Már megint beégettük Magyarországot a nagyvilág előtt - de szükség volt erre, ráadásul az EB-n?
A fociszurkolók körében ezer éve természetes egymás froclizása, na de hol vannak a határok, hol kezdődik a másik kultúrájának tisztelete, mi az, ami már túlmegy az elfogadható határán? Mi a különbség a játékos froclizás és a durva csúfolódás között, és miért volt különösen szerencsétlen a skót-magyar mérkőzésen a „szoknya nőnek való" - tábla? Mérő Vera véleménycikke.
Ezeket láttad már?
Képzeljünk el néhány táblát, amelyek nem jelentek meg a foci EB közönségének sorai között.
- A magyarok civilizálatlanok, szegények és kommunisták
- A magyar lányok szépek és mindenre kaphatóak
- A pálinkavedelő magyarok iszákosak
- A magyar szolganép
- A magyarok szalonnát zabálnak szalonnával
- A magyarok csak panaszkodni tudnak
- A magyarok nem tudnak (szépen) veszíteni
- A magyarok búvalbaszottak
- A magyarok rasszisták
- Magyarország fővárosa Bukarest
(Mielőtt bárki kiakadna, ezeket nem én találtam ki, a témát évtizedek óta kutatják a társadalomtudósok, akit bővebben érdekel, itt talál egy igen alapos cikket minderről, illetve érdemes forgatni a Kopp – Skrabski: Magyar lelkiállapot az ezredfordulón című tanulmánykötetet is.)
Aki elképzelte ezeket a sosemvolt táblákat, most joggal érez megalázottságot, sértettséget, szomorúságot vagy éppen haragot. Ezt okozza ugyanis a csúfolódás. A csúfolódás egy elég ronda (csúf) hatalmi játszma, az egyetlen célja az alá- fölérendeltségi viszony érzékeltetése. A gyerekeknek azt mondjuk: ne csúfolódj! És tudjátok, mi ez? Pusztán egy az ezer elvárásból, amelyben a felnőttek maguk folyamatosan rossz példával járnak elöl, aztán idegesek lesznek, amikor a gyerekek követik őket.
A csúfolódásnak általában egy-egy olyan jelenség a tárgya, amit a csúfolódó (bully) nem ismer vagy nem ért. Esetleg titkon fél, hogy maga is érintett lehet a dologban vagy mások fogják őt ugyanazzal csúfolni, amivel ő csúfolódik – ezt hívhatjuk megelőző csúfolódásnak. A „skirt is for woman” (helyesen skirts are for women) felirat gyönyörűen magába foglalja a csúfolódás minden motívumát és motivációját, lássuk, miképpen!
A férfiakat nem a nadrág teszi férfivá - Íme 5 híresség, aki bátran visel szoknyát
A csúfolódó olyasmit csúfol, amit nem ismer vagy nem ért
A XX-XI. századi divat örök visszatérője a skót szoknya, a kilt aktuális továbbgondolása. Az eredendően férfi ruhadarab története a tizenhatodik századig nyúlik vissza, amikor jellemzően katonai viselet volt, lévén rendkívül praktikus. Az eredeti kilt egy válltól bokáig leérő, csatos övvel felerősített, több méter hosszú gyapjú pléd kámzsával, amely a kelta druidák viselete volt.
Sok előnye akadt a felföldi rideg és zord éghajlatban: szabadon lehetett benne mozogni, meleg volt, a felsőtestet is védte, és ha nedvesség érte, hamar megszáradt. Az övet lecsatolva éjszaka takaróként funkcionált, hóban-fagyban is védve a használóját a hidegtől. Mint afféle praktikus katonai ruházatot, csak férfiak hordták, és hagyományos formájában ma is csak férfiak viselik. A kiltet gúnyolni nem más, mint műveletlenség. Egyúttal nevetséges, mégis nagyon durva sértés. Nézzük a nevetséges részt.
