Évszázadokig a nőket hibáztatták, pedig a férfiakat is érinti: a meddőség nem csak női probléma
Nyolcadik Henrik több feleségétől is azért szabadult meg, mert nem voltak képesek fiút szülni a királynak. Durva, de ahogy a nők csiklóját is csak nemrég fedezte fel a tudomány, sokáig azt sem tudtuk, hogy a gyerek neme kizárólag a petesejtet megtermékenyítő spermiumon múlik.
Ezeket láttad már?
Ugyanígy azt sem vizsgálták egészen a nem olyan távoli múltig, hogy a teherbeesés sikertelensége ugyanúgy múlhat a férfi, mint a női reprodukciós rendszeren. A meddőségi vizsgálatokba ma már magától értetődően vonják be mindkét felet, de továbbra is sok férfi veszi személyes sértésnek, ha a termékenységét firtatják. Akad, aki még akkor sem hajlandó kivizsgáltatni magát, ha a partnerénél mindent rendben találtak. Pedig sok esetben a probléma könnyen orvosolható, akár egy apró beavatkozással vagy egyszerűen a megfelelő diéta és új szokások kialakításával, esetleg a meglévők elhagyásával.
Van, hogy elég letenni a cigit és az italt, van, hogy az ondóvezetéknek kell csak egy kis segítség. És van, amikor ezek ellenére sincs vagy elenyésző az esélye annak, hogy természetes úton sikeres terhesség jöjjön létre. Ilyenkor lesz opció az inszemináció, az in vitro megtermékenyítés (magyarul a lombik), végül a donor(ok), egyes országokban a béranyák igénybevétele vagy az örökbefogadás. Ezeken a lépcsőfokokon végighaladni érzelmileg megterhelő - a nőknek fizikailag is -, akár az egyénekről, akár a kapcsolatról beszélünk.
Nemcsak a férfiak termékenységi problémái képeztek sokáig - és olykor ma is - tabut, hanem az ezzel kapcsolatos traumák, érzelmi reakciók is. A bevett előítéletek is működnek: a fiúk nem sírnak, katonadolog, és akivel gond van odalent, az nem is férfi, de legalábbis impotens. Pedig az első spermabankot a hatvanas évek végén hozták létre Magyarországon, tehát a problémát elég régóta kezeli a közegészségügy.
Visszafordítható folyamat
Egy széles körben ismert közéleti személyiség néhány éve nyilvánosan arról beszélt, hogy egy újságíró kiheréltette magát, miközben csak arról volt szó, hogy az illető dicséretre méltó nyíltsággal írt a második gyerek után elvégeztetett vazektómiáról, amelyet azért vállalt, hogy a felesége ne terhelje feleslegesen hormonokkal a szervezetét. Szóval van baj.
Azért is baj, ha ilyen szintű a közbeszédben a téma tárgyalása, mert a vazektómia (az ondóvezeték elkötése) a családtervezésben ritkán választott módszer, a nők elkötése (művi meddővététele) klasszisokkal gyakoribb, hiába nem visszafordítható - szemben a férfiakon végzett beavatkozással -, és kockázatosabb is, mint a vazektómia. A meddővététel itthon nem egy egyszerű önrendelkezési kérdés, a beavatkozás elvégzése mindkét nem esetében szigorúan szabályozott, életkorhoz (40) és gyerekszámhoz (3) kötött. De annak sem feltétlenül könnyítik meg a dolgát, aki történetesen szeretne (több) gyereket.
Férfi ivarsejtet lehet adományozni és fagyasztani, női petesejtet évek óta nem, így akinek erre van szüksége, az ugyanúgy egy külföldi (általában cseh) fertilitási klinikát kell felkeressen, mint aki meddővétételt szeretne, de nem múlt el negyven vagy nincs három gyereke. A lombik támogatottsága némiképp javult: közellátásban 45 éves korig a társadalombiztosítottak első öt beültetése ingyenes, és ha ebből legalább egy gyermek születik, további négy beültetés tb-finanszírozott. (A meglévő fagyasztott embriókat, ha nincs egészségügyi kizáró ok, 45 éves kor feletti nőnél is beültetik a társadalombiztosítás terhére.)
Hosszan vizsgálhatnánk, milyen helyzetben vannak azok, akiknek ma Magyarországon termékenységi problémája van, de mert róluk szinte sohasem vagy alig esik szó a téma kapcsán, fókuszáljunk a férfiakra!
Igen, a meddőség a férfiakat is érinti
A meddőség és a meddőség kezelésének pszichoszociális vonatkozásaiban a kutatók gyakrabban összpontosítanak a nőkre, mint a férfiakra. Pedig a gyermektelen férfiak ugyanúgy vágyhatnak arra, hogy megtapasztalják a szülőséget, mint a nők. Emellett a meddőségi diagnózis felállítása és a kezelés megkezdése fokozott, meddőség-specifikus szorongással jár, a sikertelen kezelések pedig a tartós szomorúság, a depresszió állapotához vezethetnek.
