Csonka András: „Beskatulyáztak, amit egyáltalán nem bánok”
Csonka Andrást többnyire vidám előadásokban látjuk, és ez alól az interjúnk aktualitását adó, a Játékszínben, a napokban bemutatott Rém rendes vendég sem kivétel.
Ezeket láttad már?
A Rém rendes vendég című a darabban Csonka András azt a mindenbe belekotyogó, a legrosszabbkor alkalmatlankodó, kissé flúgos szomszédot játssza, akivel legalább egyszer talán mindnyájan találkozunk életünk során. A színészt legújabb alakítása mellett az egyéb projektjeiről és terveiről is kérdeztük.
A Játékszín legújabb produkciójában a defektes Szomszéd epizódszerepe a tiéd. Nem mehetünk el szó nélkül kifejező arcjátékod mellett, az annyira nevettető! Olyan, mintha Dolák-Saly Róbert alteregója, az elhíresült Pandacsöki Boborján járt volna az eszedben a próbákon.
Kedvelem Robi alakításait, de nem jutott eszembe a szerepről Pandacsöki Boborján. A Szomszéd egy idegesítő alak, akinek – mint kiderül – a darabbéli problémája még csak nem is valós. A figurám az előadás második felére már a puszta jelenlétével nevetésre ingerel, mert mindenki tudja előre, hogy megint a rögeszméjévé vált fotóval és az azzal kapcsolatos sérelmével hozakodik elő. Erőltetett és zavaró a viselkedése, folyton nyájaskodik, egy tipikus passzív-agresszív ember.
A rendező, Cseke Péter adott lehetőséget az improvizációra?
A próbafolyamatban színésztársaimmal kipróbálhattunk saját ötleteket, de nyilván végül mindent lefixáltunk.
A darab szerzője, a brit Steven Moffat angol humorral operál, amelynek sajátja a szereplők egyfajta formális viselkedése, ami különösen a szerepedben érhető tetten. De egyéb szerepléseidkor is mintha kissé abszurdra vennéd a figurát.
Nem áll távol tőlem az angolok által is közkedvelt abszurd humor, például a már említett Dolák-Saly-t és L’art pour l’art társulatát is bírom. Ha az agymenéseket igényesen, tehetséggel adják elő, szórakoztatnak, de magam nem kifejezetten ezt az ágát kedvelem a humornak. A darab egészére nem is jellemző az abszurd, a néző más jellegű poénokkal is találkozik az este folyamán.
A karaktered öltözködése önmagában nevettető. Mi volt a koncepció a jelmeztervezésnél?
A figura valóban borzalmasan öltözik, elég, ha csak a „zokni szandállal” kombót vesszük, aminek nálunk amúgy is hagyománya van. Szerettem volna, ha a jelmez segítségével teljesen elvonatkoztatunk Csonka Andrástól. Külön kértem a jelmeztervezőt, Kovács Yvette Alidát, hogy legyen még rajtam egy ízléstelen sapka is, hogy minél jobban elrajzoljam a fejemet. Ám, hogy még véletlenül se viseljek semmilyen trendi ruhadarabot, rám került egy lábszárközépig érő halásznadrág is, ami senki számára nem lehet előnyös.
Miért érdemes jegyet váltanunk a Rém rendes vendégre?
A Rém rendes vendég című darabbal két műfajt is kap a kedves néző: vérbő vígjátékot, egy apró krimiszállal, utóbbi végig izgalomban tart, miközben a szórakozás garantált. Ráadásul egy társalgási darabról beszélünk, amiben hangsúlyosak a szellemes párbeszédek. Hernádi Judit lubickol a főszerepben, ez igazi jutalomjáték a számára. A darab sikerrel fut Londonban, és az itthoni bemutató után két-három előadással már talán kijelenthetem, hogy a magyar nézők is vevők rá.
Főként vidám darabokban láthat a közönség - az operett, a musical és a bohózat műfajai állnak legközelebb hozzád - most is komédiázol. Van esetleg olyan szerepálom a fejedben, amiben a komoly oldaladat is megcsillanthatod?
Már a Színművészetin az arcberendezésemhez szabott, karakteresebb szerepeket kaptam meg, kevésbé a hősszerelmeseket. Azután jött a Família Kft., ami országosan ismertté tett, és aminek köszönhetően később is a vígjáték szerepek találtak meg. Kvázi be lettem skatulyázva, amit viszont egyáltalán nem bánok.
A reklámkampányokban való részvételem szintén befolyásolhatja a színházi szereposztást, de azokat a munkáimat is büszkén vállalom, mert csak olyan kampányhoz adom a nevem, amivel azonosulni tudok. Mindemellett a huszonöt éves múltra visszatekintő popzenei karrierem sem a komoly szerepek irányába visz. Az éremnek azonban két oldala van: valamennyi eddigi projektemnek örülök, még akkor is, ha egyesek szerint ez skatulyában tart. Konkrét szerepeálmom nincs, beérem azzal, ha folyamatosan dolgozhatok.
Milyen egyéb futó projektekben szerepelsz?
Leginkább a Játékszínben vagyok látható, ezt tekintem az elsődleges szakmai otthonomnak. De mivel szabadúszó vagyok, máshol is felbukkanok, például Kerékgyártó István Skorpió című darabjában, amelyet az Orlai Produkció mutatott be, Máté Gábor rendezésében. Kemény nyelvezetű, kortárs családi dráma, amely arról szól, hogyan akarja két fiú kitúrni az apát a családi cégből, miközben elfojtott indulatok törnek felszínre. Ez a tragikomédia kicsit hasonlít a manapság sikeresen futó Utódlás című sorozathoz.
Vannak tervben újabb színházi vagy énekesi munkák? Apropó: hogy fér meg nálad ez a két szakma együtt?
Elsősorban színésznek tartom magam, vagy egy olyan „hibridnek”, aki a színészet mellett popdalokat is énekel. Régi vágyam nagy koncertet adni, de bátorság kell belevágni egy ekkora volumenű vállalkozásba. Mivel 2003-ban jelent meg az utolsó lemezem (Ha szerelem nincs, nincs boldogság – a szerk.) kacérkodom a gondolattal, hogy legyen egy új albumom, amivel ismét összeverbuválhatom a legjobb szakemberekből álló csapatom. Egyébiránt pedig: hiába vannak terveink, a lényeg az, hogy velünk tervez-e valaki.
