Agárdi Szilvia: „Bár nem láttam a körülöttem lévők arcát, tudtam, hogy mindenki sír”
Agárdi Szilviánál színesebb egyéniséget ritkán látni: énekesnő, influenszer, esélyegyenlőségi aktivista, boldog menyasszony. A zene iránti szenvedélye mellett fontos számára a divat, szeret sminkelni, amit látássérülként profikat megszégyenítő ügyességgel tesz. Rendkívül téves, sértő és nem mellesleg idejétmúlt a “világtalan” szó használata egy látássérült személyre, amit az is bizonyít, hogy Szilvi csengő hangját hallgatva az ember első gondolata, hogy az ő gazdag világát mennyi látó megirigyelhetné.
Ezeket láttad már?
Agárdi Szilvia édesanyja várandósként fertőzést kapott a kórházban, ami miatt Szilvi korábban jött a világra - ennek következményeképpen aliglátó lett. A bal szemére egyáltalán nem látott, de a jobb szemében maradt egy 9 százalékos látásmaradvány. Néhány éve viszont teljesen elveszítette a látását, amit eleinte nagyon nehezen viselt, és a miérteket kereste, mára azonban hálával tekint mindenre, ami megadatott neki. Úgy érzi, jelenleg élete legboldogabb időszakát éli. Exkluzív interjúnkban elmeséli, milyen érzés volt számára megnyerni Magyarország legnívósabb énekversenyét, hogyan telnek a mindennapjai influenszerként és miként készül közelgő esküvőjére.
A 2023-as Csináljuk a fesztivált! című műsorban elsöprő győzelmet arattál Kovács Kati Úgy szeretném meghálálni című dalával. Milyen érzés volt számodra egy ilyen ikonikus dallal indulni?
Amikor felkértek a műsorra, ezzel a dallal kerestek meg. Eleinte kicsit hezitáltam, hiszen ez a sláger több szempontból is nagy kihívás. Egyrészt azért, mert mindenki ismeri, szereti, és Kovács Katihoz köti, másrészt pedig annyian feldolgozták már, hogy nem tudtam, a közönség hogyan fog tudni elvonatkoztatni. Aztán eldöntöttem, hogy elvállalom, hiszen ez egy hatalmas megtiszteltetés és csodálatos lehetőség - úgy éreztem, most jött el az idő, hogy megmutathassam az embereknek, hogy én személy szerint miként élem meg ezt a dalt.
Gondoltad volna, hogy ilyen óriási sikert aratsz?
Ez a dal országos szinten híres, és rengetegen szeretik, de azt nem gondoltam volna, hogy ennyire nagy hatással lesz(ek) majd a nézőkre. Az előadásomat tekintve egy dolgot szerettem volna: belevinni az érzelmeimet bármiféle színpadi manír, vagy mesterkélt elemek nélkül. Azt adtam ki magamból, ami őszintén, a lelkemből jött, mert szerintem ez a kulcs ahhoz, hogy a dal tényleg megérintse az embereket.
Érzékelted ezeket az energiákat a produkciód során?
Igen. Bár nem láttam a körülöttem lévők arcát, minden porcikám érezte, hogy sírnak körülöttem. A zsűri el is mondta, hogy egy dolog szépen elénekelni valamit, és más úgy átadni azt, hogy az eljusson az emberek szívéig.
Mire gondoltál éneklés közben?
Nehéz volt megállni, hogy ne sírjam el magam, főként, mert tudtam, hogy mindenki meghatódott. A nézők soraiban ott ült édesapám, édesanyám, a bátyám, a vőlegényem és még sokan, akiket szeretek. De azt hiszem, abban a pár percben nem gondolkodtam, csak engedtem, hogy minden érzelem kijöjjön belőlem.
Becsuktam a szemem, és elképzeltem a gyerekkoromat, hogy a családdal mennyi mindenen mentünk keresztül: amikor a szüleim éveken át vittek az iskolába reggel, és szakadatlanul tanult velem anya, hogy ne maradjak le a látó gyerekek között. Eszembe jutott, milyen volt, amikor megnyertem egy futóversenyt, vagy épp szavalóversenyen vettem részt. Arra gondoltam, mennyire hálás vagyok a szüleimnek, amiért mindent megtettek azért, hogy teljes értékű gyerek, felnőtt és ember váljon belőlem.
