Dobálózunk vele, pedig valójában nagyon könnyen félreértjük az autizmus spektrumzavart

Az autizmus spektrumzavar, vagyis ASD egy fejlődési rendellenesség, amelyet a társas kommunikáció és interakció terén jelentkező kihívások, valamint korlátozott érdeklődés és ismétlődő viselkedések jellemeznek. Azért nevezik spektrum rendellenességnek, mert az egyes személyeknél nagyon eltérő a megjelenési formája és a súlyossága. Egyeseknél a tünetek enyhék és viszonylag tipikus életet élnek, míg másoknak jelentős támogatásra lehet szükségük a mindennapi működéshez.

Az autizmus tünetei jellemzően kora gyermekkorban jelentkeznek, bár előfordulhat, hogy csak később válnak nyilvánvalóvá. A gyakori jelek közé tartoznak a non-verbális kommunikációs jelzések, például a gesztusok és arckifejezések megértésének és használatának nehézségei, a kapcsolatok kialakításában és fenntartásában jelentkező kihívások, valamint az ismétlődő viselkedések vagy a szűk, intenzív érdeklődési kör.

A Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyve ötödik kiadásában (röviden: DSM-5) a következőképpen diagnosztizálták az autizmust:

Az autizmus diagnosztizálásának kritériumai között 3 felsorolt hiányosság szerepel a kommunikációt és a társas interakciókat tekintve. A klinikusoknak meg kell győződniük arról, hogy ezek a jellemzők nem csupán a fejlődési késésből adódnak. Az autizmus diagnosztizálásához a személynek az alábbi három kritérium mindegyikének meg kell felelnie:

1. Nehézségek a szociális és érzelmi kölcsönösségben, beleértve a társas közeledést, az oda-vissza történő beszélgetést, az érdeklődési körök megosztását másokkal és az érzelmek kifejezése/megértése terén jelentkező nehézségeket.
2. Nehézségek a non-verbális kommunikációban, beleértve a rendellenes szemkontaktust és testbeszédet vagy az arckifejezés és a gesztusok kommunikációban való használatának és megértésének nehézségeit.
3. Hiányosságok a más emberekkel (a gondozókon kívül) való kapcsolatok kialakításában és fenntartásában, beleértve a mások iránti érdeklődés hiányát, a különböző szociális kontextusokra való reagálás nehézségeit.

A DSM-5 kritériumai közé tartozik az is, hogy a következő 4 viselkedés közül legalább kettő jellemző az autista személyre:

1. Sztereotipizált beszéd, ismétlődő, motoros mozgások, echolália (szavak vagy mondatok ismétlése, néha televíziós műsorokból vagy más emberektől), valamint tárgyak vagy abnormális mondatok ismétlődő használata.
2. Rutinokhoz való merev ragaszkodás, a verbális vagy non-verbális viselkedés rituális mintái és a változással szembeni szélsőséges ellenállás (például ragaszkodnak ahhoz, hogy ugyanazt az útvonalat kövessék az iskolába vagy ugyanazt az ételt egyék a színe vagy állaga miatt); nagyon zavartak lehetnek az ezekben a rutinokban bekövetkező apró változásoktól is.
3. Rendkívül korlátozott érdeklődési kör, abnormális intenzitással vagy összpontosítással, például erős kötődés szokatlan tárgyakhoz vagy bizonyos érdeklődési körökkel kapcsolatos rögeszmék (például a vonatmenetrendek megjegyzése).
4. Fokozott vagy csökkent reakciókészség az érzékszervi ingerekre vagy szokatlan érdeklődés a környezet érzékszervi aspektusai iránt, például nem reagál a fájdalomra, erős ellenszenvet alakít ki bizonyos hangokkal szemben, túlzottan megérinti vagy megszagolja a tárgyakat.

A DSM-5 szerint az autizmus diagnózisa a tünetek alapján történik, amelyek mind az egyén jelenlegi, mind a múltbeli működésén alapulnak. Ez az új megfigyelési kritérium lehetővé teszi a klinikusok számára, hogy olyan embereket is diagnosztizáljanak, akiknél a fejlődés korai szakaszában már mutatkoztak bizonyos jelek, de a tünetek csak serdülőkorban vagy felnőttkorban váltak egyértelművé.

Az autizmus fokozatai

Az új DSM módot kínál arra, hogy az autizmus súlyossági szintjeit az egyes személyek esetében meghatározzák. A 3 súlyossági szint a következő:

1. szint: Támogatást igényel - Az első szintű személyek nehezen kezdeményeznek társas interakciókat, szokatlan vagy sikertelen reakciókat adhatnak mások társas közeledésére és úgy tűnhet, hogy csökkent az érdeklődésük a társas interakciók iránt. Emellett az ismétlődő viselkedés zavarhatja a mindennapi működést.
2. szint: Jelentős támogatást igényel - Az ezen a súlyossági szinten lévő személyek korlátozott érdeklődéssel vagy képességgel rendelkeznek a társas interakciók kezdeményezésére és nehezen alakítanak ki társas kapcsolatokat másokkal, még támogatás mellett is. Korlátozott érdeklődésük és ismétlődő viselkedésük a külső megfigyelő számára is nyilvánvaló és számos környezetben akadályozhatja a működésüket. Nagyfokú stressz, szorongás vagy frusztráció léphet fel, amikor a berögzült érdeklődés és/vagy a viselkedés megszakad.
3. szint: Nagyon jelentős támogatást igényel - Ez a szint súlyos nehézségeket okoz az autizmussal élőknek a mindennapi működésben. Ezek a személyek korlátozottan kezdeményeznek társas interakciókat, és minimálisan reagálnak mások társas megnyilvánulásaira. Rendkívül korlátozott lehet a verbális kommunikációs képességük. Az előítéletek, a rögzült rituálék és/vagy az ismétlődő viselkedések nagymértékben zavarják a mindennapi működést, és megnehezítik a változásokkal való megbirkózást. Ezt a személyt nagyon nehéz eltéríteni a fixált érdeklődésektől.

