Már megint beégettük Magyarországot a nagyvilág előtt - de szükség volt erre, ráadásul az EB-n?
A fociszurkolók körében ezer éve természetes egymás froclizása, na de hol vannak a határok, hol kezdődik a másik kultúrájának tisztelete, mi az, ami már túlmegy az elfogadható határán? Mi a különbség a játékos froclizás és a durva csúfolódás között, és miért volt különösen szerencsétlen a skót-magyar mérkőzésen a „szoknya nőnek való" - tábla? Mérő Vera véleménycikke.
Ezeket láttad már?
Képzeljünk el néhány táblát, amelyek nem jelentek meg a foci EB közönségének sorai között.
- A magyarok civilizálatlanok, szegények és kommunisták
- A magyar lányok szépek és mindenre kaphatóak
- A pálinkavedelő magyarok iszákosak
- A magyar szolganép
- A magyarok szalonnát zabálnak szalonnával
- A magyarok csak panaszkodni tudnak
- A magyarok nem tudnak (szépen) veszíteni
- A magyarok búvalbaszottak
- A magyarok rasszisták
- Magyarország fővárosa Bukarest
(Mielőtt bárki kiakadna, ezeket nem én találtam ki, a témát évtizedek óta kutatják a társadalomtudósok, akit bővebben érdekel, itt talál egy igen alapos cikket minderről, illetve érdemes forgatni a Kopp – Skrabski: Magyar lelkiállapot az ezredfordulón című tanulmánykötetet is.)
Aki elképzelte ezeket a sosemvolt táblákat, most joggal érez megalázottságot, sértettséget, szomorúságot vagy éppen haragot. Ezt okozza ugyanis a csúfolódás. A csúfolódás egy elég ronda (csúf) hatalmi játszma, az egyetlen célja az alá- fölérendeltségi viszony érzékeltetése. A gyerekeknek azt mondjuk: ne csúfolódj! És tudjátok, mi ez? Pusztán egy az ezer elvárásból, amelyben a felnőttek maguk folyamatosan rossz példával járnak elöl, aztán idegesek lesznek, amikor a gyerekek követik őket.
A csúfolódásnak általában egy-egy olyan jelenség a tárgya, amit a csúfolódó (bully) nem ismer vagy nem ért. Esetleg titkon fél, hogy maga is érintett lehet a dologban vagy mások fogják őt ugyanazzal csúfolni, amivel ő csúfolódik – ezt hívhatjuk megelőző csúfolódásnak. A „skirt is for woman” (helyesen skirts are for women) felirat gyönyörűen magába foglalja a csúfolódás minden motívumát és motivációját, lássuk, miképpen!
A csúfolódó olyasmit csúfol, amit nem ismer vagy nem ért
A XX-XI. századi divat örök visszatérője a skót szoknya, a kilt aktuális továbbgondolása. Az eredendően férfi ruhadarab története a tizenhatodik századig nyúlik vissza, amikor jellemzően katonai viselet volt, lévén rendkívül praktikus. Az eredeti kilt egy válltól bokáig leérő, csatos övvel felerősített, több méter hosszú gyapjú pléd kámzsával, amely a kelta druidák viselete volt.
Sok előnye akadt a felföldi rideg és zord éghajlatban: szabadon lehetett benne mozogni, meleg volt, a felsőtestet is védte, és ha nedvesség érte, hamar megszáradt. Az övet lecsatolva éjszaka takaróként funkcionált, hóban-fagyban is védve a használóját a hidegtől. Mint afféle praktikus katonai ruházatot, csak férfiak hordták, és hagyományos formájában ma is csak férfiak viselik. A kiltet gúnyolni nem más, mint műveletlenség. Egyúttal nevetséges, mégis nagyon durva sértés. Nézzük a nevetséges részt.
