Vidám színek, nosztalgikus minták – ismerd meg Farkasdy Szilvia tervezőt

A dizájnerrel a vidám darabok mögött húzódó inspirációról, mindennapjairól tervezőként és céljairól beszélgettünk.

Mesélj kicsit magadról. Hogy lettél dizájner?

Nekem ezzel kapcsolatban szerencsém volt. Művészcsaládba születtem, dédnagyapám festőművész, nagyapám építész volt, úgyhogy nálam a pályaválasztás elég egyértelműen a művészetek felé terelődött. Amióta csak emlékszem, állandóan rajzolok, nekem ez valójában terápia. Aztán később a szakválasztás az egyetemi előkészítőn dőlt el. Tulajdonképpen a textiltervezés talált meg engem és nem fordítva: hirtelen felindulásból átjelentkeztem formatervezésről a textilesekhez. Nem tudom miért, abban a pillanatban az tűnt ésszerűnek.

Mi inspirál?

Minden ami 60-as, 70-es vagy 80-as évek. Színek, formák, épületek, zenék, bármi ami ehhez a korszakhoz köthető. Mostanában kezdtem el újra felfedezni Nagypapám épületeit és terveit, úgyhogy most főleg a magyar vonatkozások foglalkoztatnak. Hihetetlenül izgalmas szerintem, hogy abban az időszakban mennyi olyan épület és termék készült, ami még ma is simán úttörőnek számít.

Mit szeretnél átadni, közvetíteni a termékeiddel?

Azon túl, hogy hazai tervezőktől magyar termékeket vásárolni igenis megéri és menő, szeretném rávenni az embereket, hogy hordjanak színeket. Azt veszem észre, hogy a legtöbben félnek a színektől, pedig annyi mindent mondhatunk és közvetíthetünk általuk.

Leginkább kötött ruhákat készítesz, de kendő kollekcióit is terveztél már. Miért ezeket a médiumokat választottad?

A kötés nekem a gyengém. Számomra ez egy kifogyhatatlan inspirációs forrás, szeretek vele kísérletezni. De alapvetően mindig olyan platformokat keresek, amiken mintákat és színeket jeleníthetek meg. Így esett a választásom legutóbb például a kendőkre.

Hogyan telik egy átlagos napod?

Mindig kávéval indítok, anélkül meg sem próbálom elkezdeni a napot. Amikor szabadnapom van, olyankor műhelynapot tartok, ezt várom egész héten. Ilyenkor délelőtt főzni szoktam vagy futni, vagy legalábbis eltervezem, hogy ezeket kéne csinálnom. Azon még dolgozom, hogy rendszeresen meg is valósuljanak. Utána átmegyek a műhelybe és ameddig csak bírom tervezek, vagy a prototípusokkal foglalkozom. Illetve most még a gyártás nagy része is rám marad. Esténként pedig sokszor van, hogy egy filmmel zárok. Most legutóbb a Belfastot láttam, szerintem ez egy nagyon kedves film, arról nem is beszélve, hogy sajnos hirtelen mennyire aktuális lett a feldolgozott téma.

Mivel készülsz a tavaszi, nyári szezonra? Mit láthatunk tőled legközelebb?

Jelenleg két irányba indultam el. Egyrészt szeretném a felgyülemlett fonal és anyag maradékaimat hasznosítani a home decor területén, ami egy ideje nagyon érdekel, és így legalább értéket is mentek. Már dolgozom egy új inspirációval, amit még nem szeretnék spoilerezni, de annyit elárulok, hogy köze van a Nagypapámhoz. Kötött és mintás seasonless termékekben gondolkozom. Olyan darabokat szeretnék létrehozni, amelyek minden évszakban jól variálhatók és egyúttal visszatérő ruhák vagy kiegészítők lehetnek a későbbiekben.

Mik a terveid a jövőre nézve?

Jelenleg tervezőként definiálnám magam, aki időről időre megjelenik új termékekkel. Sosem szeretnék őrült tömeggyártásba kezdeni, de jó lenne majd egy stabil márkaként vagy vállalkozásként jelen lenni a piacon. Remélem ez előbb-utóbb sikerülni fog.

Szerző: Dózsa Kamilla