-án startolt el a VIASAT3 Troll a konyhában című napi műsora. A kulináris krimi Rákóczi Feri műsorvezetésével debütált, Wossala Rozina pedig a döntőbíró szerepében tűnik fel. Az izgalmakkal teli műsorban 5 héten keresztül 6-6 hazai sztár áll a konyhapult mögé, hogy minél többet gyűjtsenek össze a heti egy milliós díjból. A versenyzők között azonban minden nap megbújik egy troll is, aki észrevétlenül dolgozik azon, hogy szabotálja a Rozina elé kerülő ételeket: ha a trollnak sikerül úgy elrontania a fogásokat, hogy nem derül fény a kilétére, a nyereményt megtarthatja magának, ha viszont a többiek rájönnek, ki kavart be, a pénz a csapattagok között oszlik el.
Viszonylag hosszú idő után láthatnak újra a nézők a tévék képernyőjén. Tudatosan vonultál vissza?
Az utóbbi időkben húztam egy határt, nem szerettem volna elvállalni olyan tévés felkérést, amivel nem tudok azonosulni. Nagyon örültem, amikor megkerestek a Troll a konyhában című műsor készítői. Egy nagyon komoly válogató előzte meg a forgatást, több potenciális műsorvezetővel vettünk fel jeleneteket, többek közt Rákóczi Ferivel, a műsorvezető társammal. Korábban távolról csodáltuk egymást, sok jót hallottunk a másikról, követtük egymás munkáját, de csak most, a válogatón találkoztunk először. Az első perctől kialakult köztünk a kölcsönös szimpátia. Egymás tudta nélkül jeleztük a műsor készítőinek, hogy a másikkal szeretnénk elvállalni ezt a műsort.
Ezek után nem releváns a kérdés, hogy milyen hangulatban telt a forgatás és a közös munka Ferivel...
Az első perctől olyan volt vele dolgozni, mintha mindig is ezt csináltuk volna. Nagyon értjük és érezzük egymás humorát, azt is, ahogyan hozzáállunk a munkához és a forgatáshoz - számomra ez egy tökéletes csillagállás. Nyilván csak a magam nevében beszélhetek, de ebben az esetben merem mindkettőnk nevében állítani, hogy nagyon jól éreztük magunkat. Jó volt a hangulat, a társaság, mindig jó profi csapattal dolgozni. Remélem, Feri is hasonló véleményen van ezzel kapcsolatban.
Mesélj egy picit a műsorról. Mi volt az első benyomásod, miután megismertették veled a teljes koncepciót?
Manapság elég nagy kihívás új és izgalmas tartalmakkal előrukkolni, pláne egy kifejezetten főzőműsor esetében. Az első perctől láttam benne fantáziát, van benne egy csavar, nevezetesen a troll személyében, aki egy pillanat alatt képes megváltoztatni az adott helyzetet. Innentől kezdve pedig kezdetét veszi egy kulináris krimi, ahol a nyomozásnak, a gyanakvásnak, a pszichológiának legalább akkora súlya van a műsorban, mint magának a főzésnek. Elképesztő végignézni, hogyan változik az öt nap alatt a hat fős csapatok kapcsolata. A szemünk előtt kovácsolódnak igazi csapattá és lehet, hogy ami az elején játéknak indul, az a műsor végére véresen komollyá válik. Van egy erőteljes pszichológiai szála, ettől lesz egyedi és különleges. Természetesen a gasztronómia is rendkívül fontos szerepet kap, mindig örülök, amikor ehető ételeket kóstolhatok. Az én elsődleges feladatom, hogy véleményt mondjak az elkészített ételekről. Ha sikerült megvédeni a trolltól és még finom is, mindenképp jár az elismerés, de persze nem mindig ilyen egyszerű, akkor indul csak el igazán a kalamajka, ha a trollnak valahogy sikerül belekontárkodnia az ételbe.
A szigorú a döntőbíró szerepét képviseled?
