Évek óta szerelmes férfiak meséltek róla, mit imádnak annyira a párjukban
Férfiak vallomásai a nőről, aki bármennyi idő is telik el, örök udvarlásra és imádatra készteti őket. Vajon mi a titok nyitja? Mitől szeret egy férfi örökké? Öten most elárulják, csak neked! Vigyázat: a neveket megváltoztattuk, ha ráismersz valakire, az csak a véletlen műve!
Ezeket láttad már?
Gondolkodtál már azon, mi az, ami igazán számít egy férfinak, ha élete szerelméről van szó? És nem rövid távon, hanem tartósan. Hogy mire mondják azt a szépségen vagy az oltári jó szexen kívül, hogy vele márpedig ezért le tudnám élni az életemet? Mi megkérdeztük helyetted is, mi az örök szerelem titka a férfiak szerint.
Kompatibilis a humorunk
„Evelinnel épp tíz éve ismerjük egymást, majdnem annyi ideje vagyunk együtt, öt éve vettem feleségül. Mégis, mintha napról napra jobban szeretném. Ez érdekes, de nem megmagyarázhatatlan jelenség. Az alábbi tényezőket nem tudom sorrendbe állítani, talán fölösleges is. Több szempontnak kell érvényesülnie, melyek összeadódva rendkívül élvezetes, inspiráló, boldogító és a felek reménye szerint örökké tartó kapcsolatot eredményeznek.
Amivel a feleségem mind a mai napig el tud kápráztatni, az a humora. A humora önmagában, és a humora kompatibilitása az én humorommal. Senkivel, soha nem nevettem olyan jókat, mint vele. Míg nekem van jó pár ezerszer is elsütött patronom, az ő viccei mindig frissek, bájosak és jópofák. Nélkülözik a finomkodást, de nem ordenárék. Mindig akkor és ott robbannak, amikor és ahol szükség van rájuk. Régen, ha jól emlékszem, elég féltékeny típus voltam. Ma már eszembe sem jutna féltékenykedni. Ez a következő tényező: a feleségem megbízhatóbb, mint öt Volkswagen. Bízhatom abban, hogy soha nem bántana, hogy bármikor, bármit megtenne értem, hogy mindig, mindenben mellettem fog állni. Némileg ehhez kapcsolódik, hogy tudom, együtt mindent túlélünk. Nem tudok elképzelni olyan helyzetet, amit ketten ne tudnánk megoldani.
Ez szinte giccsesen hangzik, úgyhogy vegyük a következő, ugyancsak nagyon fontos tényezőt: mindezt – a nevettetést, a szeretést, a túlélést – úgy csinálja, hogy közben bármikor képes úgy üvöltözni velem, mint egy olasz mamma, és nyakizmaimat is jól karbantarthatom a lábosok előli rendszeres elhajolgatással (ez persze túlzás, de jött már felém késsel). Vagyis: sosem unalmas. Nem lóg rajtam, s bár függ tőlem – ahogyan én is tőle –, megvan nélkülem is. S hogy el ne felejtsem: imádom a lábfejét, a térdét, a hátát, a szemét. Minden porcikáját. Tetejét, talpát. Szőrét, bőrét. Megunhatatlanul.” (Szilárd, 34)
Mert igazi nő
„Amikor megismerkedtem a barátnőmmel, a legjobban az vonzott benne, hogy olyan nehezen megkaphatónak tűnt. Addig megszoktam, hogy általában a lányok kezdenek közeledni hozzám, a legtöbb viselkedésében semmi titokzatos nem volt. Ám Gabiról sohasem tudtam eldönteni, akar-e vagy csak játszik velem. Független, jókedvű és hihetetlenül szexi csaj. Ráadásul ő volt az egyetlen, akivel nem a megszokott mechanizmus szerint alakultak a dolgok: megismerem, oda leszek érte, aztán lassan unalmassá válik a kapcsolat. Gabiba egyre szerelmesebb leszek, ahogyan telnek az évek. Mindig okoz valami meglepetést, ma sem ismerem még igazán, pedig három éve együtt vagyunk.
A kisugárzása pedig elképesztő. Akárhányszor elmegyünk valahová, a pasik szeme kocsányon lóg, és nem csak azért, mert formás az alakja és hosszú, szőke haja van. Gabi még egy sört is olyan nőiesen tud kortyolgatni, hogy egyből minden férfit a bűvkörébe von. Nekem pedig újra és újra meg kell hódítanom őt - miután legszívesebben fölképelném az összes pasit, aki bámulja. (Bármennyire is büszke vagyok rá, hogy az én csajom ez a bombanő).” (Dani, 27)
Mert vele sokkal jobb, mint nélküle
„Hogy miért szeretem ilyen nagyon Vikit? Nem azért, mert istenien főz (pedig igen), nem azért, mert jó vele a szex (pedig nagyon az), és nem is azért, mert otthont teremtett a lakásomból (pedig aki érti a lakás és az otthon közti különbséget, tudja, mennyi munka az). Azért szeretem a legjobban, ahogyan ő tud szeretni. Olyan, mint amilyenről a nagy regényírók mesélnek: jóban-rosszban ölelő. Viharos időszakban találkoztunk, egy öröknek hitt hosszú kapcsolatom ért véget, így hiába szerettem meg Vikit az első pillanatban, sokat hezitáltam, biztos akartam lenni benne, hogy aki addigi hitem szerint az igazi volt, az valójában nem az igazi.
