Hogyan lesz az apa, anya, gyerek egy család? Szakértőt kérdeztünk
Azt már a legtöbben szerencsére tudjuk, hogy a modern nőnek korántsem csak a konyhában a helye, és nem kizárólag gyerekszülésre jó, ahogyan azt is, hogy az apuka is képes főzni és pelenkát cserélni. Mégis, amikor arról van szó, pontosan mi is az apa szerepe párja várandóssága alatt és kisbabája életének első heteiben, hónapjaiban, sok bizonytalansággal találkozhatunk a férfiak és a nők részéről is. Regős Judit családi tanácsadóval, a Szülők Háza alapítójával beszélgettünk.
Ezeket láttad már?
Judit végzettségét tekintve szociológus, de immár húsz éve segít családoknak tanácsaival, nemrég pedig megjelent egy remek könyve is, Nem születtél anyának címmel, melyben az első pozitív teszttől egészen a gyerekek óvodás koráig lát el tanácsokkal minden leendő és gyakorló anyát. Judit nem csak szakemberként, hanem négy gyermek anyukájaként is maximális empátiával és megértéssel viseltetik minden anyával, apával és családdal szemben. Számára biztosan nincsnek kínos kérdések vagy szégyellni való ügyetlenségek - hiszen tudja, hogy az anyaságot, az apaságot és a családdá válást tanulni kell, nem jön magától.
A család nem olyan, mint az instant kávé
A baba megszületésével nem alakul automatikusan családdá a pár. Judit szerint nagyon gyakori az az elvárás, hogy minden magától történjen, és sokan nem számolnak azzal, hogy a gyermekáldás nem csak a szülők viszonyát, hanem a tágabb rokonságot is erőteljesen érinti. Az új felálláshoz pedig csak akkor lehet sikeresen alkalmazkodni, ha tudatában vagyunk annak, hogy nagy változások elébe nézünk, és hogy nem minden fog elsőre gördülékenyen menni, s hogy egy repesve várt baba születése sem kizárólag boldog és kiegyensúlyozott pillanatokat hoz magával.
Az anyaszerep sok nő számára természetesen jön, ebben nagy segítségünkre van az a kilenc hónap "felkészülési" idő, amíg fokozatosan észleljük testünkben és lelkünkben a változásokat. Az apák élete azonban igazán jellegzetesen csak a baba születésével kezd megváltozni, és ahhoz, hogy képesek legyenek túlélni ezeket a változásokat, a párnak aktívan együtt kell működnie.
Ebben az első lépés annak megértése, hogy a gyerek születése krízishelyzet, amely során átrendeződnek az addig megszokott viszonyok. Ez szülhet vitákat, kétségeket, fájdalmat, és ezekre előre érdemes fölkészülni, mert ha tudjuk, hogy természetes, de megoldható, akkor könnyebben átvészeljük. Nem gondoljuk majd azt, hogy a párunk már nem szeret, hogy nem is kellett volna neki szülni, hogy elegünk van, hanem küzdünk és harcolunk, és idővel rendeződnek a dolgok.
Ne csak ő értsen meg téged, te is értsd meg őt
Kezdetben az anya az apához viszonyítva sokkal nagyobb testi és lelki áldozatokat hoz a gyerekért, hiszen ő hordja ki, ő szüli meg és ő szoptatja. Ennek azonban nem szabadna azt jelentenie, hogy az apára egyáltalán nem fontos tekintettel lenni, és hogy neki mindent tolerálnia kell. A gyerek születésével az apáknak hirtelen osztozniuk kell párjuk szeretetén, ami természetesen érzékenyen érinti őket. Ezt nehezítheti még a szexuális élet ritkulása vagy ideiglenes megszűnése, és a fizikai intimitás csökkenése - például ha az apa a baba születését követően azonnal a kanapéra lesz száműzve.
Emellett a gyerek születésével sok férfiban bekapcsol az ösztönös félelem, hogy ezentúl neki minden körülmények között el kell tudnia tartani a családját, ez pedig szintén szorongással jár. Fontos, hogy a fenti nehézségekkel mindkét fél tisztában legyen, és megértse a saját és a másik fél érzéseit is. Itt beszélnünk kell azokról, az esetenként negatív mintákról is, amelyeket a párok tagjai hoznak be.
Ha ezek a szülői szereppel kapcsolatosak, akkor kezdetben nagyon megnehezíthetik az együttműködést - például, ha a férfi vagy nő egészen mást gondol az anyaságról vagy az apaságról, mint partnere. Itt is a tudatosság a fontos: az, hogy megértsük, a minták felülírhatók, odafigyeljünk párunk érzéseire és ne ellenségnek, hanem szövetségesnek tekintsük őt. Ha ez sikerül, akkor a krízis nem eltávolítja egymástól a feleket, hanem éppen összehozza.
Mit csinál az apa?
Először is, az apának is meg kell értenie, hogy a párja egy megváltozott állapotban van, és ez nem csak testi szinten értendő, ezért türelmesnek kell lennie. Egy férfi rengeteget segíthet azzal is, ha empatikusan, de kommunikálja érzéseit és akár kétségeit is. Judit szerint például nagyon gyakori, hogy nem a várandós nő, hanem a férfi idegenkedik a szexuális együttléttől, mert szokatlannak érzi, esetleg félti a babát.
Ha nem mondja el az érzéseit, partnere elutasítottnak fogja érezni magát, csökken kettejük között az intimitás - hiszen a szexualitás a felnőttek fontos szeretetnyelve -, a nő pedig még azt is gondolhatja, hogy megváltozott teste miatt nem kívánja párja. Ez sokkal nagyobb feszültséget szül, mint az, ha a férfi őszintén beszél arról, miért szokatlan neki most a szex. De ugyanígy meg lehet beszélni a féltékenységet, megfogalmazni, hogy tart attól, a párja ezentúl már csak a babával fog törődni, vagy azt, hogy nem tudja majd eltartani a családját.
Mostanában divatossá vált az apás szülés, amely még okozhat vitát a párok között. Judit azt is hangsúlyozza, hogy ez nem az egyedül üdvözítő megoldás. A kötődés szempontjából hatalmas élmény lehet, ha az apa is a mellkasára teheti újszülöttjét, de ha ez nem történik meg, akkor sincs semmi probléma. Sokkal nagyobb gond lehet az, ha erőltetik, és a férfi nem találja a helyét a szülőszobán, megnyugtatás helyett még idegesebbé téve ezzel párját. Ugyanakkor ez a félelem gyakran megelőzhető.
Lehet, hogy a férfinak olyan hiedelmei vannak az apás szülésről, amelyeket alapos beszélgetések során el lehet oszlatni, és végül már be tud menni, és tisztában lesz azzal, mi ott a szerepe. Később a gyereknevelés során is meg lehet beszélni, mi az apa feladata. Itt azonban nagyon fontos, hogy legyen egy megállapodás, amihez tartsák magukat a szülők. Ahogyan a kapcsolatban, úgy, a gyereknevelésben még inkább fontos, hogy ne várjuk el a másiktól a gondolatolvasást, hanem mondjuk el, mire vágyunk, milyen segítséget szeretnénk tőle kapni, mit gondolunk, hogyan kellene viselkednie a szülői szerepében.
