„Szomorú, nem oké, de nem elszigetelt jelenség" - Szakértőt kérdeztünk a tévés gyerekalázásról
Az RTL Klub Celeb vagyok, ments ki innen! még csak most kezdődött, de már a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság is vizsgálatot indított amiatt, mert az adásban a jóízléssel és az emberi méltósággal nem sokat törődve egy gyereken röhögcséltek a műsorvezetők. Az eset apropójából dr. Gyurkó Szilviával, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány alapítójával beszélgettünk a témáról.
Ezeket láttad már?
A Celeb vagyok, ments ki innen! című vetélkedő az RTL egyik saját gyártású produkciója, amelyben ismert embereket visznek el a “dzsungelbe”, jelen esetben egészen pontosan Kolumbiába, hogy ott mostoha körülmények között különböző feladatokat teljesítsenek. A műsor készítői többek között levélben kommunikálnak a versenyzőkkel, az ominózus részben pedig arról elmélkedett az adásban Sebestyén Balázs és Vadon János, hogy ehhez ők lusták, és majd egy helyi kisfiút felkérnek a feladatra. A komikusnak szánt jelenetben a magyarul nem tudó kisfiút azzal hozták megalázó helyzetbe, hogy Vadon János magyarul kérdezgetett a fiútól, aki mindenre a „Sí Señor!”, vagyis „Igen, uram!” mondattal válaszolt. A műsort hatalmas felháborodás követte, és később Vadon János is elnézést kért a történtek miatt.
A gyerekek maguk is aktív részesei az átalakuló médiának
Az eset kapcsán többek között arról kérdeztük dr. Gyurkó Szilviát, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány alapítóját, vajon milyen most a gyerekek reprezentáltsága a médiában? „Erről sajnos nagyon kevés magyar adatunk van. Egy több mint 10 éves magyar kutatás, az NMHH néhány szakmai anyaga (főleg a közösségi média használat/reprezentáció kapcsán), meg az OKRI tanulmányai lehetnek relevánsak. A nemzetközi helyzet némileg jobb, bár ott is komoly nehézséget okoz, hogy a média ma már nem csak, vagy nem főként a tévé, rádió és a nyomtatott valamint a digitális sajtó, hanem a közösségi média és a web2 felületek is, melyekbe beletartoznak a gyerekek saját maguk által készített tartalmai is. " Tehát a média reprezentációjukat ők maguk is aktívan alakítják már, nem csak a felnőttek.
Sok a torzítás
A Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány alapítója felhívta a figyelmet, hogy minden információ és adatkorlát ellenére, általánosságban elmondható, hogy a gyerekek média reprezentációja nem felel meg a társadalmon belüli valós helyzetüknek, sok a torzítás, és sok az úgynevezett láthatatlan gyermekcsoport.
„Ha a torzításokat nézzük, a legnagyobb gond, hogy a gyerekek média reprezentációja a gyerek, mint áldozat és a gyerek, mint elkövető / deviáns skálán erős felülreprezentáltságot mutat. A gyermekkor a valóságban hétköznapi helyzetek sorából áll, melyek valójában kevéssé érdekesek hír szempontból. Ez érthető, viszont így meg az extremitás nagyítódik fel, és alakítja azt az érzetet, hogy a gyerekek egyre erőszakosabbak vagy éppen egyre nagyobb veszélyben vannak."
A torzítás pedig a jogszabályokra is kihat
2012-ben azzal az indoklással szállították le a büntethetőség alsó korhatárát 14 évről 12 évre, hogy a gyerekek egyre több bűncselekményt követnek el. „Ez viszont tényszerűen nem volt igaz. Akkor már a gyerekkori bűnözés évek óta masszív csökkenő-stagnáló tendenciát mutatott. Csak a médiareprezentációja nőtt az eseteknek. Mégis, a törvényi előterjesztés sikeresen átment a parlamenten. A másik véglet a gyerek, mint áldozat, ami szintén torzít, és a gyermekkor sérülékenységével kapcsolatban kelt hamis képet. " - magyarázza a szakember.
Az ideális az lenne, ha mindenki szerephez jutna, de nem mindegy, hogyan
A cél és a jó irány az lenne, hogy a gyerekek ennél árnyaltabb módon jelenhessenek meg. Akár a hétköznapi gyerekkor és annak eseményei szintjén is, vagyis ne csak elkövetők, áldozatok, jó tanuló-jó sportoló gyerekek legyenek a médiában, hanem mindenki. De nem feltétlenül úgy, ahogyan ez most megvalósul.
„Jelenleg a gyerekekről kialakult média képébe a saját maguk által készített webkettes tartalmak a dominánsak, azonban pontosan tudjuk, hogy az sem a valóság. Jól látszik, hogy elég sok a kihívás ezen a területen, és még nem is foglalkoztunk a "celebgyerekek", celebek gyerekei kérdéskörrel, ami szintén markáns média jelenléttel bír, nagy részét kiteszi a gyerekekkel foglalkozó tartalmaknak, mégsem gondolhatjuk, hogy valójában a gyerekeket mutatja be, vagy róluk szólna."
