„A kismotor fiús, a Barbie meg lányos" - Ki mondja meg, mivel játszhatnak a gyerekek?
Néha rácsodálkozom arra, milyen mereven tartja magát az a régimódi szokás, hogy a kisfiúk kezébe fiús, a kislányok kezébe pedig lányos játékot adnak a felnőttek. Így nevelünk lányainkból áramvonalas, pihe-puha pillangókat, míg fiainkból egyszerű műanyag kockákat.
Ezeket láttad már?
Rettentően kicsi korban kezdődik ez, tulajdonképpen szinte teljesen észrevétlenül. Születik például egy kisfiunk, akinek nem vásárolunk be egy egész ruhatárat, hiszen úgyis két perc alatt kinövi, hanem a szomszéd kisfiú vagy az unokatesó használt rugdalózóit adjuk rá. Aki szintén a szomszéd kisfiútól vagy unokatesótól szerezte be. Így megörököl a gyerekünk egy képet arról, hogyan gondolták helyénvalónak más anyukák egy kisfiú felöltöztetését. Ettől függetlenül természetesen szuper a ruhák újrahasznosítása, de azt a kérdést akkor is fel kell tennünk, hogy ki mondja meg, mit "illik" hordani, és hogy mivel játszhatnak a gyerekek? Miért él még mindig a társadalomban az a torz kép, hogy a kismotor kizárólag fiús, a Barbie meg lányos?
A felnőtt élet imitálása
Vannak ugye a tiltólistás színek. Arra szolgálnak, hogy az alapvetően teljesen hasonló babáknak a külvilág számára is jól láthatóan elkülönítsék a nemét. A halvány rózsaszín színkód a lány babát, a halvány kék pedig a fiúbabát jelenti. Mivel ilyen kicsi korban a különböző nemi jellegek nagyjából a nemi szervek különbözőségében merülnek ki, egy kicsit olyan ez a rózsaszín-kék elválasztás, mintha azt írnánk ki gyermekünkre mi van a lábai között.
További fun fact a történelmi érdekességek kedvelőinek, hogy a barokk korban a rózsaszín egyértelműen fiús szín volt: a vért (piros) és a tisztaságot (fehér) jelképezte. Csak azért pörgök ennyit a színkódokon, és azért mondom el ezeket az evidenciákat, mert a játékboltok színvilága mindezt híven és kitartóan tükrözi. Ha belépünk egy ilyen üzletbe, a színek orientálnak minket, hogy melyik irányba induljunk, ha lánynak és ha fiúnak szeretnénk ajándékot választani.
Ezt is tesszük többnyire, ám ezzel nemcsak a kicsik esztétikai ízlését befolyásoljuk, hanem az egyes tevékenységekhez való viszonyát is. Számomra furcsa, de a játékok egy jó része kifejezetten a felnőtt élet imitálását teszi lehetővé a kisgyerekek számára. Természetes vágya persze a gyerekeknek, hogy a felnőtteket utánozzák, de mégis van abban valami szomorú, amikor egy ötévest vasalni látok. És bizony, kis vasalóval vasalni, kis tűzhelyen főzni kislányokat látunk az esetek túlnyomó többségében. De itt nem áll meg a játékháztartási gépek csodás, rózsaszín világa, létezik kis porszívó, kis morzsaporszívó, kis mosógép, kis mikró, mini takarító szett (amely mini seprűn és mini lapáton kívül mini mosogatószert és mini szórófejes tisztítószert is tartalmaz), mini mixer, kis kávéfőző, kis mosogató szárítóval, mini olajsütő. Ha figyelmesen dolgozunk az ügyön, simán sikerülhet tökéletes háztartási robotot nevelnünk lányunkból, mire eléri a tízéves kort.
Nőies játékok
Lányoknak kínálják még egyértelműen azokat a játékokat, amiket én most összefoglaló néven csak nőcis játékoknak hívok. Ezek közé tartozik természetesen Barbie, aki önmagában is egy kapitalista túlfogyasztó. Kislány koromban például még nem volt olyan nagy divat, hogy a gyerekeknek annyi ruhájuk legyen, amennyit hordani sem tudnak, de arra határozottan emlékszem, hogy a Barbie-mnak már akkor iszonyú mennyiségű volt. (Külön izgalmas, hogy egy Barbie-ruhaszett nagyjából annyiba kerül, mint a felnőtt ruhák egy fast fashion boltban leárazáskor). Hogy milyen ellentmondásosan viszonyul egymáshoz a feminizmus és a Barbie-baba története, azt már a nyáron megjelent Barbie-film (amit a nézettségi adatok alapján mindenki látott) kielégítően tárgyalta, ugyanakkor álljon itt a közhelyek közhelye: a saját Barbie-m módszeres vetkőztetése, öltöztetése és vizslatása száz százalékban nem tett jót a testképemnek.
