„A titok, hogy vágyakozzunk a szépre” - Beszélgetés Fazekas Ágnes antik műgyűjtővel
Nehéz eldönteni, hogy egy kávézóban vagy galériában ülünk. Kérdezem is Fazekas Ágnestól, hol vagyunk most pontosan? Mire boldogan visszakérdez: hol szeretnél lenni? Az interjú alatt több száz műtárgy vesz körbe minket, amelyeket Ágnes egyesével választott ki.
Ezeket láttad már?
„Ha úgy érzed, hogy csak megajándékoznád magad egy kávéval, akkor kávézóban. Ha a barátaiddal szeretnél együtt ebédelni, akkor étteremben. Ha pedig esztétikai élményre vágysz, akkor egy galériában, ahol egyszerre lehetsz szemlélő és vásárló” – kezdi a beszélgetést Fazakas Ágnes, akinek a nevéhez egy olyan különleges antik kereskedés kapcsolódik, amely egyúttal étteremként is funkcionál.
A tárgyak sokszínűsége
Ágnes tizenhét éves kora óta gyűjt különböző antik tárgyakat, mondhatni, hogy egész életét a művészetnek és a dizájnnak szentelte. Már tizenéves korában kereste a régi és örök szépségeket, ez egy belső késztetés volt, amelyben édesanyja mindig támogatta. Minderről árulkodik a galéria berendezése is, ami egyszerre nagyon letisztult, mégis izgalmas, hiszen a falba süllyesztett polcokon egymás mellett sorakoznak a szebbnél szebb műtárgyak.
Az Asterisk Restaurant & Gallery 1880-1970 között készült művészeti tárgyakat kínál, köztük magyar tervezői vázákat (többek között Zsolnay porcelánt), amerikai üveget, cseh bútorokat, brit és francia kerámiát, német és dán porcelánt vagy japán dísztárgyakat. A forma-, szín-, és művészeti ágazatok szerint válogatott művek között látunk fametszeteket és rézkarcokat, koktéleszközöket, vázákat, csillárokat, bútorokat, hamutálakat, tükröket vagy éppen tradicionális teáskészleteket.
Az emberek két dologra gondolnak, ha meghallják az antik műtárgy szót: ósdi vagy megfizethetetlen.
„Valóban léteznek felbecsülhetetlen értékű tárgyak, és az én vitrinjeim mögött is találni ilyen alkotásokat. Viszont széles skálán mozognak az árak” – magyarázza Ágnes. „Szeretném, hogy többen megismerjék az antik, művészeti tárgyak jelentőségét, ezért figyelek rá, hogy számos elérhető áru legyen az üzletben, és emellett ritka gyűjtői darabok is elérhetők legyenek. Ami pedig ennél is fontosabb, hogy minden tárgyat az értékének megfelelően árazzak, és hogy csak olyat áruljak, ami szerintem jó.
Személyes tapasztalatból tudom, hogy egy szeretett műtárgy a legnehezebb időszakon is képes átsegíteni a gazdáját. Hiszen onnantól kezdve, hogy megláttuk, megszerettük és megajándékoztuk vele magunkat, tudat alatt boldogságot okoz számunkra, amikor csak ránézünk.”
Mit válasszunk?
A kérdés, hogy mi alapján érdemes műtárgyat választani? A galéria tulajdonosa szerint mindenki számára más a döntő szempont. Van, aki egy bizonyos fajta árut keres, mert azt gyűjti. Van, aki egy konkrét helyre keres tárgyat. Van, aki spontán beleszeret valamibe. De klasszikus értelemben vett szaktudásra nem feltétlenül van szükség, mindenki a saját ízlése szerint válogat és ez így van jól. Az a műtárgy való nekünk, amin elidőzik a tekintetünk, amit szépnek látunk, legyen szó egy képről, vázáról vagy tálról.
