Kerekesszékesnek magassarkú? Így is lehet érzékenyíteni
A GLAMOUR-nál hiszünk a rendszerszintű változásokban, és abban, hogy minden út az őszinteséggel kezdődik. A GLAMOUR.hu online szerkesztője, Ivanova Daniela kerekesszékesként segít, hogy sokkal többet megtudj a fogyatékossággal élők mindennapjait érintő problémákról - annál is inkább, mert kellő edukációval tehetnénk azért, hogy az életük könnyebb és méltóságteljesebb legyen.
Ezeket láttad már?
Tegye fel a kezét, aki nem szeret vásárolni! Jól olvastad, most nem a shopping királynőket “keresem”, hanem a hozzám hasonlóan kényelmes, lustálkodni szerető csajokat, akik elfáradnak a vásárlásban, ezért szívük szerint inkább online nézelődnek. Persze hazudnék, ha azt mondanám, nem hoz lázba egy meseszép ruha vagy egy lélegzetelállító cipő, de az már más kérdés, hogy hajlandó vagyok-e nekivágni a városnak miatta.
Ennek egész egyszerűen annyi az oka, hogy kerekesszékesként kicsit fárasztóbb és körülményesebb a bevásárlás offline, de talán úgy működik, mint amikor “evés közben jön meg az étvágy”, azaz a szebbnél szebb darabokat a próbafülkében próbálgatva már szó szerint a mennyországban érzem magam. De vajon hogyan is zajlik kerekesszékes szemszögből egy vásárlás?
Próbafülke kerekesszékeseknek? Létezik!
Kezdjük az elején. Ha végre rávettem magam, hogy shopping körútra induljak, akkor először azt kell átgondolnom, hogy kerekesszékkel egyáltalán be tudok-e menni a kiszemelt boltba. A válasz általában az, hogy nem, ezért többségében a plázákat választom. Szívesebben vásárolnék sokszor inkább kisebb butikokban, szalonokban, sőt, még a piacon vagy a turkálóban is, de ezek a helyek akadálymentesítés szempontjából sajnos teljesen ki vannak lőve.
Jó hír viszont, hogy egy bevásárlóközpontban minden adott ahhoz, hogy kényelmesen beszerezzem a nekem leginkább tetsző darabokat, hiszen az üzletek nemcsak megközelíthetőek, hanem azok nagy részében még kerekesszékesek számára kialakított próbafülke is van. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy beférek a székkel, elérem a ruhafogast és időtlen időkig bámulhatom magam a hatalmas tükörben - igaz, ezzel az előnnyel nem szoktam élni. Összességében viszont itt remekül neki tudok feküdni a ruhaválogatásnak, csak kérdés, hogy akkor miért is van bennem egy fék?
Bármit, csak fehéret ne
A tömeg, az öltözködés, a hosszú sor és a fárasztó cipekedés az, amik miatt sokkal hívogatóbb számomra online rendelni. Mégis azt mondom, megéri, mert nincs annál felszabadultabb érzés, mint mikor a begyűjtött kincseiddel térsz haza. Számomra mondjuk birkatürelem kell hozzá, mert nagyon sok ruha nem jut át a rostán: fehéret nem szeretek hordani, mert ahogy hajtom a kereket, hamar bekoszolódik. A sikamlósabb anyagú nadrágok, szoknyák - mint amilyen például a selyem - szintén kiesnek, mert könnyen kicsúszhatok miattuk a székemből.
A magas derekú darabokról is le kell mondanom, mert ülve kényelmetlenek, a vastag pulcsik pedig magukba szívják a sarat, vizet, ha esik az eső, és még megannyi szempont van, amit figyelembe kell vennem egy ilyen bevásárlókörút során. Ettől függetlenül a “vadászat” izgalmát szeretem, csak nem mindig van kedvem lenyomni egy teljes kardióedzést vásárlás címszóval.
