„10 éve együtt vagyunk, ez volt a legnagyobb krízisünk”
A mesékben gyakran hallhatjuk, hogy a herceg és a hercegnő „boldogan éltek örökkön örökké.” A valóságban azonban a szerelem (sajnos) jóval bonyolultabb, és még az első ránézésre tökéletesnek tűnő kapcsolatokban is vannak hullámvölgyek. Most jöjjön pár valódi tündérmese - a nehézségekkel együtt!
Ezeket láttad már?
Cikkünkben olyan párok mesélték el történetüket, akik már jó néhány éve együtt vannak - és bár volt, hogy azt hitték, nem tudják megmenteni a kapcsolatukat, egy nehéz időszak után újra visszataláltak egymáshoz. Vallomásaik tökéletesen bizonyítják, hogy ha igazán szeretitek egymást és kitartotok egymás mellett, a legmélyebb hullámvölgyekből is van kiút.
Az a bizonyos harmadik fél
A nő szemszögéből:
„Minket egy hajszál választott el a válástól, mikor kiderült, hogy a férjem megcsalt. Ő mondta el, hogy hibázott, lefeküdt egy másik nővel. Először azt gondoltam, itt a vége, én ezek után nem tudok vele maradni. Nem tudtam elképzelni, hogy tudnék újra megbízni benne. Nagyon nehéz időszak volt...Végül az a gondolat segített továbblépni, hogy senki sem tökéletes, mindenki hibázhat. Rajta is azt láttam, hogy nagyon megbánta a történteket. Talán akkor jött rá igazán, hogy valójában mennyit jelentek neki.”
A férfi szemszögéből:
„Hatalmasat hibáztam, és egy buli után egy másik nő ágyában kötöttem ki. Sokat ittam és...nem is tudom, mit gondoltam. Utána undorodtam magamtól. Egy pár hétig el sem mondtam a feleségemnek, próbáltam úgy tenni, mintha meg se történt volna, de aztán arra gondoltam, hogy ez a leggyávább dolog, amit tehetek. Életem legnehezebb pillanata volt, amikor bevallottam neki. Láttam a szemében, hogy egy világ omlik össze benne. Talán sose fogom tudni megbocsátani magamnak.”
Nem jött össze a baba
A nő szemszögéből:
„Már kislánykorom óta arra készülök, hogy egyszer anyuka leszek. Az nem volt kérdés, hogy megtaláltam a tökéletes párt, így nem sokkal később rá is feküdtünk a baba-projektre. Két évig próbálkoztunk...sikertelenül. Teljesen rágörcsöltem a dologra, és hatalmas kudarcnak éltem meg a negatív teszteket. Akkor szexeltünk, amikor én mondtam, szinte kötelező jelleggel, ami teljesen megölte az intimitást kettőnk között.
Végül pszichológushoz jártam, rengeteget dolgoztam magamon, és sikerült elengednem az elvárásaimat. Borzasztóan hálás vagyok a férjemnek, hogy mellettem maradt és mindvégig támogatott. Azóta két közös gyermekünk született.”
A férfi szemszögéből:
„Én is akartam gyereket, de számomra az sem jelentett volna tragédiát, ha nem jön össze. A feleségem viszont teljesen beleőrült a sikertelen próbálkozásokba. A legrosszabb pedig az volt, hogy engem teljesen kizárt az egészből. Semmi mást nem érdekelte, csak az számított neki, hogy két csíkot lásson a teszten. A végén már úgy éreztem, csak egy eszköz vagyok számára a gyerekcsináláshoz. A családdal közösen sikerült meggyőznünk arról, hogy menjen el pszichológushoz, mert ez így nem mehet tovább.”
Túl nagy a távolság
A nő szemszögéből:
„Másfél év járás után Svédországba költözött. Az eleje könnyen ment, sok facetime és állandó chatelés - szerencsénkre nem volt időeltolódás. Fél év évvel később viszont, amikor mindkettőnk belerázódott a saját életébe - munka és szabadidő tekintetében is -, sokkal nehezebbé vált az online randik egyeztetése. Arról nem is beszélve, hogy minél több dolog történt velünk, annál nehezebb volt belesűríteni a sztorikat egy pár perces telefonbeszélgetésbe. Ezért egy idő után már nem is meséli el az ember az apró-cseprő dolgokat...”
Ennek az lett a vége, hogy úgy éreztem, teljesen egyedül vagyok. Két év után költözött haza, de addigra már teljesen eltávolodtunk egymástól - ennek ellenére kitartottunk egymás mellett és bíztunk benne, hogy helyrehozhatjuk a kapcsolatot, ha újra együtt leszünk.
Amikor hazajött, olyan volt, mintha egy új kapcsolatba vágtunk volna bele, randizgattunk és megismertem a párom új énjét, akivé az elmúlt két év során változott. Szerencsére, hamar visszarázódtunk, és azóta erősebb a szerelmünk, mint valaha. Most 10 éve vagyunk együtt, de ez volt eddig a legnagyobb krízisünk.”
A férfi szemszögéből:
„A munka miatt Svédországba kellett költöznöm nem sokkal azután, hogy úgy éreztem, végre megtaláltam azt a lányt, akit kerestem. Viszont nem akartam feladni az álmaimat, ezért úgy döntöttem, a munkát választom, kipróbáljuk a távkapcsolatot és lesz, ami lesz. Először nagyon hiányzott, aztán végül egészen hozzászoktam a gondolathoz, hogy valójában egyedül vagyok, de mégsem vagyok szingli. Nem tudtam, hogy megvár-e, de végül ő is úgy döntött, hogy adjunk magunknak még egy esélyt. Szerencsére hamar emlékeztetett rá, hogy miért szerettem belé.”