Tévhitek az autizmussal kapcsolatban

1. Sokan úgy vélik, hogy az autizmussal élőkből hiányzik az empátia. Bár az autizmussal élő egyéneknek nehézséget okozhat a társas-kommunikációs jelzések és gesztusok megértése, valamint az empátia hagyományos módon történő kifejezése, képesek az empátiát a maguk egyedi módján megtapasztalni és kimutatni. Nehézségük gyakran inkább mások érzelmeinek értelmezésében rejlik, nem pedig az empátia teljes hiányában.
2. Az is gyakori tévhit, hogy az autizmust a rossz szülői magatartás okozza. Nincs azonban bizonyíték arra, hogy a szülői nevelési stílus okozná az ASD kialakulását. A kutatások szerint genetikai és környezeti tényezők kombinációja járul hozzá az autizmus kialakulásához, de a pontos okok továbbra sem tisztázottak.
3. Ahogy azt is sokan tévesen feltételezik, hogy autizmussal élőkre intellektuális képességzavar jellemző. A valóság az, hogy míg néhány autista személyre jellemző lehet az értelmi fogyatékosság, mégis sokan átlagos vagy átlagon felüli intelligenciával rendelkeznek. Bizonyos területeken kiválóan teljesíthetnek, azonban más területeken kihívásokkal szembesülhetnek, például a szociális kommunikáció és a végrehajtó funkciók terén. Kiemelkedő tehetséggel rendelkező autista személyek közé tartozik például Temple Grandin, Anthony Hopkins, Andy Warhol, de nagy valószínűséggel olyan történelmi személyek is, mint Charles Darwin vagy Nikola Tesla.

Kezelési megközelítések

Az autizmus nem betegség vagy jellemhiba eredménye. Ez egy neurológiai állapot, amely befolyásolja, hogy az érintettek hogyan érzékelik a valóságot, és hogyan lépnek kapcsolatba az őket körülvevő világgal. Nem gyógyítható, de megfelelő támogatással és beavatkozásokkal az autizmussal élők teljes életet élhetnek, és értelmesen hozzájárulhatnak a társadalomhoz. Bár a kezelésére nem létezik egységes megközelítés, a korai beavatkozás és az egyénre szabott támogatás nagymértékben javíthatja az autizmussal élő személyek eredményeit.

Néhány gyakori kezelési megközelítés:

1. Viselkedésterápiák: Az alkalmazott viselkedéselemzés az egyik legszélesebb körben alkalmazott viselkedéses beavatkozás. A pozitív viselkedések tanítására és megerősítésére összpontosít, miközben csökkenti a kihívást jelentő viselkedéseket. Más viselkedésterápiák, mint például a szociális készségek tréningje és a kognitív viselkedésterápia, szintén hasznosak lehetnek.
2. Beszéd- és nyelvterápia: Sok autista személynek nehézségei adódnak a kommunikációban. A logopédiai és nyelvi terápia segíthet a nyelvi készségek fejlesztésében, a kommunikáció fokozásában és a nyelvi hiányosságok kezelésében.
3. Foglalkozásterápia: A foglalkozásterápia célja a mindennapi életvitelhez, a finommotoros készségekhez, az érzékszervi feldolgozáshoz és az önszabályozáshoz kapcsolódó készségek fejlesztése. A foglalkozás-terapeuták együtt dolgoznak az autistákkal az érzékszervi érzékenységek kezelésére, és a mindennapi tevékenységek függetlenségének növelésére irányuló stratégiák kidolgozásán.
4. Gyógyszeres kezelés: Bár az autizmus esetén nem létezik konkrét gyógyszeres kezelés, bizonyos gyógyszereket fel lehet írni a társuló tünetek, például a szorongás, a depresszió vagy a hiperaktivitás kezelésére.
5. Szülői és gondozói képzés: A családok és gondozók támogatása kulcsfontosságú. A szülői képzési programok oktatást, stratégiákat és támogatást nyújtanak, hogy a gondozók jobban megértsék és kielégítsék autista gyermekük szükségleteit.

Az autizmus spektrumzavar egy összetett idegrendszeri fejlődési állapot, amely átfogó és egyénre szabott megközelítést igényel. Azzal, hogy megértjük, mi az autizmus, eloszlatjuk a tévhiteket és bizonyított beavatkozásokat alkalmazunk, egy inkluzívabb és támogatóbb környezetet teremthetünk az autizmussal élők számára, hogy boldogulhassanak. A korai diagnózis és beavatkozás kulcsfontosságú a pozitív eredmények maximalizálásában és az ASD-vel élő személyek és családjaik életminőségének javításában.