„Még ma sem hallatszik a cigányság hangja” - Trendl Fannival, a GLAMOUR Women of the Year egyik nyertesével beszélgettünk
A GLAMOUR Women of the Year gála minden évben a nőket ünnepli, ezzel egyidőben pedig fontos ügyeket helyez reflektorfénybe. Idén Az év hősnője díjon a Romaversitas Alapítvány munkatársai osztoztak, akik példaértékű munkát végeznek a roma fiatalok edukációjában és tehetséggondozásában.
Ezeket láttad már?
A Romaversitas Alapítvány programvezetőjét, a GLAMOUR Women of the Year Az év hősnői díj egyik nyertesét, Trendl Fannit kérdeztük az alapítvány munkájáról, a roma integrációról Magyarországon, és a díj jelentőségéről számukra.
A téma fontossága számodra honnan ered?
A családomról köztudott volt, hogy voltak cigány nagyszülők, akik zenészként dolgoztak, és bár ez érték volt a családban, mi nem voltunk kifejezetten hagyománykövetők. Egyetemista koromban amikor a szakválasztás került terítékre, a romológiára esett a választásom, ami Pécsett egy egyedülálló képzés. A Pécsi Tudományegyetemen kerültem bele abba a közegbe, ahol tudományos szinten foglalkoznak a témával, és másodévesként váltam Romaversitas ösztöndíjas hallgatóvá.
A tanulmányaim és az a támogatói cigány/roma közeg, amiben éltem, abba az irányba terelt, hogy aztán szívügyemmé vált a cigány/roma fiatalok támogatása. Láttam, hogy társadalmi szinten nagymértékű az esélyegyenlőtlenség, és ennek mérséklésére, jobbá tételére az egyik legjobb eszköz az oktatás lehetne.
Vízválasztó volt nekem Varga Aranka egyik kurzusa, mely során egyértelművé vált számomra, hogy ezzel szeretnék foglalkozni a tanulmányaim elvégzése után is. Miután diplomát szereztem, a Neveléstudományi Doktori Iskolába is felvételt nyertem Pécsett, majd lehetőségünk adódott becsatlakozni a Wlislocki Henrik Szakkollégium szakmai munkájába. Ezután eltelt pár év, mire ismét kapcsolatba kerültem a Romaversitasszal: két évvel ezelőtt hívtak egy programba, én pedig mentem, és azóta is ott vagyok.
Milyen élmény volt számodra a családi, kulturális örökségedet a tudomány objektív szemüvegén keresztül vizsgálni? Tudtál távolságot tartani aközött amit tanultál, illetve a saját megélésed között?
Nekem nem okozott nehézséget, hiszen olyan ember vagyok aki szereti a tényeket, az adatokat. Ezzel együtt nem volt különösebb kötődésem a cigány közösséghez. Inkább az esett nehezemre, hogy megfejtsem, mit jelent számomra a cigány identitás: szabad-e annak hívni magamat, anélkül hogy tudnék táncolni, énekelni? Ez az identitásbeli kérdés sokáig foglalkoztatott, ugyanakkor Pécsett megtaláltam azt a befogadó közeget, ahol ez nem volt sem kérdés, sem választóvonal.
Programvezetőként milyen programokért felelsz a Romaversitas Alapítványnál?
Jelen pillanatban kifejezetten sokszínű a paletta: az oktatási programok között van középiskolás, egyetemre készülő diákoknak szóló, illetve női karrierindító program, és egy olyan aktivista csoporttal is foglalkozunk, akik expliciten szeretnének tenni a cigány/roma közösségek helyzetének javítása érdekében.
Az EMMA Egyesülettel közösen van egy MARA-Programunk, ami a szexuális edukációra, a szülési erőszak és a nemi szerepek kérdésére fókuszál, cigány/roma női szempontból. Most indult még kettő, az egyiknek a Romaversitas a koordinátora; ott digitális tartalmas gyártása a fő fókusz, a másik pedig a gyűlöletbeszédet kutatja internetes online fórumokon. Emellett vannak kifutóban ukrajnai roma menekültekkel foglalkozó pályázataink is.
Maga az alapítvány 1996 óta működik, és nagyon sok mindent megélt már, igazi túlélő: működése során már több mint négyszáz diáknak, hallgatónak tudtak segíteni. Azt látom, hogy akik most kapcsolódtak be, nagyon felívelő pályán vannak, és van remény a civilek számára.
Amikor magyar viszonylatban beszélnek a kisebbségek helyzetéről, gyakran emlegetik az Egyesült Államok példáját, ahol nagyon tudatosan kezelik a különböző csoportok integrációját. Véleményed szerint a roma integráció hol tart ma Magyarországon?
Amerikában állami szinten használt eszköz, az “affirmative action”, azaz a pozitív diszkrimináció - számomra mindig kérdés, hogy ez mennyire tudna működni az európai kultúrában. Valamilyen szinten lehet párhuzamot vonni, de Amerikának más a történelme, mint nekünk, itthon most már több évezredes hagyománya van a különböző népcsoportok kezelésének. Az biztos, hogy a tengerentúlon a társadalmi párbeszéd élénkebb és több mindent megenged. Magyarországon érdemes feltenni a kérdést, hogy mi a cél: csak azért mert cigány/roma valaki, kell-e pozitívan diszkriminálni?
Hasonló ambivalens érzéseim vannak a kvótákkal kapcsolatban - eredményesebb ha direkt dedikált helyet biztosítunk egyes témáknak, vagy magától értetődőnek kellene lennie, hogy a roma emberek is ott ülnek annál a bizonyos “asztalnál”?
Mindaddig indokoltnak tartom a kvóta-rendszert, amíg a rendszer minden szintjén el nem érik a romák a társadalmi arányokat - például népességarányosan egyező arányban legyenek a felsőoktatásban tanuló roma hallgatók. Egyértelműen az a cél, hogy esélyegyenlőséget és méltányosságot vezessünk be, illetve hogy egyáltalán elinduljon a párbeszéd, hogy valamiféle társadalmi konszenzus megszülessen.
A cigányságnak olyan szempontból is nehezebb helyzete van, hogy sokak szerint még ma sem „hallatszik a cigányság hangja”. Ez visszavezethető arra, hogy a cigányságnak nincs meg az írott történelme sem.
Mi ad neked motivációt a mindennapokban?
Már tizenöt éve dolgozom, és újra és újra bebizonyosodik, hogy igenis számít a fiataloknak, hogy leülünk velük beszélgetni, hogy megkapják ugyanazt a szakmai, morális és pénzügyi támogatást, amiben anno én is részesülhettem az egyetemen. Ha még rendszer szinten egyelőre nem is, de legalább egyes emberek életében érhetünk el változást.
Mit jelent számodra, számotokra a GLAMOUR Women of the Year, Az év hősnői díj?
Nagyon nagy megtiszteltetés abból a szempontból, hogy a téma fókuszba kerül. A díj egyfajta rámutatás arra, hogy jó úton járunk, de még közel sem értük el azt, amit szeretnénk, amiért minden nap dolgozunk.
Akkor még nem vagy elégedett az elvégzett munkával?
Ez az attitűd lehet inkább az én elégedetlenségemből fakad, de őszintén nem is várható el, hogy maradéktalanul elégedett legyek. Tisztában vagyok vele, hogy a társadalmi változásokhoz több idő kell, több generáció. Viszont az, hogy mindezt még egy ellenséges társadalmi közegben kell véghez vinni, nem egy jó élmény. A díj pont erre világít rá: fontos munkát végzünk és tovább kell csinálnunk.
