„Büszkék vagyunk rá, hogy az LMBTQ majdnem mindegyik 'betűje' megtalálható nálunk” - Az Élő Könyvtár úgy érzékenyíti a társadalmat, ahogy semmi más
Jane Addams amerikai szociális munkás, filozófus, békeaktivista azt vallotta, hogy a társadalom jobbítása és az erőszak visszaszorítása az „együttérző megismerés” révén lehetséges. A közvetlen környezetünk azonban - mivel többségben hozzánk hasonlókból áll - kevés ehhez. Éppen ezért arra kell törekednünk, hogy tapasztalatainkat, ha kell, akár mesterségesen is kiterjesszük annak érdekében, hogy minél több, tőlünk különböző hátterű, élethelyzetű embert megismerhessünk.
Ezeket láttad már?
Erre jó alkalmat biztosítanak például az Élő Könyvtár programok, ahol nyomtatott művek helyett embereket lehet "kölcsönözni", az olvasás pedig beszélgetés révén valósul meg. A program segítségével betekintést nyerhetünk olyan kisebbségi csoportok tagjainak életébe, akikkel a hétköznapok során nem találkozunk (vagy éppen nem tudunk róla). Élő Könyvtár programot bárki szervezhet az Európa Tanács honlapján közzétett útmutató segítségével. Hogy mi is pontosan az az Élő Könyvtár, Szigeti Vera, az Élő Könyvtár az Emberi Jogokért munkatársa mondja el.
Honnan ered az Élő Könyvtár kezdeményezés?
Először dán fiatalok szerveztek ilyen programot a 2000-es Roskilde Fesztiválon. Nem sokkal korábban ugyanis egy barátjuk rasszista gyűlöletbűncselekmény áldozata lett. A szervezők úgy gondolták, hogy ha a támadók ismerték volna ezt a fiút, biztosan nem verték volna meg. Innen jött az ötlet, hogy az embereknek személyesen kellene találkozniuk azon csoportok tagjaival, akikkel szemben előítéleteket táplálnak.
A cél, hogy legyen lehetőségük meghallgatni a kisebbségekhez tartozók élettörténetét, feltenni nekik a kérdéseiket. A könyvek “címe” - azaz a csoportbeli hovatartozása, például roma, pszichiátriai beteg, transznemű, stb. - sztereotípiákat hív elő. Aki "kikölcsönzi" ezeket, az egyrészt tudatosíthatja magában a saját előítéleteit, másrészt megismerheti azt az egyedi embert, ezáltal pedig árnyaltabbá válhat az adott csoportról kialakult képe.
Hogyan kerültél a csapatba, és milyen feladatot látsz el jelenleg?
Könyvtáros vagyok, a szakmai részért felelek, azaz az önkéntesek biztonságáért, fejlődéséért, valamint az olvasókkal való kommunikációért. Feminista élő könyvként kerültem a programba tizenöt évvel ezelőtt, és nagyon megtetszett. Akkor még csak fesztiválokon tartottunk Élő Könyvtárat, de egy csehországi képzés keretében megismerhettük az iskolai változatot, és úgy gondoltuk, ezt itthon is ki kell próbálni. Pályáztunk, sikerrel jártunk, így 2021-ig – a gyermekvédelmi törvényig, mely kiszorított minden civil szervezetet és felvilágosító, érzékenyítő programot a közoktatási intézményekből - iskolákat látogattunk. Azután teljes átszervezést voltunk kénytelenek végrehajtani.
Jelenleg hol tudtok tevékenykedni?
A felsőoktatási intézményekbe továbbra is járunk; az egyetemekkel megmaradt a jó kapcsolat. Fesztiválokon, kulturális rendezvényeken szintén részt veszünk, illetve örömmel fogadunk el meghívást olyan cégektől, amelyek számára fontos a sokszínűség és a társadalmi felelősségvállalás. A tőlük kapott támogatás segítségével tudunk eljutni oktatási intézményekbe, illetve hátrányos helyzetű fiatalokhoz.
Milyen könyveket lehet nálatok jelenleg kikölcsönözni?
