Magyar származású viselkedéskutató menthet meg minket a teljes széteséstől
Kétféle ember lesz a jövőben: akinek az életét felemészti a média és a temérdek információ, és aki kontrollálni tudja a figyelmét – állítja a magyar gyökerekkel rendelkező Nir Eyal viselkedéskutató. A szakértővel a multitasking téves mítoszáról beszélgettünk, de A tudatos figyelem művészete című könyv írója azt is megosztotta velünk, hogyan válhatunk a fókuszálás mestereivé. Interjú.
Ezeket láttad már?
Naponta átlagosan 4 óra 37 percet töltünk a telefonunk társaságában, amit egyébként napi 58 alkalommal „csekkolunk le”. A számokból egyértelműen kitűnik: soha nem éltük még olyan korban, amikor a figyelmünk ekkora értékkel bírt volna. Egészen mostanáig. Miután a mindfulness és meditációs technikák sikertelennek bizonyultak saját életében, Nir Eyal új módszert eszelt ki arra, hogyan is fejleszthető a (tudatos) figyelem. A viselkedéskutatóval a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen (MOME) tartott Mesterkurzuson találkoztunk.
Mikor és miért kezdtél el érdeklődni a viselkedéspszichológia iránt?
Az egész történet egy személyes élményből fakad. Sok-sok évvel ezelőtt a lányommal töltöttem egy napot. Volt egy könyvünk, tele különböző játék ötletekkel, például rendezzünk papírrepülő dobó-versenyt stb. Az egyik feladat az volt, hogy tegyük fel egymásnak a kérdést: ha lenne egy szuperképességed, mi lenne az?
A kérdésre ugyan konkrétan emlékszem, azt viszont nem tudom megmondani, mit válaszolt a lányom. Kaptam egy üzenetet a telefonomra, amelyet azonnal megnyitottam, és elkezdtem olvasni. Mire felnéztem, ő már nem volt ott: azt érzékelte, hogy a telefonom fontosabb, mint ő.
Ekkor tudatosult bennem, hogy újra kell értékelnem a koncentrációval való kapcsolatom. Azóta rájöttem: nincs nagyobb szupererő a világon, mint az „elterelhetetlenség” ereje, azaz, hogy képes vagyok tartani a fókuszt.
A médiakutatók szerint figyelemgazdaságban élünk. Manapság már nem a zsebünkből fizetünk a tartalomért, az sokkal nagyobb árat követel: a figyelmünket. Miből vehetjük észre, hogy valami baj van az általános fókuszálási képességünkkel?
Csak egyetlen ilyen „red flag” van: a megbánás. Ha visszagondolva a napodra az kérdezed magadtól: mégis mihez kezdtem az időmmel? A társadalomban nagyon zsugori módon bánunk a pénzzel.
Mindig a leárazásokat, akciókat keressük, nagy részét a bankban tartjuk, hogy biztonságban tudjuk. Az időnket viszont képesek vagyunk bárkinek odaadni, legyen szó egy kis irodai pletykálkodásról vagy egy bugyuta videóról a neten.
Az idő – a pénzzel ellentétben – nem fial meg: nem tudunk több időt szakítani a nap 24 órájánál a tevékenységeinkre. Meg kell változtatnunk azt a paradigmát, miszerint fukarul bánunk a pénzzel, az időnkkel viszont nagyvonalúan. Ennek pont az ellenkezőjére kell törekednünk!
Miért töredezik szét könnyen a figyelmünk?
Szerintem számos, biológiai oka van annak, miért könnyű elterelni a figyelmünket. Százezer évvel ezelőtt, a Serengeti-síkságon a túlélésünk záloga volt, hogy tudatában legyünk minden lehetséges veszélynek, legyen az növény, állat vagy esetleg egy másik ember. Ami viszont anno a túlélésünket szolgálta, ma már árt nekünk, hacsak nem sajátítunk el új készségeket.
Csak azért, mert az agyunk hajlamos valamire, az nem azt jelenti, hogy ne tudnánk orvosolni.
Ezt jelenti civilizáltnak lenni: hogy új normákat, módszereket, készségeket sajátítunk el a világban. Ennél fogva azt vallom, hogy a figyelmünk is elterelhetetlenné válhat, csak meg kell találnunk a módját.