A nőcis játékok közé tartoznak azok is, amelyek azt próbáltatják ki a kislányokkal, hogyan kell szexinek, varázslatosnak, királynőnek lenni. Számtalan gyerekeknek való sminkkészlet várja a polcokon, hogy egy cuki hatéves az arcára kenje. Van például gyerekeknek való géllakkozást imitáló szett is – jelentsen ez bármit. A gyereksminkek és a gyerekparfümök, ha jól értem, általában abban különböznek a felnőtteknek szóló változatoktól, hogy a minőségük sokkal pocsékabb. Ugyanakkor a kislányok ezeket használva is ügyesen megtanulhatják, hogy az nem lesz egészen jó, ahogy általában kinéznek, hanem feltétlenül kell majd egy kis tunning. A következő lépcsőfok pedig a profi sminkvideó alapján elkészített, vastag festékmaszk lesz hamvas kis tizenhárom éves arcukon.
Férfias játékok
Ezzel szemben ott vannak az úgynevezett fiús játékok. Ezek – szerencsére – egyáltalán nem macerálják a kisfiúk testképét. A konyhába sem küldik őket, a kis rózsaszín morzsaporszívó sem őket célozza elsősorban – habár láttam én már kisfiút boldogan játszadozni valódi morzsaporszívóval. Őket a játékpiac alapvetően arra tanítja meg, hogy harcolni, küzdeni kell utolsó vérig. A szomszédban dúló háború talán most egy kicsit érzékenyebbé tett engem az ilyesmire, mindenesetre kifejezett szorongást éreztem, amikor egy nagy játékwebshop fiús játékai – szivacslövő gépkarabélyok, kis műanyagból készült kézigránátok, rohamsisakok, távirányítós tankok, távcsöves gépfegyverek és sörétes puskák – között nézelődtem. Ezenkívül fiús játék a különböző gépjárművek vezetése, legyen szó égen repülőkről, földön gurulókról vagy víz alatt úszókról, mezőgazdaságiakról vagy a közösségi közlekedés egyes járműveiről.
Ennek pedig szinte egyenes következménye, hogy a családokban továbbra is az apáké inkább a slusszkulcs, a nők pedig sokszor nagyon bizonytalanok vezetés közben. Nehéz persze megmondani, hogy kik a győztesei a fiús játék–lányos játék felosztásnak. Ugyanis a rossz mintákon kívül számtalan jó mintát is el lehet mindkettőből sajátítani, amelyekre mindkét nemnek szüksége lehetne. A fiús játékok például nemcsak önbizalmat adnak különböző járművek vezetéséhez, hanem fejlesztik a stratégiai érzéket is. Ezenkívül a fiúk nagyobb rutint szereznek a versengésben, ami – szomorú vagy sem – nagy hasznot hajt számukra a későbbiek során.
Ne legyenek illúzióink!
És ott vannak a lányos játékok tagadhatatlan előnyei is! Elsajátítani a gondoskodás egyes mintázatait, kifejezni az érzelmeinket abszolút a lányos játékok világához köthető, a babázáshoz, a különböző szerepjátékokhoz. Különben ezek a játékok milliószor izgalmasabbak, mint a matchboxokkal való versenyzés, nem csoda tehát, hogy mindig vannak kisfiúk, akik nagy örömmel játszanak inkább a lányokkal. És vannak lányok is, akik a rájuk erőltetett gender mintákkal szembeszállva boldogan játszanak kamionokkal vagy háborút szimuláló számítógépes játékokkal. Ha én szülő lennék – különben nem vagyok – talán arra törekednék, hogy a gyerekem minél több izgalmas szerepben kipróbálhassa magát, hogy ne kelljen választania a traktor és a kis vasaló között. Vagyis persze, válasszon, de azt válassza, ami kedves a szívének. Másfelől a szívének sajnos az lenne kedves, amit környezete és a reklámok ráerőltetnek – vagyis a döntést elsősorban nem ő hozná, hanem a piac.
Ne legyenek ugyanis illúzióink: a két nemhez fűződő minták és rekvizitumok különválasztása jól láthatóan nemcsak konzervatív kormányunk szerint végtelenül fontos, hanem a nagy játékgyárak szerint is, hiszen így dupla mennyiségű műanyag vacakot tudnak legyártani és eladni. Ezért lehetetlen például az is, hogy a fiús és a lányos játékok összekeveredjenek a játékboltban, vagy hogy legalább egy kicsit kiegyensúlyozottabban vegyüljenek egymással. A kapitalizmusnak érdeke a férfi-női distinkciók megtartása a felnőtt termékeknél is – gondoljunk csak például arra, hogy van olyan cég, amely külön férfiak és nők számára gyárt multivitamin-tablettát, az előbbit természetesen kék, utóbbit természetesen rózsaszín csomagolásban. Mindez a gyerekkortól kísér minket, és nem tudom, mi a megoldás a problémára, de talán éppen a színeknél kezdődik.
