Kerekesszékes vagyok, tudok úszni, és imádok is - még akkor is, ha ez kívülről lehetetlennek tűnik
A GLAMOUR-nál hiszünk a rendszerszintű változásokban, és abban, hogy minden út az őszinteséggel kezdődik. A GLAMOUR.hu online szerkesztője, Ivanova Daniela kerekesszékesként segít, hogy sokkal többet megtudj a fogyatékossággal élők mindennapjait érintő problémákról - annál is inkább, mert kellő edukációval tehetnénk azért, hogy az életük könnyebb és méltóságteljesebb legyen.
Ezeket láttad már?
Amikor a fagyos tél után végre előbújnak a nap első sugarai, lélekben már azonnal valamelyik vízparton vagyunk, és csobbanunk egy hatalmasat. Van, aki számolja a napokat júniusig, míg mások nem akkora nyár-rajongók, de azért kedvelik ezt az évszakot. És vannak olyanok is, akiknek a meleg idő egyenlő a rémálommal, aminek persze ezer oka lehet - rekkenő hőség, izzadás, különböző egészségügyi panaszok, -, de én most specifikusan egy dologra gondolok, és az a testkép. A strandon ugyanis nincs mese, vetkőzni kell.
És ahogy mindenki más, úgy egy kerekesszékes sem kivétel ez alól - kivéve persze ha búvárruhában szeretne a vízbe menni, de ez nem jellemző -, ami azt jelenti, hogy a bámuló tekintetek megsokszorozódnak azokhoz a pillanatokhoz képest, amikor nagykabátban vagyunk, és csak a széket tudják vizslatni, de a testünket nem. Emellett pedig ott vannak az olyan alapvető logisztikai kihívások, mint a mozgássérültként vízbe való be- és kikerülés (ez opcionális) és a vízben való megfulladás elkerülése (ez pedig erősen ajánlott). Úgyhogy jöjjön az összes “finomság”, amit a kerekesszékes strandolásról tudni érdemes!
Ingyen belépő a cirkuszba
Akit a hideg is kiráz a “beach body” kifejezéstől, az valószínűleg vagy áhítozik rá, és (még) nem tudta elérni, vagy pedig tárgyiasítónak és lealacsonyítónak gondolja, amiért olyan üzenetetet közvetít, hogy csak akkor van jogod bikiniben flangálni, ha “strand-kompatibilissé” varázsoltad a tested. Nos, én mindkét oldalt képviselem: vágyom a bombaformára, de közben meg tudom, hogy ebben az életben már soha nem lesz, így “csakazértis” kimegyek a strandra, hogy közvetítsem: ez tökéletesen oké így, és mindenkinek van létjogosultsága felhőtlenül szelni a habokat, akárhogyan is néz ki.
Mégis, abban biztos vagyok, hogy nem kell kerekesszékesnek lenni ahhoz, hogy valakit zavarjanak a mustráló tekintetek, és abban is hogy ahhoz viszont magabiztosnak kell lenni, hogy ezek ellenére is jól tudja érezni magát az ember. Csak biztatni tudlak, hogy - ha van bármiféle szégyenérzeted is a tökéletlen, és pont emiatt annyira gyönyörű testeddel kapcsolatban -, engedd el ezeket a félelmeket, mert sokkal fontosabb az, hogy a nyár számodra is egy igazi, nagybetűs NYÁR lehessen.
Több erő van bennünk, mint gondolnád
Miután sikerült legyőznöm saját magamat azzal a gondolattal kapcsolatban, hogy vajon mennyien fognak megbámulni, elérkezik a perc, hogy valahogyan bekerüljek a vízbe. Nagyon sokakat foglalkoztat ez a kérdés - és higgyétek el, sokszor engem is, mert a legtöbb esetben még magam sem tudom, miként fogjuk megoldani ezt a műveletet. Minden a körülményektől függ: köves, homokos vagy füves a part? Van rámpa valahol vagy lépcsőn kell bemenni a vízbe? Ha utóbbi, mennyire csúszós a lépcső, ott vannak-e azok a kis taknyos növények, amiktől dobhatunk egy hátast (igen, algák), milyen gyorsan mélyül a víz és van-e olyan személy a baráti társaságban, aki nem ivott még annyi fröccsöt és tud segíteni?
