A Házasság első látásra pszichológusa elárulta, mi a tökéletes párkapcsolat titka

A Házasság első látásra című TV2-es műsorba tudatosan, három pszichológus által lettek összeválogatva a házasságra vágyó párok. Tóth Melinda szerint a műsorban szereplők reprezentatív mintáját képezik a társadalomnak, nagyon sokan küzdünk hozzájuk hasonló lelki problémákkal.

Papíron összeillenek a párok, ám az életben mégsem passzolnak…

Nem gondolom, hogy az életben nem passzolnak a párok, ezt támasztja alá az is, hogy a műsor végén a párok fele az együttmaradás mellett dönt. Ennél több nem is lenne reális. Az alapján hoztuk össze a párokat, hogy kinek kinek az “egészséges verziója”, tehát az önmagán - pszichológusi segítséggel - dolgozó énje összeillik-e a másik fél egészséges verziójával.

Amikor két ember összejön, akkor a legnagyobb szerelem ellenére is ezerféle konfliktus kerül elő. Mindannyiunknak vannak sérülései, és senki sem reagál ideálisan minden helyzetben. Egy olyan utópisztikus helyzetben, ahol minden pár terápiára járhatna az első időktől fogva, sokkal kevesebb lenne a válás. A műsor szereplőinek hat hetük volt pszichológusokkal dolgozni, ennyi segítség közel sem elég ahhoz, hogy a lehető legtöbbet hozzák ki a kapcsolatukból.

Inkább arra elég, hogy képet kapjanak, min érdemes dolgozniuk önmaguk és a párkapcsolatuk érdekében, ezáltal remény ébredjen bennük, hogy nem lehetetlen a hosszútávú, boldog kapcsolat.

Ónodi Eszter: „Óriási bajban van a bolygó, és ezért mindannyian felelősek vagyunk”

Én a műsor sikerét egyébként nem is abban mérem, hogy hány pár maradt együtt a végére, hanem abban, hogy a nézők közül hányan kaptak a fejükhöz és jutottak felismerésekre önmaguk és párkapcsolatuk tekintetében. Ha sokan felismerték, hogy problémáik logikusan átláthatók, megoldhatók, és a pszichológus tud nekik segíteni, akkor én elégedett vagyok.

Pszichológusi segítség nélkül nem is lehet párkapcsolatot működtetni?

Lehet, de sokkal jobbak az esélyek, ha van pszichológusi segítség. A problémáink felismerése, értő elemzése, a hatékony kommunikáció nem velünk született készségek, ezeket meg kell tanulni. Csodálatos lenne, ha már óvodás kortól mindenki részesülne korának megfelelő pszichoedukációban, ennek híján felnőttként van lehetőségünk pszichológushoz fordulni.

A tévénézők szerint a műsorba erős mentális betegségekkel küzdő embereket raktak, várva, hogy a végén bemondják, ez a sorozat azt mutatta be, ők hogyan viselkednek egy kapcsolatban...

Nagyon sokan küzdenek legalább ennyire súlyos problémákkal, mint a szereplők. Ők gyakorlatilag reprezentatív mintája a magyar társadalomnak.

Tóth Melinda, a Házasság első látásra szakértője

Fotó: TV2 Sajtószoba

Sok esetben azért hihetjük, hogy a szereplők problémái súlyosabbak, mint a sajátunk, mert egyrészt nem vesszük észre önmagunk önsorsrontó beidegződéseit, hiszen automatikusan, reflexszerűen kapcsolnak be, másrészt azt vesszük “normálisnak”, amit mi tapasztaltunk az életben.

Az ismerőseink életébe pedig sokszor nem látunk bele olyan részletességgel, mint egy reality szereplőébe, így csalóka módon ő is egészségesebbnek tűnhet, mint akinek minden lelki fájdalmát és nem előrevivő viselkedését nap mint nap nyomon követjük.

Ennyire sok a sérült ember?