A családod számára különösen sokat jelent ez a dal…
Így van. A szüleim 42 évvel ezelőtt ezzel a dallal köszönték meg az esküvőjükön a szüleiknek, hogy felnevelték őket. Soha nem gondolták volna, hogy a lányuk 42 év elteltével majd nekik fogja énekelni ugyanezt a dalt a színpadon. Az egy nagyon különleges pillanat volt.
Kaptál visszajelzést Kovács Katitól az előadásod kapcsán?
Katival korábban már találkoztunk, de nagyon meglepődtem, hogy évek múltán is emlékszik rám. Épp a műsorra próbáltunk, és gyakoroltuk a bevonulást, amikor odajött hozzám. Megkérdezte, hogy vagyok, mit fogok énekelni. Mondtam neki, hogy „a te dalodat!”, mire nagyon sok sikert kívánt. Később elmesélte, hogy amikor hallgatta, ahogy énekelek, sokszor le sem esett neki, hogy épp az ő dalát adom elő. Annyira szerény és alázatos művész, és az egész műsor alatt szívből drukkolt nekem. Azóta is tartjuk a kapcsolatot.
Mennyire izgultál amiatt, hogy egy valódi legenda dalát adod elő?
Nagyon fontos volt, hogy el tudjak vonatkoztatni attól, kik előtt állok a színpadon. Ilyenkor nem szabad arra gondolni, hogy a közönség soraiban évtizedek óta a szakmában dolgozó, nagy karriert befutó zenészek ülnek, különben az emberen úrrá lesz az idegesség. Azt mondják, izgulni előtte szabad, közben már nem. Nyilván a színpadon is van bennem egy kis drukk, de ez egészséges, és szükség is van rá; azt jelzi, hogy fontos számomra, amit csinálok. Sokan kérdezték már tőlem, hogy úgyis izgulok-e, hogy nem látom magam előtt a közönség tagjait, de természetesen igen. Attól még tudom: ott vannak, néznek, úgyhogy ez nem látás függvénye. Gondolj bele: ha előadsz, és becsukod a szemed, még ugyanúgy ideges maradsz…
A TikTokon gyakran láthatunk rólad olyan videókat is, amikben megmutatod, hogyan sminkelsz látássérültként - a végeredmény mindig profi munka. Mi a titkod?
Amikor sminkeltek a műsorok alatt, kifaggattam a lányokat a trükkökről. Megkérdeztem, milyen színek állnak jól nekem, miért jó az, ha a belső szemhéjra világos szín kerül, míg kívülre sötétebb, és hogyan kell eldolgozni egy szemsminket, vagy pedig egy alapozót. Szép fokozatosan sajátítottam el a technikákat tőlük, például megfigyeltem, hogy milyen mozdulatokat végeznek az ecsettel.
Van olyan része a sminkelésnek, ami nagy kihívást jelent számodra?
Igen, például a szempillaspirál igazi mumus, hiszen azt nagyon könnyű elrontani. Jó, mondjuk egy vörös rúzs felvitele sem a legegyszerűbb művelet. Ha van velem valaki, mindig kérek visszacsatolást, de olyan is előfordul, hogy a TikTokon a követőimtől kérdezem meg, jó lett-e a végeredmény.
Meg merik mondani, ha valami nem jól sikerült?
Abszolút. Szerintem olyan ember nem követ be egy látássérültet, aki nem empatikus. A követőbázisom nagyon elfogadó közösség, ahol az őszinteség alapvető. Magam is őszinte vagyok, és hiszek abban, hogy azt kapom vissza, amit adok.
Az biztos, hogy hihetetlenül inspirálod őket, és felnéznek rád. Ők is tudnak erőt adni neked?
Az, hogy megnézik a videóimat, kommentelnek, érdeklődnek felőlem, rengeteget jelent. Sok munkát fektetek a tartalomgyártásba, és azt picit mindig nehéz feldolgozni, hogy az algoritmus sokszor nem juttatja el a videóimat a közönséghez. Van, amelyikkel órákat dolgozom, de emiatt mégsem sikerül közvetítenem azt az üzenetet, amit szeretnék, és olyan is megesik, hogy alkotói válságba kerülök. De igyekszem, mert a követőim nagyon fontosak számomra, azonban mégiscsak a családom véleménye a legmérvadóbb az életemben.
