Olimpiára készült, lesérült, majd pornózni kezdett - Mit jelent valójában a testünkből élni?
A kilencvenes évek ígéretes cseh toronyugrója, az atlantai olimpiára készülő Andrea Absolonová senkitől sem kapott érdemi segítséget, amikor egy sérülés miatt félbeszakadt az élsportolói karrierje. Önszántából a pornózás útjára lépett, új sikereinek azonban súlyos betegség vetett véget. Harminc évet sem élt.
Ezeket láttad már?
A napokban a Little Europe 2024 filmfesztiválon mutatták be Az ő teste (Her Body) című filmet, mely Andrea Absolonová cseh toronyugró és pornószínész életét dolgozza fel. Natálie Císařovská rendező alkotása minden tökéletlenségével együtt is egy fejbekólintással ér fel: már a stáblista is végigpörög, mire képesek vagyunk felállni, egyáltalán, megmozdulni vagy megszólalni.
Még tanulság sincs, vagy bármi egyéb, ami oldaná a nyomasztó hangulatot – súlyosbítja viszont a tudat, hogy ez nem fikció, hanem tényleg megtörtént. A történelmi kontextusra csak a lepukkant csempék utalnak a szülők fürdőszobájában, a film (egyik hibájaként) nem mutatja be, hogy a posztszocialista régió társadalmai a hirtelen beáramló pornót a „szabadság” egyik megnyilvánulásaként értelmezték (félre).
A kora kilencvenes években nemcsak az újságárusoknál virítottak a magazinok, de akár még a taxikban is pornóképek fogadták a beülő utast. Miért csak a rosszat veszitek át a demokráciából?
– állt többek közt a Szegedi Feminista Csoport tiltakozó matricáin.
A volt szovjet blokk országai kibocsátó országokká váltak: miközben a(z elvileg) hozzáférhetővé vált javakat mint mézesmadagot elhúzták az orruk előtt, relatív szegénységben élő, kitörésre vágyó fiatal nők tömegeit lehetett azzal szédíteni, hogy a szexipar segítségével majd felemelkedhetnek, de legalábbis fogyaszthatnak annyit, amennyire vágynak. Tényleges sikert csak kevesen értek el, és esetükben is fennáll a kérdés: milyen áron?
Egy kizsákmányolás szomorú története
Ezzel együtt is durván leegyszerűsítő értelmezés Andrea Absolonová agydaganatát és tragikusan korai halálát a pornózás hatásának tulajdonítani. Lehet, tényleg „csak” pechje volt, de az életútjának alakulása a kihasználtság és a magára hagyottság mentén így is felvet jó pár kérdést.
Teste kizsákmányolása már az élsportoló években elkezdődött, egészen abszurd mértékben, hiszen végül a célt semmisítette meg: magát a versenyzést lehetetlenítette el. A filmben például azt láthatjuk, hogy olyan alacsony testsúlyt várnak el tőle, amit csak szó szerint éhezve tud fenntartani. Ilyen állapotban szédelegve kell edzésekre járnia és tíz méterről leugrálnia – ezt ugyan senki sem ismeri el, vagy vizsgálja ki, de esélyes, hogy emiatt nem tud koncentrálni és sérül meg majdnem végzetesen.
Szülei csak egymással veszekednek ahelyett, hogy őt segítenék a lelki egyensúly visszanyerésében és egy B terv megtalálásban. Fel sem merül, hogy például tanulhasson – a boltos állás pedig érthető módon nem elégíti ki a kihívásokhoz és sikerekhez szokott fiatal nőt.
Végül a B terv találja meg őt, bár a film szerint nem rábeszélik, hanem ő maga akar részt venni a pornóforgatáson, ahol fotós barátja dolgozik. Elvégre ez is csak egy munkahely, ahol teljesíteni kell (a túlhajszoltságot már úgyis megszokta...), a test pedig itt is csak egy munkaeszköz, nem? Az biztos, hogy egyik közegben sem érdekel különösebben senkit, hogyan érzi magát, és valószínűleg ez lesz a veszte.