Visszatérő elem a morális pánik
A klímaválsággal vagy a tanáraikkal szolidaritást vállaló diákokkal a közelmúltban többször is foglalkozott a média, azonban eltérő módon és hangnemben írnak a különböző sajtóorgánumok a jövőjükért aggódó kamaszokról.
„A legtöbb társadalmi jelenség kapcsán a médiának van torzító szerepe - ebből a szempontból a gyerekek helyzete nem unikális. Bár azt mindenképpen el kell ismerni, hogy a gyerekek reprezentációjában, illetve a rájuk vonatkozó, velük foglalkozó tartalmak kapcsán a morális pánik jelensége nagyon erős. Az ilyen tartalmakkal jól lehet manipulálni, reakcióra, (főként negatív, szorongással, aggodalommal, dühvel teli) válaszokra késztetni a médiafogyasztókat. Élhetnénk itt a kapitalizmus kritikával is, hogy a médiaipar a gyerekek kapcsán mennyire könnyen monetizálja a figyelmünket, de nem hiszem, hogy ez csak, vagy elsősorban a kapitalizmusban gyökerezik. Alapvetően a következő generációk kapcsán mindig volt hajlam az aggódásra (ezek a mai fiatalok), ami könnyen kihasználható." - magyarázza Dr. Gyurkó Szilvia.
„Az egyik oldalon van egy nagy nyitottság és érdeklődés a gyerekekkel foglalkozó tartalmak iránt (amit tovább fokozott a 18. század óta az individualizmus, a családi, közösségi együttélési hálók fellazulása és szétesése) - míg korábban a közösség segített egy gyerek körüli kérdésekben, teendőkben, ma ezt a szerepet nem kis mértékben baba-mama magazinok, és női lapok töltik be. Ez is egyfajta reprezentációja a gyerekeknek, de sokszor ezek sem a valóságot mutatják."
A média szerepe fontos
A konkrét esettel kapcsolatban is fontos kérdés nem csak az, hogy bemutatnak-e gyermekeket, hanem az is, mindezt hogyan teszik. „A média viszonyulást is kelt, mintát is mutat, segítséget is nyújt, rá tud erősíteni attitűdre, és el tud bizonytalanítani. A közösségi média megjelenésével ez pedig odáig ment, hogy a fogyasztó maga választja ki, melyik gyerek-reprezentációt tekinti elfogadhatónak, magáénak. Igen széles ebben a spektrum, és megtalálható mindennek az ellenkezője is. Vekerdy és Greta Thunberg, meg Jordan Peterson és Ryan Grantham is."
Nem csak gyereket, senkit nem lehet ilyen helyzetbe hozni
A konkrét eset nagyon sokakat megbotránkoztatott, hiszen az is egyértelműen látszott, hogy valamelyest megrendezett a dolog, hiszen a kisfiúnak kiadta valaki - valószínűleg egy szerkesztő -, hogy mindenre igennel válaszoljon.
„Szerintem ez a helyzet elsősorban a jó ízlést sértette, és nem a gyerekjogokat. Arra a kérdésre, hogy egy másik embert (legyen gyerek, felnőtt, idős, nő, férfi, bármi) hozhatunk-e lealacsonyító, kiszolgáltatott helyzetbe, jó lenne magabiztosan azt mondani, hogy nem, de ez nincs így."
Lájkokért bármit
Az internet tele van olyan videókkal, amelyek nagyjából hasonló hatásmechanizmuson alapulnak. Néhány lájkért vagy nézettségért szülők szívesen szállnak ebbe bele, sőt internetes kihívást is alapoztak arra, hogy sajtdarabot dobtak a gyerekre (cheese challenge) és az egész jelenség épít arra az attitűdre, hogy nem hal abba bele a gyerek, ha szórakoznak vele egy kicsit.
„A videókban a gyerek nem érti, mi történik, nevetség tárgyává válik, a felnőttek szórakoznak vele, miközben a gyerek tudatlan, vagy azt csinálja, amit mondanak neki. Ha innen nézem, nem meglepő, ami történt. Szomorú, nem oké, jó lenne, ha ilyen nem lenne, de ez nem elszigetelt jelenség."
Párbeszédre lenne szükség
Az eset után Vadon János műsorvezető a következő adásban többször elnézést kért és magára vállalta a történteket. A bocsánatkérésben azt mondta, hogy ennél többet már nem tehet, a szakember szerint a társadalom viszont igenis tehet: párbeszédet indít.
„Szerintem jó, ha egy megalázó helyzetre nem azzal reagálunk, hogy akkor mi is megalázzuk azt, akivel nem értünk egyet. Nem erre lenne szükség, hanem érdemi párbeszédre, visszajelzésre, megértésre, ami nem jelenti a helyzet elfogadását, viszont azt igen, hogy abból tanulni akarunk, azt meg akarjuk haladni, az viszont nem megy megértés nélkül. A Hintalovon Alapítvány posztja, amit az eset kapcsán kitettünk, ezt képviseli: arra hívja fel a figyelmet, milyen érdemi, valós és jó útjai vannak a gyerekek média reprezentációjának."
A Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány a tudatos online szülői jelenlét, és a gyermekbarát média és reklám területén is több programot működtet.
Az Alapítvány működését az alábbi linkre kattintva te is támogathatod.
Yohji Yamamoto: „Az igazi divat eltűnőben van, de amíg élek, harcolok érte”