Vikinek sokat kellett emiatt velem együtt szenvednie. Az, hogy most együtt vagyunk, annak köszönhető, hogy engedte számomra mindazokat a tapasztalatokat, melyek révén magam is rájöhettem arra, amit ő az első néhány találkozásunkkor megérzett: tényleg szeretjük egymást, és hogy együtt jobb, mint külön. Egyszerűen mázlim van Vele. Ezt ő is tudja - de nem érezteti.” (Anti, 30)
Széttörhetetlen köztünk a kapocs
„Kamaszkori szerelem a miénk, bár még csak harmincévesek vagyunk, tizenegy év együttlét áll a hátunk mögött. Sokan kérdezik, mi tarthat össze két embert ennyi év után is. Azt hiszem, az, hogy Verával nagyon hasonlóan gondolkodunk a hétköznapi dolgokról. Ugyanoda szeretünk menni nyaralni, ugyanannyi függetlenségre van szükségünk, mindketten imádjuk a kutyákat és még a kedvenc italunk is közös: rajongunk a jófajta olaszrizlingért. Talán földhözragadtnak tűnnek ezek a dolgok, de szerintem nagyon fontosak a szerelemben. Nekünk soha sincsenek csip-csup vitáink hétköznapi dolgokról, nem fáradtunk bele a hét év együttélésbe, mert éppen az a jó egyikünknek, mint a másiknak.
Érdekes, hogy öt év után volt egy törés a kapcsolatunkban. Munkaügyben Amerikában kellett töltenem három hónapot, és egy ponton hirtelen mindkettőnkben feléledt egyfajta szabadságvágy. Ilyenkor teszi fel magának az ember azokat a kérdéseket, hogy vajon nincs-e a jelenlegi partnerénél érdekesebb nő vagy férfi a világon, hogy vajon tényleg egy egész életre horgonyoztunk-e le. Bepánikoltam. Még csak huszonhárom éves voltam, hirtelen csábítani kezdtek az új lehetőségek, fontolóra vettem, hogy évekig kint maradok. Érdekes, hogy eközben otthon Vera fejében is ezek a dolgok fogalmazódtak meg. Kiutazott hozzám, két hetet együt töltöttünk, és gyakorlatilag szakítottunk.
Ennyi év együttélés után az emberben már nincs meg az a kezdeti szenvedély, hogy belehalna a másik hiányába. Azaz megvan, csak éppen nem érezzük mindennap. Amikor kikísértem a reptérre, rádöbbentem, hogy talán le tudnám élni az életemet nélküle, de nem akarom. Rájöttem, hogy senki mással nem akarok lenni, csak vele, hogy nem érdekel, van-e nála érdekesebb nő a Földön, mert biztos voltam benne, hogy nincs még egy ilyen nekem való csaj sehol a világon. Ahogy hazaért, fölhívtam, és megkértem a kezét. Az azóta eltelt hét évben egyszer sem jutott eszembe, milyen lehetne mással, de nem bánom, hogy egyszer elgondolkoztunk rajta mindketten, hiszen így még biztosabb, hogy nem a megszokás rabjai vagyunk, hanem az egymás iránti rajongásé.” (Tamás, 30)
Ő inspirál a mindennapokban
„Fotósként rengeteg csinos nővel találkozom, és laza stílusom miatt sokan azt gondolják, én biztosan más nő mellett ébredek minden reggel, egy-egy mámoros éjszaka után. Pedig ennek vajmi kevés köze van a valósághoz. Inkább úgy mondanám: minden reggel egy csodálatos nő mellett ébredek. Csak éppen ugyanazon nő mellett már kilenc éve. Ő a feleségem, aki nélkül el sem tudnám képzelni az életemet. Sok csinos lány vesz körül, és fotósként nem nehéz dönteni, kiről milyen képet lehet készíteni, kinek melyik a legelőnyösebb arca. A szépség ezen a szinten viszonylag objektív.
Ám ha arról van szó, kivel akarom leélni az életemet, kivel akarom nevelni a közös gyerekeinket, a szépségen túl nagyon sok mindenre szükség van még. A feleségemben a kimeríthetetlen energiáját szeretem a legjobban. Folyton igyekeznem kell, hogy utolérjem. Ő mindig mindenre fölkészül, idejében oldja meg a feledatait, nincs olyan kihívás, ami elrettentené. Sohasem kapkod, és sohasem unatkozik. Mindig van valami "projektje", legyen az akárcsak a barátnője szülinapi bulija. Amióta együtt vagyunk, az ő energája segít nekem is - ha látom a kitartását, én is erőre kapok, és sikeresebb, kiegyensúlyozottabb vagyok, amióta ismerem.” (Máté, 32)
