Terapeutaként okoskodni egy kapcsolatban mérgező, és erre Jonah Hill a legjobb példa
Határokat és kereteket meghatározni fontos, legyen szó egy kezdődő kapcsolatról, munkahelyről vagy gyereknevelésről. De valóban minden határ jó határ? És mi van abban az esetben, ha a határok inkább korlátokat jelentenek? Mennyire lehetnek ezek megingathatatlanok, és eljön-e az a pont, amikor inkább figyelmeztetésként kell rájuk tekinteni? És mi van, ha mindezt egy hírességtől tanulja meg az ember?
Ezeket láttad már?
Hajlamosak lehetünk arra, hogy a közösségi oldalakon tökéletesnek és problémamentesnek lássuk a hírességek életét. Ahogyan arra is, hogy elnézőbbek legyünk velük, elvégre sikeresek, és lehet, hogy pont az a sikerük és a hírnevük titka, hogy egy kicsit néha furák. Nos, ez a gondolatmenet sok esetben hibás. Legutóbb Jonah Hill példáját végignézve pedig kifejezetten veszélyes is lehet.
Érthető határok vagy toxikus kapcsolat?
Minden ember más, és mindenki máshogy él meg bizonyos dolgokat. Sőt, az sem elképzelhetetlen, hogy amin egyik nap kiborulsz, az a másik nap fel sem tűnik. Vannak azonban olyan sarokpontok, amelyek nagy valószínűséggel akkor is idegesítenek, ha nagyon jó napod van. Ezeket érdemes megbeszélni a partnereddel, hiszen előfordulhat, hogy bizonyos témákban érzékenyebb vagy. Ugyanakkor Jonah Hill és ex-barátnője, Sarah Brady példája bizonyítja, hogy ezek a másik által felvázolt határok bizony nagyon komoly jelzői egy toxikus kapcsolatnak.
Brady a közösségi oldalán osztotta meg, milyen elvárásokat támasztott a színész a vele szemben a kapcsolatuk alatt. Sarah Brady profi szörfös, Hill pedig írásban, egészen pontosan üzenetekben közölte vele például azt a kérését, hogy többé ne szörfözzön férfiakkal, és ne is barátkozzon más szörfösekkel. Ezen felül megtiltotta, hogy a nő bikinis képet posztoljon magáról, ami gyakorlatilag azt jelentette, hogy nem posztolhat a munkájáról, nem modellkedhet, hogy ne találkozzon a barátnőivel, akik a “vad múltjának” részei. A színész azt mondta, szüksége van arra, hogy ezeket a határokat barátnője tartsa, és ha ez nehezére esik, jobb, ha elválnak az útjaik.
Több oldalról is kérdéses a dolog
Mielőtt elkezdenénk elemezni, mennyire vannak rendjén ezek a kérések, lépjünk kicsit hátra, és kezdjük onnan, hogy ne feledkezzünk meg arról, hogy két ember kapcsolatába csak kevesen látnak bele. Főleg akkor, ha ismert emberekről van szó. Üzenetváltásokból messzemenő következtetéseket levonni nem jó, ahogyan az is egy izgalmas kérdés, hogy szakítás után megosztani ezeket mennyire etikus. Itt szólunk, hogy egyáltalán nem az.
A szakemberek abban egyetértenek, hogy jó, ha tudjuk, mik azok a határok, amelyeken belül a másik fél kényelmesen érzi magát, és amiket ha átlépünk, abból gond adódhat. A kapcsolat elején a lehető legvilágosabban kell megfogalmazni, mi az, ami a másiknak belefér, és mi az, ami miatt rosszul érzi magát. Ezt hívja a köznyelv összecsiszolódásnak.
A határok minden ember életében mást jelentenek, és vannak, hogy túlzóak vagy ijesztőek. Ezekről vagy éppen sokszor a felek bizonytalanságából fakadó mérgező kapcsolatokról fontos beszélgetni, de ennek sosem lehet módja a másik nyilvános megalázása, bántása, lejáratása, ugyanakkor nagyon fontos, hogy mindenki felismerje a jeleket, ha mérgező, birtoklási vággyal uralt a kapcsolata.
Féltékenység a múltra is kihathat
A kezdeti időszakban fordul elő az is, hogy a partnerek, bár kíváncsiak a múltra, mégis kialakul egyfajta féltékenység a hallottakkal kapcsolatban. Ezt hívja Toby Ingham pszichoterapeuta retroaktív féltékenységnek, és azt mondja, hogy sok kapcsolatban megjelenik. Ennek a lényege, hogy olyan, sok esetben nem valós félelem jelenik meg a másik félben, aminek alapja nem a jelen, hanem az, amit a partnerünk a múltjáról mesélt, gyakran nyaggatás hatására.
Nem a jelen történéseit, gesztusait veszi ilyenkor alapul a másik fél, hanem azt, ami egy másik szituációban, másik helyzetben, akár évtizedekkel korábban történt, és emiatt válik feszültté vagy bizonytalanná a jelenben. A terapeuta, szigorúan a Hill és exe között váltott, nyilvánosságra került üzenetek alapján azt mondja, hogy a keserűség és a sértődöttség érzékelhető az üzenetváltásokban, és azt is egyértelműsíti, hogy mindkét félnél megjelenik az érzelmi instabilitás.
A terápiát bízzuk a szakemberre
A kommentek rögtön arra hívták fel a figyelmet, hogy Hill olyan szavakat és kifejezéseket használt az üzeneteiben, amilyeneket általában egy terapeuta szokott. Vagyis felmerül a kérdés, hogy visszaélt-e azzal, hogy a követeléseit úgy állította be, mintha azok pszichológus szakembertől érkeznének. A szakember szerint előfordul, hogy azok, akik terápiára járnak, átvesznek néhány szakmai kifejezést, ettől azonban még nem lesznek terapeuták.
Ráadásul ezek a beszélgetések egyénre szabottak, nagyon személyesek, és megvan a megfelelő helyük, ami semmiképpen sem egy üzenetváltás. A szakember szerint amint a közösségi médiába kerül egy ilyen, két ember közti konfliktus lenyomata, várható, hogy ezt a közvélemény elemezni fogja, vagyis azok is terapeutaként lépnek fel, akik éppen azon hőbörögnek, hogy a színész terapeuta szerepben írogatott kedvesének. Minél több a reakció, annál jobban mosódik el a határvonal magánélet és közügy között, és annál egyszerűbb az ítélkezés is, akár információ hiányában is.
De akkor most kellenek határok vagy nem?
Minden párkapcsolat alapja az őszinteség, a jó párkapcsolathoz azonban az önismeret is fontos. Ha elmondjuk a másiknak, mi az, ami nekünk már nem komfortos, az segít a partnerünknek, hogy olyan keretek között maradjon, ami mindkét felet boldoggá teszi. Azonban ha ezek a határok túlzóak, és a másikban ellenérzést váltanak ki, akkor érdemes beszélni erről, és fontos belátni azt is, ha ezek a határok nem a másik féllel szembeni bizalmatlanságból, sokkal inkább a saját magunkkal szemben érzett bizonytalanságból fakadnak, és itt az ideje elkezdeni ezen dolgozni.
Yohji Yamamoto: „Az igazi divat eltűnőben van, de amíg élek, harcolok érte”