Többé vagy kevésbé mindenki sérült. Tökéletlen, sérülésekkel küzdő emberek nevelik fel a mindenkori következő generációt, és az élet is gördít elénk olyan nehézségeket, amikre nem tudtunk hatással lenni, de valahogy együtt kell vele élni. Alapvetőnek tartjuk, hogy eljárunk fogorvoshoz, a fogunknál sokkal komplexebb lelkünket viszont gyakran kezeletlenül hagyjuk.

Dombóvári István: „A család semmiféle formában nem eladó”

Van egy fő oka, miért nem működnek a párkapcsolatok?

Számos egyedi oka van, a két legáltalánosabb és legalapvetőbb talán az önreflexió hiánya és a nem megfelelő kommunikáció. Kevesen látjuk át a saját működésünket, és szintén kevesen tudunk úgy kommunikálni, hogy a másik jól értse, amit mondunk. Erre jó példa, mikor Hildának a műsor elején rossz érzése támad, és ezt annak tudja be, hogy Laci nem illik hozzá.

Ő azt állítja, tudatos. Ehhez képest a műsor végére egy igazán cuki, összhangban levő, jól működő párost látunk, amiben nagy szerepe van az eddigre sokkal felszabadultabb, természetesebb, vidámabb Hildának. Ebből arra következtethetünk, hogy mégsem volt tudatos.

Tudatos akkor lett volna, ha észlelve a rossz érzéseit kielemzi, mi minden játszott közre ezek létrejöttében. Például az, hogy nem bízik abban, hogy létezik jó kapcsolat, sebezhetőnek érzi magát, ha esélyt ad vagy látványosan odavan a másikért (nonverbális kommunikációja inkább ezt tükrözte, semmint azt, hogy hiányzik a kémia).

Radics Gigi: „Boldogságot és kiegyensúlyozottságot szánok a lányomnak”

Amíg az a világképem, hogy úgyis rossz lesz, úgyis sérülök, a szervezetem védeni fog engem, és vészriadót fúj, mikor meglátom a tetszőleges másikat. Azt, hogy ez egy félreértés, és nem a jelen helyzetnek, nem Lacinak szól, hanem a múltbéli tapasztalataim éreztetik velem, csak akkor veszem észre, ha tényleg tudatos vagyok.

Miért párosítottak össze két olyan embert, aki más városban él? Nem akadály ez már rögtön egy párkapcsolatban?

Ha kor vagy város alapján válogattuk volna össze a párokat, nem is lett volna szükség pszichológusra. Mi nem ezeket a szempontokat tartjuk fontosnak, hogy van-e pár év korkülönbség vagy pár km távolság a házastársak között. Hanem azt az összhangot, ami két ember között kialakulhat, amit például Gyöngyinél és Csabinál vagy Hildánál és Lacinál láthatunk.

Péter Szabó Szilvia: „Nem az a típusú lány voltam, akinek az az álma, hogy fehér ruhába bújjon”

Ha két ember kiegyensúlyozott és boldog párkapcsolatot képes kialakítani, nem fogja meghaladni a képességeiket a kezelhető korkülönbség vagy távolság feldolgozása, vagy az ezek kapcsán felmerülő gyakorlati problémák kezelése.

Két ember nem is kezd kapcsolatba, ha az elején kiderül, hogy az egyikük ódzkodik a gyerekvállalástól…

Hogy egy adott pillanatban akarunk-e gyereket, nagyon sok mindenen múlik. Tünete a pszichés állapotunknak, tapasztalatainknak, tévhiteinknek, aktuális élethelyzetünknek stb. Nincs jó vagy rossz válasz, lehet jó az élet gyerekkel és gyerek nélkül is, de csak akkor tudunk felelősséggel dönteni a gyerekvállalásról, ha sérüléseinket már megdolgoztuk és jól vagyunk a bőrünkben.

Schoblocher Barbara: „Énekesnő vagyok, és nem egy celeb”

Ideális esetben az egészségest közelítő énünket és az egészségest közelítő párunkat kérdeznénk meg, hogy akar-e gyereket. Ez előtt csak megalapozatlan döntést lehet hozni, és a párokat is megalapozatlanul válogattuk volna össze, ha erre koncentrálunk.