A filmben ábrázolt pornós közeg még így is túlságosan barátságosnak tűnik: a stáb tagjai ártalmatlan, unott figurák, a férfiszereplők pedig időnként már-már komikus melákok. Az, hogy lépten-nyomon felismerik az utcán Andreát, szintén legfeljebb kisebb kellemetlenség, és ambivalens is, mert nem nézik le, hanem valahol sztárként kezelik.
Valószínű, hogy az internet előtt, amikor még a mainál kisebb méretű volt a pornóipar (ráadásul ebben a régióban majdnem újdonság is, ha a hangalámondásos NDK-pornót nem számítjuk), és a filmek videókazettán, illetve DVD-n terjedtek, más volt ennek is a légköre, de így is felmerül a kérdés, hogy az ábrázolás mennyire realisztikus.
Ma sem a címekben-leírásokban, sem a jelentekben nem fukarkodnak a nőalázó elemekkel, egy pornófilm kiszivárgása pedig tönkreteheti egy nő életét – csak nagyon keveseknek jár ki, hogy sztárként kezelik és (legalább felszínesen) tisztelik őket. Ráadásul valószínűleg még ez utóbbiak is bajban lennének, ha úgy döntenének, hogy ezentúl másból szeretnének élni.
Pornóellenes vs. szexpozitív?
Az egész történet tele van hamis vagy-vagy szembeállításokkal, ahogy sokszor a témáról folytatott társadalmi párbeszéd is. A szülők szerint Andrea vagy élsportoló lehet, vagy semmi. Nem keresik számára és vele együtt az alternatívát. Ahogy Andrea maga látja: vagy boltos lehet, vagy pornószínész. Ő maga sem hiszi, hogy más út is adódhatna az érvényesülésre.
A családtagok hozzáállása: vagy nyíltan megvetik, vagy élvezik az anyagi előnyöket. Rendre kimarad a képből, hogy ő egy ember (lánygyerek, nővér, barát, partner, volt tanítvány stb.), a körülményeitől és a választásaitól függetlenül.
A társadalom pedig hogyan közelít a pornóhoz? Vagy megvetésre méltó erkölcstelenség, csak mert, horribile dictu, nemiszervek és szexuális aktusok láthatók benne - vagy „dolgozni” lusta emberek „könnyű” pénzszerzési módja. A prüdéria soha nem oldott meg semmit, ahogy a tisztes családanya vs. r***nc szembeállítás sem.
Ugyanakkor a kérdésben a feminizmus sem tud dűlőre jutni, a téma két fő feminista megközelítése közül (pornóellenes vs. „szexpozitív”) eddig egyik sem bizonyult alkalmasnak a pornó okozta károk csökkentésére. A legfontosabb kérdésekig kevesen jutnak el. Egyrészt, milyen társadalmi okok vezetnek el odáig, hogy emberek önszántukból úgy döntsenek, a szexiparban próbálnak szerencsét?
Másrészt, miért jövedelmező ez az iparág olyannyira, hogy az önként jelentkező szereplők kevésnek bizonyulnak? (Ezért sokakat becsapnak, félrevezetnek vagy fizikailag is kényszerítenek, hogy pornóforgatásokon vegyenek részt - ahogyan valódi választásról akkor sem beszélhetünk, ha valakinek nincs semmilyen más lehetősége a pénzszerzésre.)
Andrea Absolonová idejében még csak az USA-ban létezett ez a vita, a posztszocialista régióban ott tartottak az emberek, hogy akkor most a feminizmust eszik-e vagy isszák. Ő maga a „szexpozitív” értelmezéshez áll közel, ugyanakkor nem tudjuk meg, hogy valójában mit gondol – ez nem derül ki. Nincs ugyanis egyetlen ember sem a környezetében, aki nem elvárásokkal és/vagy ítélkezéssel közelítene hozzá, és akivel így őszintén beszélhetne az érzéseiről.
Talán csak a kórházban kap törődést és szeretetet – felvetve a kérdést, hogy miért kell valami szörnyűségnek történnie ahhoz, hogy jelen legyünk egymásnak? A puszta hétköznapok miért nem elegendők ehhez? A film tehát végül túlmutat a pornó által felvetett kérdéseken, és az emberi kapcsolatok hiányosságaira világít rá.