Egyesek a telefonjukat, míg mások a tech-cégeket, esetleg a kormányokat hibáztatják a szétforgácsolódó figyelemükért. Hogy látod, ki a „hibás” ezért a globálisan érzékelhető tendenciáért?
Nagyon fontos kiemelni, hogy ez nem a fogyasztó hibája! Nem mi hoztuk létre a közösségi médiát, ahogy a videójátékokat vagy a Netflixet sem. Az viszont, hogy mihez kezdünk ezekkel, nagyon is a mi felelősségünk. Nem kell a mi hibánk legyen valami ahhoz, hogy felelősséget vállaljunk érte!
Bemasírozunk például a cukrászdába, hogy a cukrász ne süssön több krémest? (Amit egyébként imádok!) Nem! Imádjuk a krémest, minden nap megennénk belőle egy tálcával, de rajtunk áll, hol húzzuk meg a határokat. Hiába kívánjuk azt, hogy valaki javítsa meg helyettünk, ami elromlott, ez sajnos nem így működik.
Ha belegondolunk, mennyi mindent kellett átélnie a nagyszüleink generációjának, biztos vagyok benne, hogy kinevetnének minket, hiszen minden adott ahhoz, hogy boldogok legyünk.
Annyi mindent megtehetünk magunkért, és azért, hogy teljesebb életet éljünk! Miért ne használnák ki a lehetőségeinket?
Ha a szomszéddal kedves vagy, magaddal miért vagy ennyire kritikus? Mindent az önegyüttérzésről
Hogyan fejleszthető a tudatos figyelem?
A tudatos figyelem négy, egyszerű lépéssel fejleszthető. Elsőként érdemes felismerni azokat a belső triggereket, amelyek a figyelmünk széttöredezéséért felelősek. A kutatások szerint a telefonunk társaságában töltött idő mindössze tíz százalékáért okolhatók az értesítések, kilencven százalékban valamilyen érzés miatt kezdünk babrálni vele. (Ilyen lehet az unalom, a magány, a bizonytalanság, a stressz vagy a szorongás.)
Fontos tehát, hogy felismerjük, miért nyúlunk a telefonunkhoz ahelyett, hogy például vacsoráznánk a családunkkal, vagy elmélyednénk a munkánkban. Mi elől menekülünk?
A második lépés: határozzuk meg, pontosan miről vándorol el a figyelmünk! Ezt úgy tudjuk megtenni, ha percről percre megtervezzük a napunkat. Ha a nap végén látjuk, bizonyos feladatokra előzetesen mennyi időt szántunk, de azok valamiért mégsem teljesültek, újabb nyomhoz jutunk azügyben, miért nem sikerül tartanunk a fókuszt.
A harmadik pont, hogy (lehetőség szerint) csökkentsük le a zavaró, külső tényezőket, így például a zajokat vagy a telefonunkat, és igen, a családunkat is. A nők, különösképpen az édesanyák fixa ideája, hogy képesek mindent egyszerre csinálni: például gyereket nevelni és dolgozni! Fel kell ismernünk, hogy a multitasking mítosz!
Egy szívsebészt sem kérünk meg műtét közben, hogy figyeljen kicsit a gyerekre, magunktól akkor miért várnánk el ugyanazt? Vagy az egyik vagy a másik tevékenységben mélyedjünk el, azt viszont csináljuk teljes erőbedobással!
Végezetül pedig érdemes egyezséget kötnünk magunkkal. A következőre gondolok: gyakran hallom kifogásként emberektől, hogy azért nem edzenek, mert nincs rá idejük. Kérdem én: ha azt mondanám, tízezer dollárt kérek tőlük a hét végén akkor, ha egy percet sem tettek az egészségükért, mit gondolsz, szakítanának időt az edzésre? Hát persze!
A történelem egyik legsikeresebb, dohányzásról való leszokás-kampánya is azon alapult, hogy a kutatók fogadást kötöttek az emberekkel, mindössze ötven dollár értékben. Ennyire volt szükség ahhoz, hogy abbahagyják a dohányzást. Tehát, ha megállapítottuk, hogy képesek vagyunk a változásra, már csak az „ár” a kérdés. Ha ezt a négy lépést összhangba hozzuk, onnantól kezdve senki nem tudja széttörni a figyelmünket.