A saját érdekedben mondom, el az utamból
Kanyarodjunk rá a nagybevásárlásra. Amikor külföldön éltem, a legnagyobb örömöm egy kifejezetten kerekesszékesek számára megalkotott bevásárlókocsi volt, amit könnyedén rá tudtam csatlakoztatni a székemre. Onnantól kezdve már boldogan gurigázhattam a legnagyobb hipermarketben is, és csak akkor hagytam abba a vásárlást, amikor már az előttem tornyosuló termékektől nem láttam, merre megyek. Magyarországon viszont sajnos nehezebb a helyzet, mert ritkábban látni ilyen eszközt - például kisebb boltokban egyáltalán nem -, és általában csak kézi kosarak vannak, vagy akkora bevásárlókocsik, amik nagyobbak, mint én magam.
A gurulós kosár már egy fokkal jobb megoldás, de azt sem könnyű magam előtt vagy után vonszolni. Milyen alternatívák lehetnek ilyenkor?
- Az ölembe pakolom a termékeket és rendszerint leejtem őket.
- A hátam mögé teszem és a biztonsági őr az hiszi, éppen lopok.
- Egyik kezemben fogom, a másikkal hajtom magam, és közben elütöm az embereket és/vagy letarolom a sorokat.
Van, amit azért már nem tehetek az ölembe
Tegnap beszabadultam egy elektronikai boltba és nyálcsorgatva néztem a szebbnél szebb porszívókat, takarító gépeket és konyhai eszközöket (30 felett ez már csak így megy: jobban felcsigáz egy szexi felmosórongy, mint bármelyik sminkszett), de hamar rá kellett jönnöm, hogy kinézhetek én akármit, nem fogom tudni egyedül hazavinni.
Sajnos nem úgy működik ez, hogy a hónom alá csapok egy hűtőt vagy gumipókkal magamra rögzítek egy plazmatévét (láttam már ilyet élőben, csak az a kerekesszékes ismerősöm parabola antennát cipelt), hanem ha épp nincsen segítségem, szívesebben élek az online vásárlás adta lehetőségekkel. Inkább nem gondolok bele, miként intéztem volna az életemet mondjuk a ‘80-as években, hanem csak hálát adok, hogy nem akkor kellett nagybevásárolnom.
Fontos, hogy szem előtt legyünk
Viszont ami végtelenül könnyen, kényelmesen és gyakorlatiasan megy, az az ügyintézés, ugyanis az összes plázában akadálymentesen meg van oldva minden, így gond nélkül tudok levelet feladni, utazást lefoglalni vagy banki ügyeket intézni. Annak ellenére pedig, hogy a bevásárlás bizonyos részei kifejezetten macerásak kerekesszékkel, nagyon jó érzés kimozdulni, mosolygós arcokat látni, elcsevegni a kedves és nyitott eladókkal és két kincskeresés között elnyalni egy finom fagyit - ha pedig leettem magam, azzal az indokkal venni egy új felsőt.
Az is megfogalmazódott már bennem, hogy nem muszáj mindig kerekesszékesként a szó szoros értelemben véve tömegek elé kiállni és motivációs előadást tartani az elfogadásért, hanem vannak olyan apró, egyszerűnek tűnő, de annál jelentőségteljesebb pillanatok, amikor szinte észrevétlenül érzékenyít az ember. Tegnap például négy idegen hölgy is megdicsérte a magassarkú cipőmet, egy pedig mellé azt is elmondta, hogy mennyire jól nézek ki, milyen divatos a szettem. Úgy éreztem, már érdemes volt kimozdulni, és a jelenlétemmel, jókedvemmel és a lelkesedésemmel, hogy megajándékozzam magam néhány szép darabbal, a lehető legtermészetesebb módon közvetíteni egy üzenetet. Valamit, amihez nem kellett sem mikrofon, de még nagy követőtábor sem, csak annyi, hogy létezem, és ezt nem rejtem el.
