„Nem lesz valaki földre szállt angyal attól, hogy kerekesszékes” - 10 tévhit, ami a te fejedben is van, csak nem tudtál róla

A sztereotípiák ellen lehet ugyan harcolni, de mióta világ a világ, voltak, vannak és lesznek is. Nem könnyű őket ledönteni, ahogy a tévhitek eloszlatása sem egyszerű feladat, de az információ átadásával talán reálisabb képet lehet adni egy-egy jelenségről, társadalmi csoportól. Ebben a tekintetben jómagam a kerekesszékeseket képviselem, de az általánosítás messze áll tőlem, ezért hangsúlyozni szeretném, hogy kizárólag a saját perspektívámból közelítem meg a kérdést, ugyanakkor tény és való, hogy ezek a téves elképzelések, állítások gyakran akadályozták már nemcsak a saját, de a sorstársaim életét is.

Úgyhogy jöjjön 10 tévhit a kerekesszékesekről, amiket azért is fontos mielőbb megcáfolni, hogy empatikusabb, toleránsabb és összetartóbb emberi kapcsolatokat tudjunk kialakítani, a fogyatékossággal élők és az épek között pedig ez csak úgy lehetséges, ha eléggé felvilágosultak vagyunk a témával kapcsolatban. De vajon mit is gondol rólunk a társadalom nagy része, és mik azok az elképzelések, amiknek közük sincs a valósághoz?

1. Nem tudunk repülővel utazni

Sokan kérdezték már tőlem, hogy miként zajlik egy kerekesszékes ember esetében a repülés, illetve azt is, mennyire macerás beszállni a gépbe. Erről korábban írtam egy részletesebb cikket, viszont olyan kérdés is érkezett már felém, hogy félek-e a beszállástól. Igazából nem, a kiszállástól félek, pontosabban attól, hogy a székem épségben megérkezik-e ugyanabba az országba, ahová én.

Ez a félelem nem alaptalan, ugyanis sérült már meg úgy a “hintóm”, hogy nem tudtam közlekedni vele, és azonnal cselekedni kellett; szerintem ez a kerekesszékesek egyik legnagyobb rémálma. Elrettentő példa gyanánt itt egy videó, amin úgy bántak egy kerekesszékkel kiszálláskor a rakodók, hogy azt még a bőröndömnek sem kívánnám, nemhogy a “lábamnak”, mert igen, a kerekesszék gyakorlatilag a lábunk. Tehát az egy nagy tévhit, hogy mi nem tudunk repülni, az azonban már közel sem biztos sajnos, hogy le is tudunk szállni róla…

2. Intézetben élünk

Valóban vannak, akik intézetben élnek, ahol olcsóbb a lakhatás, van rehabilitációs ellátás és jó, mert mégis közösségben vannak, de sok kerekesszékes a maga ura, és albérletben vagy saját lakásban él, ahogy sokan mások. Akkor is, ha segítségre van szüksége a mindennapokban.

„Én a helyedben már rég öngyilkos lettem volna" 14 dolog, amit soha ne mondj egy kerekesszékesnek

3. Eltartanak minket

Egy ismerősöm (egészen közeli, így meg is lepődtem) szájából az alábbi mondat hangzott el: „Akkor neked nem is kell dolgoznod, ugye?” Kicsit értetlenkedve visszakérdeztem, hogy ezt mégis miből gondolja, mire azt válaszolta, hogy ő végig azt hitte, az állam vagy a szüleim eltartanak… Nos, a szüleim 60 és 65 évesek, az állam pedig nemhogy nem tart el, de még az akadálymentesítés hiányával is nehezíti az életemet - gondolok itt arra, hogy mennyire nehéz eljutni A-ból B-be, és sokszor emiatt taxizni kell, ami pluszköltségeket okoz.

És az is létező probléma, hogy az albérleti lakások nagy része lépcsős, ezért sokkal többet kell költenie egy kerekesszékesnek, mivel kizárólag új építésű, vagy legalábbis lifttel rendelkező ingatlanba tud csak beköltözni. Sorolhatnám még, de az biztos, hogy munka nélkül mi sem tudnánk fenntartani magunkat, így dolgozunk, mint bárki más. És mint tudjuk, a munka nemesít, tehát az előnyeit is ugyanúgy szeretnénk és tudjuk is élvezni, mint járó társaink.

4. Kerekesszékes csak kerekesszékessel...

Erről is volt már egy nagyobb hangvételű cikk, de egyszerűen nem lehet erről eleget beszélni. A minap egy kerekesszékes fiú barátommal töltöttem az időt, és elment mellettünk egy csinos lány. A barátom kedvesen rámosolygott, mire a lány vágott egy grimaszt és felém biccentett a fejével. Nem kell gondolatolvasónak lenni ahhoz, hogy dekódoljuk az üzenetet: „Mennyire tapintatlan dolog megnézni egy nőt úgy, hogy közben ott van melletted a párod...?" - valószínűleg ez kattoghatott a fejében.