Érdekes, hogy az időmenedzsment a koncepciód egyik alapja, manapság sokan küzdünk azzal, hogy a nap végén úgy érezzük, kifolyt a kezünkből az idő... Milyen gyakorlati tanácsot adnál annak, akinek rendre elterelődik a figyelme?
A négy lépés elsajátításán túl fontos, hogy ne címkézzük magunkat negatív jelzőkkel, miszerint: „gyenge vagyok a változáshoz”, vagy „úgysem fog menni”. A tudatos figyelem ugyanolyan képesség, mint például a biciklizés: nem feltétlenül sajátítható el egyik napról a másikra, de ha ráérzünk, pik-pak menni fog és bármikor elő tudjuk venni.
A magam részéről gyakran használom a tízperces szabályt: ennek lényege, hogy tíz percre megengedem magamnak, hogy belebonyolódjak a zavaró tényezőkbe (legyen az akár egy gyerkőc, akár a telefonom, akár egy értesítés). Próbáld ki ezt a gyakorlatot és figyeld meg: tíz perc bőven elegendő ahhoz, hogy a zavaró tényezők miatt zúgolódó érzelmek (unalom, stressz vagy szorongás) alább hagyjanak, és visszatérhetsz ahhoz a tevékenységhez, amely teljes fókuszt igényel.
Mit gondolsz, mi lesz a következő húsz év legfontosabb skillje?
A jövő legfontosabb képessége az lesz, hogy mindenki megtanítsa magának: a világ rendkívül gyorsan változik. Úgy kell a gyerekeket felkészítenünk a kihívásokra, hogy az egész életük során képesek legyenek „újra nevelni” magukat, ha újfajta megpróbáltatásokkal találkoznak. A gyors adaptáció
lesz az érvényesülés záloga.
Hogyan tudjuk „ránevelni” a gyerekeket arra, hogy értékként bánjanak a figyelmükkel?
Az első és legfontosabb dolog szülőként, hogy mi magunk is „elterelhetetlen” figyelemmel rendelkezzünk. A példamutatás fontosságát nem lehet hangsúlyozni: a gyerekek rendkívül érzékeny antennákkal rendelkeznek, azonnal megérzik, ha valaki képmutató. Különösen, ha tinédzser korba kerülnek: a 15 éves lányom nem győz görbe tükröt tartani felém! És tart is! (Nevet.)
Már csak miattuk is fontos, hogy elsajátítsuk a négy lépést, amit aztán bátran megtaníthatunk nekik is! „Szeretnél videojátékozni? Tedd be az ütemtervedbe! Vacsora után fél órát tölthetsz videojátékkal.” Így elkerülhető az, hogy a gyerek állandóan azon rágódjon, mikor játszhat, ahogy az is, hogy folyamatosan a gép előtt üljön.
Tiszták a keretek és a tevékenységekre szánt idő hossza is. A külső, elterelő tényezőkre is érdemes odafigyelni: ne engedjünk a gyerekszobába semmiféle elektronikus eszközt! Ezeket tartsuk egy központi helyen (például a nappaliban), hogy megakadályozzuk a figyelemelterelést, így azok ne befolyásolják a gyerek alvásminőségét.
Nir Eyal a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) meghívására érkezett Budapestre, hogy ő köszöntse az egyetem idei végzőseit a MOME diplomaosztóján. A régió egyik legmeghatározóbb művészeti és design egyeteme, kreatívipari központja és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemért Alapítvány évről évre olyan a kreatíviparban nemzetközileg jegyzett, neves szakembereket hív vendégül az eseményre, akiknek pályája, életútja példa lehet a hallgatók számára is.
A MOME korábbi diplomaosztóin Byung-Chul Han világhírű filozófus és Gorden Wagener, a Mercedes-Benz vezető designere, Elizabeth Chai Vasarhelyi magyar származású Oscar-díjas filmrendező és Paola Antonelli világhírű építész, a New York-i Museum of Modern Art (MoMA) vezető kurátora, kutatás-fejlesztési igazgatója mondott emlékezetes beszédet, amelyek megtekinthetők a MOME Budapest YouTube-csatornáján.