És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy két egészségest közelítő ember gyerekvállalási kedve is változhat az idők során annak függvényében, hogy milyen a párkapcsolatuk, és ez milyen vágyakat szül bennük, milyen életet látnak maguk előtt.

Mihályfi Luca: „Szeretnék ugyanaz a lány lenni, aki az X-Faktor előtt a zuhanyrózsa alatt énekelt”

A párunk milyen benyomásokat keltett bennünk, kettesben akarunk-e utazgatni vele, vagy gyerekeket hozzárendelni. Ez annyi mindentől függ, és annyira tud változni az évek során, igazából tök fölösleges téma az első randevún. Mindketten fejlődünk, és tőlünk független dolgok is érnek minket.

A szexuális vonzalom mennyire számít?

Számít és elengedhetetlen egy jól működő kapcsolathoz, de tévhit, hogy első pillantásra ki kell alakulnia. Változhat, amit először érzünk, akkor is, ha az pozitív volt, mint például Gyöngyi és Csabi hullámvasútja esetén tapasztalhattuk vagy Enikő és Peti - legalábbis átmeneti - hanyatlásakor.

Az is lehet, hogy utóbb esik le, hogy valójában vonzó számomra a másik, mint amikor Hilda a műsor vége felé, a nászutas felvételeket visszanézve rácsodálkozik, hogy valójában milyen klassz férfi volt mellette végig, csak ő nem vette észre.

Stana Alexandra: „Olyan jó anyukája szeretnék lenni a gyerekemnek, mint amilyen az enyém nekem”

Akkor ez megváltozhat?

Annyi a fontos, hogy igyekezzünk nem rágörcsölni, hogy mit “kellene” érezni. Hagyjunk magunknak időt, és figyeljük meg az érzéseinket.

Mi a legfontosabb, hogy normális párkapcsolatunk legyen?

Két ember, akik hajlandó dolgozni magán.

Az egész világnak szüksége lenne pszichológusra?

Igen. A pszichológus abban segít, hogy rálássunk a saját működésünkre. Például ha gyerekként azt tapasztaltuk, hogy az emberek bántanak, elhanyagolnak, nem szeretnek, nem értékelnek, öntudatlanul is arra következtethetünk, hogy kötődni veszélyes vagy arra, hogy normális, ha nem szeretnek, bántanak stb.

Erre reagálhatunk úgy, hogy amikor a közelít a herceg fehér lovon, csak azt látjuk, hogy veszély fenyeget, ezért elűzzük vagy elmenekülünk előle. Vagy épp nem vesszük észre, hogy az ellenség közelít, hisz a viselkedése olyan, mint amit korábban is tapasztaltunk, így nem tűnik fel, hogy baj van vele, ezért tárt karokkal futunk elé.

Egy jó pszichológus abban segít, hogy feldolgozzuk traumáinkat és képessé váljunk felismerni, amikor ördögi köreink automatikusan beindulnak, és ilyenkor robotpilótáról önmagunkra váltsunk, ezáltal esélyt kapjunk a boldogságra.

Kiss Virág: „Nem foglalkoztatott, mi történik majd a testemmel a szülés utáni időszakban”

Mi a legfőbb oka annak, hogy a párok végül szakítanak?

A fent említett önreflexióval és kommunikációval kapcsolatos problémákon kívül (illetve inkább ezeken belül) gyakori ok, hogy arra koncentrálunk, mi hiányzik a másikból és a kapcsolatunkból, ahelyett, hogy észrevennénk és értékelnénk, ami megadatott.

Érdemes arra törekedni, hogy ne csak túléljük a mindennapokat, hanem ünnepeljük és élvezzük ki, hogy van valakink, aki szeret. Ahhoz, hogy a rosszban együtt lehessünk, sok jóban kell együtt lennünk.