„Amíg nincs elhivatottság, nincsen előrelépés sem" - Egy kerekesszékes krónikái a munkaerőpiacon

Sajnáltam a barátomat, hiszen ő csak egy kicsit flörtölni akart... Szomorú, de emiatt a tévhit miatt nem szívesen járunk egymás társaságában bulizni, mert esélytelen az ismerkedés - természetesen ez alapvetően is előfordulhat egy fiú-lány duónál, de az tény, hogy nálunk gyakrabban fordul elő. Lehet vitatni az okokat, de a tényen nem változtat, hogy ez sajnos egy létező jelenség.

5. Kiközösítettek az iskolában

Végre egy pozitív példa: sokunkat azonnal befogadnak, megkedvelnek, közösségbe kerülünk. A bullying, azaz iskolai zaklatás egy globális méreteket öltő probléma, ami bárkit érinthet, akik pedig nem esnek áldozatául ennek a kegyetlen bánásmódnak, nagyon szerencsések - legyenek kerekesszékesek vagy nem kerekesszékesek. Az lenne a norma, hogy senkit nem bántunk a nemi hovatartozása, külső adottságai, szexuális orientációja, bőrszíne, egészségállapota miatt, azonban önmagában a kerekesszék még nem egyenlő a kiközösítés jelenségével. Szerencsére.

6. Depressziósak vagyunk

Van, akik igen, és vannak, akik nem. Azt nem tagadom, hogy kerekesszékesként nagyobb fizikai, lelki és mentális próbatételeknek vagyunk kitéve, főként azok, akik egy baleset után próbálnak újra talpra állni - fizikailag és lelkileg egyaránt. Lehetnek mélypontok, az viszont élethelyzettől, egyéntől és még rengeteg más tényezőtől függ, hogy ez mennyi ideig tart, és hogy végül sikerül-e kimászni a gödörből. Jó hír, hogy számos példa bizonyítja, mennyire boldog és teljes életet lehet élni kerekesszékesként (is).

Soha nem úgy ébredek, hogy azt siratom: nem tudok járni

De ehhez mi is kellünk. A lényeg, hogy nem kell meglepődni, ha egy fogyatékossággal élő embert mosolyogni látsz, illetve azt sem feltételezni, hogy ha szomorú, az csak és kizárólag azért lehet, mert nem tud járni. Lehet, hogy beteg a cicája. Lehet, hogy kirúgták a munkahelyéről vagy egy szakításon van túl. És persze az is lehet, hogy épp gyászol - de egyáltalán nem biztos, hogy a járásképtelenségét...

7. Nincs önbizalmunk

Szintén előfordulhat, de nem törvényszerű. Tudjátok hány olyan kerekesszékest láttam már, aki majd kicsattant az életkedvtől és a magabiztosságtól? Nos, igencsak megirigyeltem, mert én pont az a típus vagyok, aki mindig is önbizalomhiánnyal küzdött... De a fenti példa is bizonyítja, hogy ez nem kerekesszék-, hanem inkább személyfüggő.

8. Nem érezzük a lábunkat

De, sokan igen, gyakorlatilag minden kerekesszékes, akinek nem sérült a gerince - és ezzel vagyunk egy páran.

Magyar fogyatékossággal élő tehetségek, akikből te is erőt meríthetsz

9. Rászorulók vagyunk

Alapvetően sem szeretem ezt a szót, szerintem bárkire nézve pejoratív jelentéssel bír. Azok esetében pedig főként, akik nem szorulnak rá senkire és semmire. És ezt ne úgy értsétek, hogy nincs szükségünk segítségre: vannak, akik 0-24 órás ellátást igényelnek, mert a fizikai állapotuk nem teszi lehetővé, hogy önállóan mozogjanak. De az ápolónak fizetéssel, a szüleinknek, a párunknak és a barátainknak pedig hálával köszönjük meg a gondoskodást, azaz: nemcsak kapunk, de adunk is - legyen szó lelki támogatásról, anyagi juttatásról vagy bármiről, amely által kölcsönössé válik a kapcsolat, az egymás felé tett szívességek pedig egyensúlyba kerülnek, így egyik fél sem érzi magát kiszolgáltatottnak/kihasználtnak.

10. Minden kerekesszékes egy földre szállt angyal

És a "legjobbat" hagytam a végére. Néhány napja rám írt egy fiú egy online társkeresőn, és megkérdezte, hogy igaz-e, hogy a kerekesszékesek szenvedélyesebbek az ágyban? A felvetés több szempontból is vérzik: 1. Ez honnan pattant ki a fejéből? 2. Mitől lennének szenvedélyesebbek? 3. Honnan tudjam, hogy a kerekesszékes Julcsi Soroksáron milyen az ágyban?

Gondolhatjátok, hogy az ismerkedésnek nem lett folytatása, mindeközben pedig elborzasztott, hogy vajon milyen tévképzetek élhetnek még az emberek fejében... Az persze egy cuki gondolat, hogy a fogyatékossággal élők odaadóbbak, kedvesebbek és jobban tudnak szeretni, csak az a baj vele, hogy nem igaz. Mindannyian mások vagyunk, nem lesz valaki földre szállt angyal attól, hogy kerekesszékes, ahogy egy ép ember sem lesz rosszindulatú azért, mert semmilyen sérültsége nincsen. Láttunk már ilyet is, olyat is, és ez így van rendjén.