Az önkéntes csapat jelentős részét teszik ki a fogyatékossággal élők. Vannak köztük testi és érzékszervi fogyatékossággal élő, mentális betegséggel küzdő, illetve neurodiverz (például autista) emberek is. Büszkék vagyunk rá, hogy az LMBTQ majdnem mindegyik “betűje” megtalálható nálunk - interszex könyvből van egyelőre hiány, de igyekszünk pótolni. Csapatunkban jelen vannak továbbá származási és vallási kisebbségek, például roma vagy muszlim könyv, továbbá menekült, függőségből felépült, HIV-vel élő, daganatos betegségből felgyógyult és családon belüli erőszakot, illetve gyermekkori szexuális abúzust túlélő önkénteseink is vannak.
A bántalmazottak közül kiknek nem megterhelő újra és újra elmesélni a velük történteket?
Abúzustúlélő önkéntesünk terápiás folyamat segítségével dolgozta fel a vele történteket, és gyermekvédelmi szakemberként dolgozik, a kapcsolati erőszakot túlélt könyvünk pedig a NANE aktivistájaként segít bántalmazott nőknek. Mindketten nagyon tudatosak, szakmailag magas szinten állnak, és fontosnak tartják a bántalmazással kapcsolatos ismeretterjesztést.
Hogyan toborozzátok őket?
Együttműködünk civil szervezetekkel, akik olyan aktivistákat delegálnak hozzánk, akik egyébként is szemléletformálással foglalkoznak. Egyúttal nyitottak vagyunk: bárki jelentkezhet a Facebook-oldalunkon keresztül, aki valamilyen kisebbségnek a tagja és úgy gondolja, erről szívesen beszélgetne másokkal.
Milyen szokott lenni a program fogadtatása?
Túlnyomórészt pozitív tapasztalatokat szerzünk. Sok olyan visszajelzés érkezik, hogy a programot elgondolkodtatónak, informatívnak találták, és/vagy felemelő, megható, volt számukra, illetve felkeltette a kíváncsiságukat és még többet szeretnének megtudni ezekről a témákról. A negatív kimenetelt azáltal igyekszünk elkerülni, hogy elmondjuk a program szabályzatát a résztvevőknek.
Például, ahogy egy hagyományos könyvtár esetében is, a kikölcsönzött könyveket tilos megrongálni. Azaz, lehet akár személyes kérdéseket is feltenni az önkénteseinknek, de csakis tisztelettel, és nem bántó szándékkal - amennyiben pedig ez mégis megtörténik, az önkéntesnek joga van megszakítani a beszélgetést. Bő tíz év alatt előfordult hasonló, de szerencsére nem sokszor.
Melyek a legnépszerűbb könyvek?
Ez nagyon változó, mindig az adott közönségtől függ.
Remek koncepció, csak egyetlen dolog aggaszt egy kicsit: nem azok mennek el egy Élő Könyvtárba elsősorban, akikben már eleve van valamennyi nyitottság? Tartok tőle, hogy éppen azok maradnak távol, akiknek a legnagyobb szükségük lenne a látókörük szélesítésére.
Bízunk benne, hogy az olvasókra tett hatás továbbgyűrűzik a környezetükre is. Azaz, a résztvevők mesélnek a kollégáiknak, barátaiknak, ismerőseiknek az átélt élményeikről, beszélgetéseikről, és így bennük is elindíthatnak új gondolatokat. Továbbá, kontextustól függően, de ha biztonságosnak ítéljük, akkor biztatjuk az olvasókat, hogy gondolják végig, melyik könyvet ismerik a legkevésbé, vagy melyikkel szemben táplálnak előítéleteket, és ha merik, kölcsönözzék ki.
A legjobban akkor működik a program, ha egy egész osztály, illetve munkahelyi csapat vesz részt egy ilyen programon, ahol ebben az esetben utólagos feldolgozó részt is szoktunk tartani. A résztvevők hallhatnak azokról a könyvekről is, akikkel nem akartak beszélni.
Előfordult, hogy azzal a kéréssel hívtak meg benneteket, hogy bizonyos könyveket hagyjatok otthon?
Igen, de az ilyen szelektív kéréseknek nem szoktunk eleget tenni (ha nincs más megoldás, akkor nem fogadjuk el a meghívást), mert az Élő Könyvtár célja éppen a diszkrimináció elleni fellépés. Kivételt csak akkor teszünk, ha eleve egy tematikus (például fogyatékossággal élőkről szóló) eseményre hívják meg az érintett önkénteseinket - de vannak olyanok, akik egyszerre több hátrányos helyzetű csoport tagjai, és ezt ilyenkor sem rejtik véka alá.