6 dolog, ami segít pozitívnak maradni kerekesszékesként
A GLAMOUR-nál hiszünk a rendszerszintű változásokban, és abban, hogy minden út az őszinteséggel kezdődik. A GLAMOUR.hu online szerkesztője, Ivanova Daniela kerekesszékesként segít, hogy sokkal többet megtudj a fogyatékossággal élők mindennapjait érintő problémákról - annál is inkább, mert kellő edukációval tehetnénk azért, hogy az életük könnyebb és méltóságteljesebb legyen.
Ezeket láttad már?
Mindannyian cipelünk valamilyen terhet a vállunkon, egy olyat, amit még csak le sem tudunk tenni, hogy legalább picit megpihenhessünk. Ilyen “batyu” az én kerekesszékem is: mindig velem van, mindenhova viszem magammal, pontosabban: ő visz engem. És bár magam mögött hagyni sosem tudom, attól még megtanulhatom napos oldaláról szemlélni a világot. Jöjjön tehát 6 dolog, ami segít nekem pozitívnak maradni kerekesszékesként (is).
Töltekezni kell
Sokszor olvastam már közösségi oldalak különböző kommentszekcióiban, hogy egy kerekesszékes személyt „szerencsétlennek” vagy „elesettnek” neveztek.. A többség valóban ezekre asszociál egy fogyatékossággal élő ember láttán, hiszen a kerekesszék szó azonnali negatív érzelmet vált ki sokakból. Szerencsére azért van pozitív oldala is, például én bizonyos esetekben kifejezetten szeretek kerekesszékes lenni. Tudom, furcsának hangzik, de ide kattintva megtudhatod, miért érzem így.
Ugyanakkor sokszor nekem is szükségem van egy belső erőre ahhoz, hogy ne zökkentsen ki a mindennapi rutinomból az önsajnálat - ami mindenkin, így néha rajtam is elhatalmasodik. Ehhez a belső erőhöz viszont töltekezésre van szükség: külső és belső erőforrásokból való merítésre, sok türelemre és rengeteg kitartásra. Úgyhogy elmesélem, hogy nekem mik szoktak segíteni abban, hogy pozitív maradjak - hátha te is hasznosítani tudod majd őket az életed valamelyik területén!
1. Tudom, hogy nem vagyok egyedül
Jó érzés arra gondolni, hogy nem én vagyok az egyedüli ember a világban, aki ebben a “cipőben jár”. Így talán mindannyian könnyebben meg tudunk küzdeni a nehézségekkel, és motiválhatjuk egymást a fejlődésre, segíthetjük a másikat az elfogadásban. Nem véletlenül léteznek ún. révészek, akik a frissen kerekesszékbe került embereket tanítják, segítik, készítik fel a megváltozott élethelyzetre.
2. Szerethető vagyok
Nekem rengeteget segít a mindennapokban az, ha többször is elmondom magamnak: fogyatékosság ide vagy oda, engem igenis lehet szeretni. Hiszen ezt nem egy kerekesszék, származás, nemi vagy vallási hovatartozás határozza meg, hanem az, hogy milyen emberek vagyunk és kikkel vesszük körül magunkat. Biztos neked is vannak olyanok az életedben, akiket mindennél jobban szeretsz, és általuk te is elhiszed magadról, mennyire szerethető vagy. Mert az vagy!
3. Vannak céljaim
Amíg vannak céljaink, álmaink a nehézségeink ellenére - vagy inkább azokkal együtt - is, addig nincs minden veszve. Célok nélkül viszont tényleg hajlamos az ember belesüppedni az önsajnálatba és csak egyik napról a másikra élni. Harcolj az álmaidért, mert minden sikerélmény egy újabb lerakott kő az önelfogadáshoz vezető úton.
4. Tudom, hogy nem rólam szól
Számomra ezt volt a legnehezebb elsajátítani, sőt, mind a mai napig az. Ha valaki leszól, becsmérel, lenéz a kerekesszék miatt, arra gondolok: egy görbe tükröt tartottam neki, amiben most meglátta magát. És nagyon nem tetszik neki, amit lát, ezért mit csinál? Nem saját magán változtat, hanem inkább összetöri a tükröt. Egy biztos: mások démonjaival nem nekünk kell megküzdenünk, így nem tényleg nem szabad magunkra vennünk a rosszmájú emberek megjegyzéseit.
5. Fejlesztem magam
Meditáció, önismereti, önfejlesztő könyvek, egy szeretett hobbi, azaz minden amitől jobb, több leszek. Bármilyen nehézséget képesek vagyunk legyőzni, ha hajlandóak vagyunk dolgozni magunkon.
6. Inspiráló filmeket nézek
Talán az Életrevalók című filmet nem kell senkinek bemutatni, hiszen méltán aratott elsöprő sikert. Az ilyen jellegű alkotások pedig nemcsak azokat az embereket tudják érzékenyíteni, akik tudnak járni, hanem mi, kerekesszékesek is meríthetünk belőlük. Én például sokszor érzem nagyon hálásnak és áldottnak azért, amim van, és amilyen vagyok, mert sok film valóban rávilágít arra, hogy lehetne ennél sokkal rosszabb is.