Nincs ilyenről szó, ez egy játék és házibuli, sok humorral és nevetéssel. Itt nem kell szigorúnak lenni. Egy étel estében nálam mindig az megy át a rostán, amiről a kóstolás után el tudom képzelni, hogy magánemberként is megrendelném egy étteremben. Az elsődleges feladatom: eldönteni, hogy a csapatok által elkészített étel értékelhető vagy finoman fogalmazva hagy maga után némi kivetnivalót.
Ha már az éttermet említetted, magánemberként könnyen el tudod engedni a szakmai kritériumokat?
Őszinte leszek, nem tudom különválasztani, de nem ítélkezés vagy bírálási célból járok éttermekbe. Volt időszak, amikor nagyon alaposan szemléltem a vendéglátó egységeket, különös figyelmet szenteltem az étlapnak vagy az itallapnak, figyeltem a berendezést, még a mosdót is megnéztem szakmai szemmel. Most azért járok étterembe, hogy jól érezzem magam, és egyek egy jót. Egyáltalán nem vagyok kritikus, nincsenek szokatlan kéréseim, amit ne lehetne teljesíteni. Úgy gondolom, nem lehet ok panaszra, ha vendégként tévedek be egy helyre.
Nem minden esetben a túl bonyolult, professzionális technikával vagy némi csavarral készült ételek lesznek a befutók. Te hogy látod ezt a kérdést?
Teljes mértékben egyetértek, sőt azt gondolom néha még csavar sem kell hozzá. Én nagyon szeretem az egyszerű ételeket, sőt egyre ritkábban tudom magam rávenni komolyabb gasztrokalandozásra. Nyilván elő szokott fordulni, de azért nagy többségében az egyszerűbb, könnyebb ételeket favorizálom mostanában.
Miért?
Nagyon sok gasztronómiai helyen fordultam meg, bejártam a világot, a legjobb Michelin-csillagos éttermek ételeit kóstolhattam meg. Ma már egyre kevesebb olyan dologgal találkozom, amitől felcsillanna a szemem. Természetesen még mindig van egy bakancslistám, vannak olyan éttermek, ahová szeretnék eljutni, és jó esetben ez a közeljövőben meg is fog történni, de mindig egy kalandhoz, egy utazáshoz kötöm ezeket az alkalmakat.
Hová szeretnél legközelebb utazni?
Buenos Airesben van egy étterem, ahol legendás steaket készítenek. Spanyolországban szintén van egy hely, ahová nagyon nehéz és körülményes asztalt foglalni. Most pont azt szervezem, hogy idén novemberben végre sikerüljön eljutni ebbe a grill ételekre specializálódott helyre. Nagyon elszánt vagyok, még a spanyol barátaim segítségét is bevetem, hogy összejöjjön.
Előfordult már veled, hogy nem úgy sikerült egy ételed, mint ahogy azt elképzelted?
Persze, amikor kulináris élményekre készülsz, bármi megtörténhet. Általában ez akkor fordul elő, amikor túl nagy elvárásokat támasztasz magaddal szemben, vagy éppen túlgondolod az adott ételt, így könnyen csalódás lehet a vége.
Október közepén jelenik meg a szakácskönyved, a Konyhakönyv a BOOOK kiadó gondozásában.
Ha tudtam volna, hogy mennyi feladattal jár egy ilyen könyvet összerakni, nem biztos, hogy vállalkoztam volna rá. Nagyobb kihívás volt, mint bármelyik étteremnyitás az életemben, de mindenképp megérte, a végeredmény magáért beszél. A könyv segítségével betekinthetnek az olvasók a konyhámba, próbáltam a vendéglátós, szakmai szellemiséget az évek alatt elsajátított praktikumokkal ötvözni. Százötven receptnél is több található a könyvben, emellett a bevásárlástól, a befőzésen át minden felmerülő témára próbálok megoldást javasolni. Közel egy évig készült, fantasztikus emberekkel dolgozhattam együtt. A tartalom mellett a könyv dizájnja is nagy fókuszt kap, nagyon sok grafika, és persze gyönyörű ételfotók teszik különlegessé, mindezt egészen más stílusban, mint ahogy azt a magyar könyvpiacon láthattunk az elmúlt években. Nagyon vibráló, színes, vidám könyv, amit öröm lesz kézbe venni.