A csúfolódó azért csúfol, mert a saját érintettségéről igyekszik elterelni a figyelmet
Az egy dolog, hogy a táblát fabrikáló magyar focidrukkerek hány percig bírnák a tizenhatodik századi katonaélet zord körülményeit a skót felföldön a maguk törékeny férfiasságával, amelyet még egy szoknya is képes megingatni. Az igazi ciki az, hogy a saját népi viseleteinket sem ismerik - vagy, ami rosszabb volna, szégyellik -, amelyek között a férfiszoknya hagyományosan kiemelt helyen szerepel. Lássuk.
Mezőkövesdi matyó népviselet, rábaközi viselet, a palóc viselet, betyár ruha… sorolhatom, ha nem elég. Amúgy ezek mind nagyon szép darabok, a tényleges és látszólagos szoknyák mellett a mai nadrágszoknyákat idéző, kalotaszegi bőgatya az egyik személyes kedvencem, annál csak egy búzavirágkék csikós ruhára ácsingózom jobban.
Kultúrtörténeti érdekesség, hogy ezek a szoknyafélék amúgy többnyire a kötényekből alakultak ki, amelyeket egyes vidékeken mind a nők, mind a férfiak viseltek. No, ennyit a mi hagyományainkról. Annyit még, hogy a kilt sokkal távolabb áll a szoknyától, mint - talán a bőgatyát, a betyár- és csikós ruhát leszámítva - bármelyik felsorolt magyar népi viselet. És akkor egy kis kitekintés, íme egy tucatnyi férfi szoknya a nagyvilágból:
Galéria


Nade túl a magyar néprajz, valamint a világ nemzeteinek tradicionális és törzsi viseleteinek területén súlyos ismeret-deficittel küzdő fociszurkolók tufaságán: mit üzen rólunk a nagyvilágnak egy-egy ilyen - teljesen hibás angolsággal összegányolt - tábla?
Tokió 2020: Tom Daley a kötögető olimpikon, aki nem fél önmaga lenni és ezzel százezreket inspirál
Azt üzeni, hogy bunkók vagyunk. Bunkók, akik sem a saját, sem más népek történetét és kultúráját nem ismerik, bunkók, akik sportszerűtlen módon személyeskednek, az ellenfél kultúráját gyalázzák, cserébe neandervölgyi kifinomultsággal rendelkeznek a modern társadalmi szerepelvárások tekintetében.
Rádadásul olyan szűklátókörűek, hogy egy világszerte viselt ruhadarab elég, hogy a törékeny identitásuk alapjaiban remegjen meg. És ami a legszomorúbb, hogy ezek a szurkolók a világ összes közvetítésében feltűnő táblával az összes magyart képviselik, akkor is, ha valójában nyilván nem. Erre mondják, hogy hírünk a nagyvilágban.
Mert ha egy népről többnyire az a hír járja, hogy homofób, rasszista, nem tiszteli mások kultúráját és hagyományait, akkor minden egyes Where are you from? kérdést szükségszerű magyarázkodás követ a világ civilizáltabb pontjain. (Jó, ez csak kicsit kínos, mert általában ezeken a helyeken az emberek udvariasan kezelik a fenntartásaikat, és tisztában vannak azzal, hogy általánosítani rossz dolog.) Been there, done that.
Mérő Vera: „Miért csak most jutott be a parlamentbe az első Down-szindrómával élő nő?”
Pedig annyi jót lehetne megmutatni magunkból, hiszen annyi szép és jó dolgunk van, amiről híresek lehetnénk és egyébként vagyunk is. Szép volna, ha a nagyvilágban is inkább ezeknek vinnénk hírét.
Utóirat:
Ami úgy általában a ruházkodást illeti: ahogy a (mini)szoknyák nem okoznak nemi erőszakot, úgy a férfiasságra sincsenek hatással. Mindenki hordja, amiben jól érzi magát, amíg azzal nem követ el mondjuk közszeméremsértést. Eközben pedig, bármerre járjunk is a világban, tiszteljük a helyi kultúrát.
A GLAMOUR 2021-es divat tüntetésének pont ez volt az üzenete, itt találtok róla egy képgalériát! (Trigger warning: a képaláírások súlyos szekunder szégyenérzetet kelthetnek, és borzasztó rosszul öregedtek, remélem, a beszámoló készítője azóta már megértették az esemény mondanivalóját.)