Sokszor említed, hogy sokat köszönhetsz nekik. A szüleid mennyire óvtak gyerekkorodban?
Szigorúak voltak velem, amit gyerekként nem szerettem, de már látom az eredményét, mert ettől lettem az, aki ma vagyok. Minden cselekedetük azt a célt szolgálta, hogy teljes embernek érezzem magam, és kívülről is annak lássanak. Azt gondolom, a segítség nem jár, hanem adható - és ez számomra nagyon fontos gondolat az élet minden területén.
Sajnálom azokat, akik mögött nem állt egy támogatói közeg, ahol megtanították volna nekik, hogyan boldoguljanak az életben. Az a baj, hogy a társadalom skatulyába tesz minket, és azokkal a látássérültekkel azonosítanak, akik negatív példát mutatnak. Egyszer egy néni mosolyogva azt mondta nekem: „Ön olyan kedves, én eddig csak szomorú látássérült láttam” - ez a mondat ugyan rám nézve pozitív, de általánosságban véve nagyon elkeserítő.
Mennyire fontos számodra, hogy érzékenyítsd a társadalmat?
A saját példámon keresztül szeretem képviselni ezt a csoportot. Őszintén megosztom a gondolataimat, a véleményemet és bemutatom a mindennapjaimat látássérültként. Szerintem az a leghitelesebb, ha látják, ahogyan csinálom, aki benne élek.
A kedveseddel, Gergővel nemrég jegyeztétek el egymást. Elárulsz néhány kulisszatitkot az esküvőről?
Annyit elmondhatok, hogy szűk körű szertartást tervezünk, így csak a hozzánk legközelebb állók vesznek majd részt rajta. Nyári esküvő lesz, és mivel a párommal mindketten szeretjük a természetet, ezért egy természetközeli helyszínt kerestünk.
Az álomruha már megvan?
Igen! Abroncsos, igazi “hercegnős” ruhám lesz, ugyanakkor nem egy feltűnő, hivalkodó darab. A választásnál sok szempontot figyelembe kellett vennem. A sellőfazont azért mellőztem, mert összeszorítja a lábaimat, így nehéz benne lépni - látássérültként ez különösen fontos, hiszen elengedhetetlen, hogy a lábammal érezzem, merre lépek. Pánt nélküli ruhát sem szerettem volna, mert félnék, hogy lecsúszik. Végül egy csipkecsodára esett a választásom, és fátylam is lesz.
Énekesi karrier, töretlen népszerűség és egy közelgő álomesküvő. A pároddal való megismerkedésed is ennyire mesébe illő volt?
Hihetetlenül sorsszerűnek éreztem. Egy baráti összejövetelen találkoztunk. Előtte a barátnőmmel készülődtünk, és egy méregzöld tunikát akartam felvenni. Ő mondta, hogy inkább nézzünk mást, így végül egy piros ing, fekete nadrág és bakancs mellett döntöttem. Úgy voltam vele, hogy ez mégiscsak egy esti esemény, adjuk meg a módját! Kivasaltam a hajam, és feltettem egy piros rúzst. Gergő ki is szúrt a társaságból - utólag elmesélte, hogy amikor meglátta a sarokban „azt a piros ruhás lányt”, már tudta, hogy én kellek neki. Odajött hozzám, beszélgettünk, és onnan már minden ment magától.
Agárdi Szilvi esküvője azóta már lezajlott, ide kattintva olvashattok a mesés részletekről.
Még több inspiráló nő, akitől csak tanulni tanulni lehet:
- „Magyarként generációk óta belénk van kódolva, hogy ha igazán akarjuk, meg tudjuk csinálni” - Interjú az Arany Pálma-díjat nyert Buda Flóra Annával
- Dr. Almási Kitti: „A krízisekben általában fejlődünk, csak közben fájdalmas és nehéz”
- Orvos-Tóth Noémi: „Igenis hagyjuk sírni a fiainkat is, ha éppen fájdalmuk van”
