A káromkodás csillapítja a fájdalmat, és még egy csomó dologra jó lehet
A káromkodást gyakran azonosítják az alacsony intelligenciával és a képzetlenséggel, hiszen miért is hagyatkozna az ember vulgaritásra, mikor a magyar nyelv gazdag, az intelligens ember pedig gazdag szókincsének köszönhetően ezernyi más módon is kifejezheti magát.
Ezeket láttad már?
Ez a gondolatmenet azonban a kutatások szerint finoman szólva is hibás. De mit árulna az el rólunk, ha a hibás szó helyett valamelyik, ha nem is nyomdafestéket, de biteket nem tűrő szinonimáját használnánk? A kutatók szerint egy rakás nem is rossz dolgot. Vegyük végig mi mindenre jött rá a tudomány a káromkodással kapcsolatban!
Azért lassan a testtel
Még az elején megragadnánk az alkalmat, hogy felhívjuk a figyelmet: az, hogy valaki képes káromkodni, nem jelenti azt, hogy feltétlenül szükséges is. Valószínűleg mindenki ismer olyan embert, aki kötőszóként használ egy-egy nem túl szép jelentésű szót, vagy olyan helyeken is elhagyja a száját káromkodás, ahol nagyon nem kellene. Abban a tudomány és mindenki egyetért, hogy ez nem helyes, nem is arról van szó, hogy mostantól mindenki mindenhol válogatás nélkül mondhatja a szitkozódásokat, és az sem valószínű, hogy a tudományos körökben ez lesz az elfogadott párbeszéd. Inkább arra hívják fel a figyelmet a szakemberek, hogy az érzelmekkel kapcsolatos kutatások, illetve az agy anatómiájának tanulmányozása közben előjött a káromkodás kérdésköre is, és izgalmas összefüggésekre jöttek rá.
A trágár szavak javítják a fájdalomtűrést
Mikor beverjük az ajtófélfába a kislábujjunk, az nagyon tud fájni. Ember legyen a talpán, akinek nem csúszik ki ilyenkor olyan a száján, amit talán később megbán. Pedig ez rendjén van, tanulmányok például azt figyelték meg, hogy azok a biciklizők, akik káromkodnak, nagyobb erőt tudnak kifejteni egy-egy csúnya szó kimondása közben pedálozáskor, mint azok, akik semleges szavakat használnak. Egy másik kutatásban megszorították az emberek kezét, és mindezt azok bírták tovább és éreztek kevesebb fájdalmat, akik közben szintén szitkozódtak. Ugyanez történt akkor is, amikor kutatók azt kérték emberek egy csoportjától, hogy tegyék jeges vízbe a kezüket. Úgy tűnik, hogy a káromkodással érzelmi stressz reakciót választ ki magadban, ami a stressz által kiváltott fájdalomcsillapítással jár. Ez evolúciós tapasztalás, elég csak abba belegondolni, hogy azok voltak a jobb harcosok, vadászok, akiket esetleges sérülés esetén a fájdalom nem fogott vissza, hanem ugyanúgy tudtak küzdeni. Ezzel viszont nem szabad visszaélni, ugyanis megfigyelték, hogy ha nagyon sokat használják, akkor elvesztik a fájdalomtűrő, kitartást növelő szuperképességüket a szavak, és ugyanolyanná válnak, mint a semlegesek.
Az őszinteség jele
Persze érdemes ezzel csínján bánni, de egy 2017-es tanulmány szerint azok az emberek, akik káromkodtak, kevésbé hazudtak interperszonális szinten, és összességében is őszintébbek voltak a másikkal. Azonban a kutatások hangsúlyosan kiemelik, hogy ezeket a megállapításokat nem szabad úgy értelmezni, hogy minél gyakrabban káromkodik valaki, annál valószínűtlenebb lenne, hogy súlyosan etikátlan vagy erkölcstelen magatartást tanúsítana, azaz senkit nem tesz megbízhatóbbá vagy jobb emberré automatikusan az, ha sokat beszél csúnyán.
Az intelligencia jele
Egy 2015-ös tanulmány szerint a magasabban képzett emberek, akiknek a szókincse bővebb, jobban tudnak szitokszavakban gondolkodni. Az angol nyelvű kutatásban arra kértek résztvevőket, hogy egy perc alatt soroljanak fel minél több A, F és S kezdőbetűs szavakat. Aztán még egy percet kaptak, hogy ugyanezekkel a kezdőbetűkkel káromkodásokat írjanak. Az eredmények szerint azok produkálták a legtöbb szitokszót, akik egy perc alatt a legtöbb szót tudták összeírni. Márpedig a kutatás vezetője szerint a nyelv korrelál az intelligenciával, sőt a káromkodás a társadalmi intelligenciával is összefüggésbe hozható, hiszen a titok nyitja, hogy tudjuk, mikor lehet, és mikor nem, ez pedig egy kifinomult társadalmi intelligenciára utal.
A kreativitás jele
Azt is megfigyelték, hogy a káromkodás az agy jobb felében, a kreativitásért felelős területeken összpontosul. Érdekes megfigyelés, hogy azok, akik jobboldali agyvérzést kapnak, amellett, hogy utána gyakran kevésbé érzelmesek, és a humorérzékükre sem mindig a régi, a káromkodást is gyakrabban hagyják abba, mint azok, akik baloldali agyvérzést szenvednek.
Miért káromkodunk egyáltalán?
Nyilvánvalóan nem azért, hogy intelligensebbnek, kreatívabbnak vagy megbízhatóbbnak tűnjünk. Fájdalomcsillapító helyett sem alkalmazzák sokan, viszont kutatók szerint olyan evolúciós előnyt jelenthet, ami megvéd minket a sérülésektől. Ahogy a kutyák morognak egymásra, a macskák fújnak, az emberek káromkodnak, hogy kifejezzék a nemtetszésüket a másik felé. Az érzelmek gyors kifejezése, az agresszió gyors levezetése, remélhetőleg következmények nélkül. Gyors, egyértelmű, és a másik számára is világos, ráadásul tabu amiatt, mert kellemetlen érzéseket vált ki a másik félből. A világ minden nyelvében fellelhető a káromkodás, és mindenhol használják is.