Engem általában ölben szoktak bevinni, ha pedig sima úszómedencéről van szó, úgy önállóan is meg tudom oldani, mert egyszerűen csak kihuppanok a székemből, a medence pereméről bevetem magam a vízbe, majd reménykedek, hogy ki is tudok jönni belőle, de eddig még szerencsére mindig sikerült. Azt fontos tudni, hogy azok, akik maguk hajtják a kerekesszéküket, jóval erősebbek felsőtestben és karban, mint egy ép társuk, és emiatt nem okoz sokaknak gondot a kimászás, bemászás, rámászás - utóbbi a szexben különösen jól tud jönni.
A terepen múlik, lesz-e strandolás vagy sem
A tengerpart már egy következő szint, ugyanis ott a homokos partokkal is számolni kell. Sajnos homokban és hóban kerekesszékkel úgy lehet közlekedni, mint egy szánkóval a fűben, azaz sehogy. Pontosabban akkor lehet, ha valaki vérrel-verítékkel eltaszigál a vízig, de szerencsére vannak olyan mazochista barátaim, akik erre önszántukból vállalkoznak, és még élvezik is. Viszont pici köves területen és földúton egyedül is jól tudok haladni, ezért például amikor Spanyolországban éltem, mindig kerestem olyan kis öblöket, ahol nem kellett ledöntenem egy homokvárat sem ahhoz, hogy el tudjak érni a vízig.
Találtam is egy törzshelyet magamnak, ahová mindig lejártam egyedül úszni, egészen addig, míg rá nem jöttem, hogy medúzacsípés áldozata lettem, és ennyire azért nem szeretek veszélyesen élni. Viszont tény, hogy ha nincsen kialakítva akadálymentesen, hogy mi is vízbe juthassunk, akkor egyéb alternatívákat kell keresnünk, és a nagy kutakodás során komolyabb kihívásokat gördíthet elénk az élet. Például lehet, hogy homok éppen nincsen, sem bámuló tekintetek, viszont farkasszemet kell néznünk egy medúzával. Komolyra fordítva a szót, ezért hangsúlyozom, hogy mennyire de mennyire fontos (lenne) az akadálymentesítés az élet minden területén - és igen, strandoláskor is, mert nincsen rosszabb érzés, mint a tengerparton élni úgy, hogy csak nézheted, de a saját bőrödön nem érezheted a hullámokat - mintha csak bámulnád, ahogy olvadozik a szemed előtt a hűsítő fagyi, de nem kóstolhatnál bele.
A víz a természetes közegünk
Sokszor egy megdöbbentő pillantás a “válasz” arra a mondatomra, hogy igen, tudok úszni. Engem még nagyon pici koromban tanítottak meg, és abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy heti háromszor járhattam az iskolai tanórák keretein belül. Mivel érzem a lábam, így azzal is tudok tempózni, a karjaimmal pedig egyenesen hasítom a vizet. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a vízben mindig könnyebb a mozgás, tehát ha egy kerekesszékes jól elboldogul szárazföldön, akkor valószínűleg nem a vízben fog nehézségekbe ütközni, sőt: a víznél akadálymentesebb közeg nem igazán létezik.
Ettől függetlenül nyilván meg kell tanulni úszni, és mozgáskorlátozottként egy nehezítettebb pályán kell ezt megtenni. Ezért örök hála azoknak a parasportolóknak, akik eredményeikkel bebizonyítják, hogy nincs az a fizikai akadályozottság, amin kitartással és akaraterővel ne lehetne felülemelkedni. Nem beszélve arról, hogy az emberi test mekkora csoda, hiszen minden létező szituációhoz profi módon képes alkalmazkodni - gondoljunk például a várandósságra, a szülésre, vagy arra, amikor valakinek egy stroke után újra meg kell tanulnia járni, beszélni.
Egy baleseti sérültre, aki idővel tökéletesen elsajátítja a kerekesszék használatát, vagy bárkire, aki képes szájjal festeni, lábbal írni, jelnyelven kommunikálni vagy éppen lábak nélkül úszni. A vízben én személy szerint a legszabadabb embernek érzem magam, aki csak lehetek; az egy olyan dimenzió, ahol tudok állni, lépni, menni, haladni (lehet, kéne gyűjtenem egy űrutazásra is), és mindezt önállóan. Jó érzés csak lebegni, megélni a könnyedséget, és ez annyira üdítően tud hatni a mindennapi fizikai nehézségek leküzdése után. Úgyhogy akadálymentes vízbe jutást, bámulás- és medúzamentes strandolást és szuper nyarat mindenkinek!
