„Azt hittem egy bicikliről, hogy te vagy” - A legviccesebb dolgok, amik kerekesszékesként történtek velem
A GLAMOUR-nál hiszünk a rendszerszintű változásokban, és abban, hogy minden út az őszinteséggel kezdődik. A GLAMOUR.hu online szerkesztője, Ivanova Daniela kerekesszékesként segít, hogy sokkal többet megtudj a fogyatékossággal élők mindennapjait érintő problémákról - annál is inkább, mert kellő edukációval tehetnénk azért, hogy az életük könnyebb és méltóságteljesebb legyen.
Ezeket láttad már?
A kerekesszékes létnek bár vannak árnyoldalai, nem is gondolnátok, mennyi vicces, meghökkentő, olykor szürreális sztori kerekedhet abból, ha valaki így "jár-kel" a világban. Legyen szó az én saját balgaságomról, más bolondozásáról vagy éppen sziporkázó humoráról, ezer és ezer olyan történetet tudnék mesélni nektek, amikor a kerekesszékem adta a poén tárgyát. Nekem pedig az egyik szuperképességem az, hogy a legkínosabb szitut is "sírva röhögőssé" tudom varázsolni - köszönhetően a sors játékának, és persze a székemnek!
Te vagy az, vagy mégsem...?
Egyetemista voltam, és egy szaktársammal összebarátkoztunk. Rajtam kívül még egy kerekesszékes járt arra az egyetemre, így nem számított túl gyakorinak egy "guruló diák" jelenléte. A barátnőm számára is még idegen volt ez a világ, ezért sok "kulisszatitokba" be kellett avatnom ahhoz, hogy aztán napról napra egyre természetesebbé váljon számára ez a szituáció - ami rengeteg vicces pillanatot szült. Egyik nap például meglátta valaminek a kerekét, azt hitte én vagyok, és vidáman "rám köszönt". Valójában egy bicikli napját próbálta feldobni a mosolyával...
Rapidrandi
A tömegközlekedés viszontagságairól már írtam korábban, de öröm az ürömben, hogy kompenzálásképpen ingyen utazhatok a járműveken - és nemcsak én, hanem a kísérőm is. Épp zötykölődtem a villamoson, amikor leült mellém egy srác. Jött az ellenőr, aki kérte tőle a jegyet, de nem volt neki. Megpróbálta kivívni, hogy ne kelljen büntetést fizetnie, mondván, a következő megállónál úgyis leszáll. Az ellenőr kötötte az ebet a karóhoz, én pedig egy darabig kívülről figyeltem az eseményeket, aztán megszólaltam:„Együtt vagyunk". Még szerencse, hogy a fiú vette a lapot, és lelkesen bólogatott, hogy igen, ő márpedig a kísérőm. Az ellenőr nyilván nem vette be a kamusztorit, de végül elengedte a büntetést.
Az éjjel soha nem érhet véget
Régebben nagy partiarc voltam, és sokat buliztam az egykori Zöld Pardonban. A mosdóhasználat kerekesszékkel maga volt a lehetetlen küldetés, ezért általában nem maradtam sokáig. Volt azonban egy eset, amikor egy fiú a fejébe vette, hogy márpedig itt nem lesz hazamenetel, ha törik, ha szakad, de megoldjuk. Kikapta az egyik kerekemet, így befértem az ajtón, és megtartotta a széket, amíg el nem végeztem a dolgom. Végig arra kértem, hogy még csak véletlenül se nyissa a szemét, és lehetőleg énekeljen is, hogy ne hallja a folyamatot. Cuki volt, megtette, és utána a kerekemet is szerencsésen visszapattintotta.
Többet mutattam, mint kellett volna
Ez a sztori az egyik legkínosabb, ami valaha történt velem - mentségemre szóljon, hogy még gyerek voltam. Bentlakásos iskolába jártam, és este a fürdésnél mindig ráakasztottam a bugyimat a székem fogantyújára, hogy ne legyen útban. Csak addig, amíg nem végeztem a zuhanyzással, és el nem pakoltam a szennyesemet. Aznap különösen szétszórt lehettem, ugyanis csak másnap este vettem észre, hogy a rózsaszín bugyi még mindig ott lóg a kerekesszékemen. Ügyesen végigmasíroztam vele egy teljes napot - az összes közös étkezéseket, tanórákat és a napközit is beleértve...
Ők mennek, mi maradunk
Buszon utazás: egy kerekesszékes ismerősöm és én leszálláshoz készülődtünk, megnyomtuk a gombot, hogy majd a sofőr kiszálljon és leengedje a rámpát. Miután megálltunk, a sofőr szeretett volna helyet csinálni nekünk, így megkérte az utasokat, hogy álljanak arrébb. A hangos bemondóba határozott hangon így szólt: „Helyet kérünk, a kerekesszékek leszállnak!". Mi azonnal hangos nevetésbe kezdtünk, ahogy lelki szemeink előtt elképzeltük, hogy kiszállunk a székből, valaki legurítja azokat, mi pedig az ülésen ülve utazunk tovább. Az utasok is becsatlakoztak: mindenki egy emberként nevetett - a sofőrt kivéve.
Sztár született
Egy kerekesszékes mindig feltűnést kelt - ha akarja, ha nem. Sosem tudtam úgy végiggurulni az utcán vagy egy buliban, hogy ne szegeződtek volna rám a tekintetek, és ebből is sokszor kerekedtek vicces szituációk. Spanyolországban voltam, és egyik este ellátogattam egy koncertre a barátaimmal. Nem ismertem a zenekart, csak a társaság miatt mentem. Amikor a tömeg meglátott, azonnal intettek, hogy menjek előre, hogy lássam a koncertet.
Ott üldögéltem, élveztem a hangulatot, mire a zenekar tagjai úgy döntöttek (gondolván, biztos hatalmas rajongó vagyok), hogy felpakolnak a színpadra. Mire észbe kaptam már a mikrofonba halandzsáztam spanyolul a dalokat, amiket még életemben nem hallottam, és pengettem a basszusgitárt, amin amúgy nem is tudok játszani. Soha nem mertem megnézni az aznap este készült videókat...
Yohji Yamamoto: „Az igazi divat eltűnőben van, de amíg élek, harcolok érte”