A csúfolódó azért csúfol, mert a saját érintettségéről igyekszik elterelni a figyelmet
Az egy dolog, hogy a táblát fabrikáló magyar focidrukkerek hány percig bírnák a tizenhatodik századi katonaélet zord körülményeit a skót felföldön a maguk törékeny férfiasságával, amelyet még egy szoknya is képes megingatni. Az igazi ciki az, hogy a saját népi viseleteinket sem ismerik - vagy, ami rosszabb volna, szégyellik -, amelyek között a férfiszoknya hagyományosan kiemelt helyen szerepel. Lássuk.
Mezőkövesdi matyó népviselet, rábaközi viselet, a palóc viselet, betyár ruha… sorolhatom, ha nem elég. Amúgy ezek mind nagyon szép darabok, a tényleges és látszólagos szoknyák mellett a mai nadrágszoknyákat idéző, kalotaszegi bőgatya az egyik személyes kedvencem, annál csak egy búzavirágkék csikós ruhára ácsingózom jobban.
Kultúrtörténeti érdekesség, hogy ezek a szoknyafélék amúgy többnyire a kötényekből alakultak ki, amelyeket egyes vidékeken mind a nők, mind a férfiak viseltek. No, ennyit a mi hagyományainkról. Annyit még, hogy a kilt sokkal távolabb áll a szoknyától, mint - talán a bőgatyát, a betyár- és csikós ruhát leszámítva - bármelyik felsorolt magyar népi viselet. És akkor egy kis kitekintés, íme egy tucatnyi férfi szoknya a nagyvilágból:
Galéria
Nade túl a magyar néprajz, valamint a világ nemzeteinek tradicionális és törzsi viseleteinek területén súlyos ismeret-deficittel küzdő fociszurkolók tufaságán: mit üzen rólunk a nagyvilágnak egy-egy ilyen - teljesen hibás angolsággal összegányolt - tábla?
Azt üzeni, hogy bunkók vagyunk. Bunkók, akik sem a saját, sem más népek történetét és kultúráját nem ismerik, bunkók, akik sportszerűtlen módon személyeskednek, az ellenfél kultúráját gyalázzák, cserébe neandervölgyi kifinomultsággal rendelkeznek a modern társadalmi szerepelvárások tekintetében.
Rádadásul olyan szűklátókörűek, hogy egy világszerte viselt ruhadarab elég, hogy a törékeny identitásuk alapjaiban remegjen meg. És ami a legszomorúbb, hogy ezek a szurkolók a világ összes közvetítésében feltűnő táblával az összes magyart képviselik, akkor is, ha valójában nyilván nem. Erre mondják, hogy hírünk a nagyvilágban.
Mert ha egy népről többnyire az a hír járja, hogy homofób, rasszista, nem tiszteli mások kultúráját és hagyományait, akkor minden egyes Where are you from? kérdést szükségszerű magyarázkodás követ a világ civilizáltabb pontjain. (Jó, ez csak kicsit kínos, mert általában ezeken a helyeken az emberek udvariasan kezelik a fenntartásaikat, és tisztában vannak azzal, hogy általánosítani rossz dolog.) Been there, done that.
Pedig annyi jót lehetne megmutatni magunkból, hiszen annyi szép és jó dolgunk van, amiről híresek lehetnénk és egyébként vagyunk is. Szép volna, ha a nagyvilágban is inkább ezeknek vinnénk hírét.
Utóirat:
Ami úgy általában a ruházkodást illeti: ahogy a (mini)szoknyák nem okoznak nemi erőszakot, úgy a férfiasságra sincsenek hatással. Mindenki hordja, amiben jól érzi magát, amíg azzal nem követ el mondjuk közszeméremsértést. Eközben pedig, bármerre járjunk is a világban, tiszteljük a helyi kultúrát.
A GLAMOUR 2021-es divat tüntetésének pont ez volt az üzenete, itt találtok róla egy képgalériát! (Trigger warning: a képaláírások súlyos szekunder szégyenérzetet kelthetnek, és borzasztó rosszul öregedtek, remélem, a beszámoló készítője azóta már megértették az esemény mondanivalóját.)