Ebben szerepet játszhat az, hogy a nőknek természetesebb, hogy megéljék az érzelmeiket, és a környezetük is inkább megengedi nekik, hogy a saját pályájukon haladjanak, miközben feldolgozzák a sokkot, fájdalmat, gyászt és elfogadják a diagnózist. Ráadásul, mivel elfogadottabb, hogy a nők megosszák ezt az intim problémát másokkal, ők több támogatást is kapnak a barátoktól és a szeretteiktől, és nagyobb eséllyel találnak sorstárs közösséget, amelyhez kapcsolódhatnak, és ahol másokkal közösen kereshetnek megküzdési stratégiákat.
A partnerük támogatását sokszor előtérbe helyező férfiak gyakran megpróbálják magukba fojtani az érzéseiket, hiszen általános elvárás, hogy ők legyenek a támaszok, a kősziklák, és sose panaszkodjanak. Nem is nagyon teszik, emiatt pedig sztoikusnak és hallgatagnak tűnhetnek, és tény, hogy általában nagyon keveset osztanak meg másokkal - barátokkal vagy egy szakemberrel - a saját aggodalmaikkal, félelmeikkel kapcsolatban. Miközben pontosan ugyanúgy fájhat nekik a vágyott gyerek hiánya, mint a partnerüknek.
A meddőségi diagnózis akár egy identitásválság katalizátora is lehet, mivel komolyan megrengetheti az énképet. Hiszen a test, amelyben mindig is bíztak, most elárulta és cserbenhagyta őket. Innentől pedig csak egy lépés, hogy megkérdőjelezzék, kik ők férfiként, partnerként és potenciális apaként.
Ha a meddőség a férfi partnert terheli, elsöprően sokan dühösek a diagnózis miatt, szégyellik és kevesebbnek, tehetetlennek, alkalmatlannak érzik magukat. Ezek mindkét nemnél megjelenhetnek, de a társadalmi szerepelvárások miatt a férfiak esetében erősebb a szégyentől és a megbélyegzéstől való félelem. A helyzet fanyar iróniája, hogy mivel többnyire nem beszélnek senkinek a termékenységi gondjaikról, nem tudhatják, hány barátjuk és ismerősük küzd ugyanezzel a problémával, miközben az nyolcból egy párt biztosan érint.
És mivel a férfiak nem beszélnek ezekről az ügyekről, az sem biztos, hogy tudják, hogyan azonosítsák vagy fogalmazzák meg az érzéseiket. A szégyenérzet egy dolog, hangosan beismerni egy másik. A kutatások ráadásul azt mutatják, hogy bár a férfiak, hasonlóan partnereikhez, ugyanúgy számolnak be szorongásról és depresszióról, még ennél is jobban megviseli őket a partnerük szorongása és szenvedése. Ebből lesz aztán a személyes alkalmatlanság érzése, akár a saját meddőségi gondjuk miatt, akár azért, mert hiába szeretnék, nem tudják megoldani a helyzetet a szeretett nő számára.
A tanulmányok azt is mutatják, hogy a sikertelen kezelési kísérletek miatt a férfiak és a nők egyaránt beszámolnak a tehetetlenség érzéséről (a nők talán gyakrabban), és mindkét nem szenved a kezelés sikerével kapcsolatos bizonytalanságtól, a kezelések okozta mellékhatásoktól, aggódnak a születendő gyerek egészsége miatt, miközben egyre növekvő stresszt és szorongást okoznak az újabb próbálkozások.
A meddőségi diagnózis minden pár számára megpróbáltatást jelent, és gyakori, hogy a párok eltávolodnak vagy akár el is szakadnak egymástól, és ha jól is tudják kezelni a helyzetet, ez mindenképpen küzdelmes szakasz a kapcsolatban. Hatalmas segítséget jelenthet ilyenkor egy tapasztalt szakember felkeresése. Már néhány alkalom is csodákra képes, és segíthet, hogy a partnerek támogassák egymást, és megértsék a másikat, egy kis (vagy sok) segítséggel lényegesen hatékonyabb kommunikációra nyílhat lehetőség.
De ami legalább ilyen fontos: legyünk nyitottak, ha valakinek érezhetően jól esne, ha meghallgatnák, és gondolkodjunk el egy pillanatra, mielőtt feltennénk a “mikor jön a trónörökös?” - kérdést az ifjú pár bármelyik tagjának.
Mert sosem tudhatjuk, mibe nyúlunk.