Ha már használati tárgyat választunk, jó tudni, hogy azt bátran használhatjuk is. „A máz nem fog lejönni, ha virágot teszünk egy régi vázába, vagy a hamutál nem lesz kopott csak azért, mert rendeltetésszerűen használjuk, és az egyedi díszpárnának is bátran neki támaszthatjuk a hátunkat, elvégre erre hivatottak.” Az már más dilemma, hogy végül hol adjunk teret egy üvegnek vagy kerámiának a saját otthonunk falai között.
Ilyenkor több szempontot is figyelembe kell venni, minthogy mekkora tárgyról van szó, milyen a színe, milyen a stílusa. Például egy nagy méretű antik tál remekül mutathat az étkezőasztalon, míg egy kisebb papírnehezék is új látványt kölcsönöz az íróasztalnak.
„Mindig nagyon izgalmas, amikor egy designtörténeti korszak megjelenik a modern otthonunkban” – mondja Ágnes, aki családjával együtt a lakberendezés területén is aktívan dolgozik, így pontosan tudja, hogy milyen nagy változást lehet elérni akár egyetlen könyvtámasszal, vázával vagy figurával. Nővérével és édesanyjával luxuslakásokat rendeznek be, hogy minden vendéget elvarázsoljanak, aki csak belép egy általuk berendezett térbe.
Mint kiderül, nagy tapasztalatuk van abban, hogyan alkossanak egyedi szépségű környezetet egy szerény szobából.
„Úgy nőttem fel, hogy gondosan válogatott tárgyak és harmonikus terek vettek körül, akkor is, amikor nem volt sok pénzünk, hiszen édesanyám mindig figyelt a szépre. Úgy hiszem, nagyon fontos a vizuális nevelés az ízlés és a szépségre való igény kialakításában.
Ez is csak azt igazolja, hogy a dizájnhoz nem feltétlenül kell vagyonosnak lenni, a szép berendezés elérhető néhány egyszerű megoldással is – persze érdemes egy pár különösen értékes műtárgyba is beruházni, ha megtehetjük, hiszen ezek nem csak felemelik a teret, de igazán értékállóak is. A titok, hogy vágyakozzunk a szépre.”
A dizájn nem luxus
Nem kell félni a „régitől”, ne feltételezzük az Art Deco tárgyakról, hogy "csicsásak”. Ezek a tárgyak épp, hogy nagyon modern esztétikájúak, hiszen a mai napig ezek vonalvezetése ihlet rengeteg dizájnt. Egy modern otthon különleges színfoltjai lehetnek. Ezzel pedig mindenkit arra inspirál, hogy alkosson egyedit az otthonában, nem számít, hogy egy kis panellakásról vagy egy hatalmas családi házról van szó.
Elvégre Ágnes már megmutatta, hogy egy vendéglátóhelynek is különleges hangulatot kölcsönöznek a gondosan válogatott bútorok és műtárgyak.
„Nem gondolom, hogy egy antik tárgy vásárlása szükségszerűen luxusnak számít, szerintem sokkal inkább az önkifejezés eszköze, ami tükrözi a személyiségünket, az érzéseinket és a szép utáni vágyakozást. Ne legyen luxus egy egyedien berendezett szoba!” – mondja végül Ágnes, és még hozzáteszi, hogy a pénztárcánkhoz mérten vegyünk szépet, mert személyes szinten biztos megtérül, de nagy valószínűséggel még objektívan is nő majd az értéke.
Például egy kicsi, tömeg-gyártott ötven eurós Zsolnay őzike ára nem valószínű, hogy megduplázódik. Aranyos és szerethető, de azt magunknak vesszük, nincs igazán művészeti értéke. Egy ritka, körpecsétes Zsolnay váza ellenben tíz év múlva kétezer euró helyett jó eséllyel minimum háromezer lesz.
Yohji Yamamoto: „Az igazi divat eltűnőben van, de amíg élek, harcolok érte”