Vecsei Kinga Réta a Secondland romantikus világával szeretné vonzóvá tenni a fenntarthatóságot
A Spark Le Monde kreatív alkalmazottja, jelmezt tervez, diplomázik és ezek mellett nemrég elindított egy itthon egyedülálló hangulatú és úttörő célokkal rendelkező projektet. A Secondlandet Vecsei Kinga Réta álmodta meg, az organikusan növekvő, egyre népszerűbb brandet ma már együtt viszi a designmenedzser és kiegészítőtervező Tasnádi Katival. A márka upcycled ruhákat kínál, ám a darabok hangulatára inkább a romantikus nosztalgia jellemző, mintsem a kézműveskedő újrahasznosítás. Rétát kikérdeztük különleges világáról, fenntarthatóságról alkotott véleményéről és a Secondland jövőjéről.
Ezeket láttad már?
Mesélj kicsit magadról, hogyan fordultál a fenntarthatóság felé?
Jelenleg a MOME textil szakjának mesterképzésén tanulok, több dolog is hozzájárult, hogy fontossá váljon a fenntarthatóság a munkámban.
Az alapszak elvégzése után jelmeztervezőként kezdtem dolgozni. Zavart a a pazarlás, amit a színházban tapasztaltam, ezért elkezdtem odafigyelni arra, hogy első lépésként a raktárban lévő jelmezekből tervezzek újat. Az alacsony költségvetésű daraboknál gyakori, hogy fast fashion láncoknál veszik meg a szereplők ruháit, mert így sokkal olcsóbb, mint varratni – ezt igyekszem elkerülni.
Emellett a használt ruha vásárlás egészen a gyerekkoromig nyúlik vissza: hatgyerekes családban nőttem fel, ugyan nem voltunk szegények, de természetes volt, hogy turiból öltöztettek minket. Akkoriban ez még elÍtélt szokás volt, a szegénységgel kapcsolták össze, a suliban cikinek számított. Pedig a legjobb ruháimat mindig onnan szereztük be.
A mesterképzés alatt az egyetemen részt vettem Dobos Emese előadásán, ami a fast fashion valóságáról szólt, pofonként éltem meg. Illetve a klímaválság is a tanulmányaim idején lett mindennapi téma, derült ki, hogy mekkora a baj. Korábban is tudtam a problémáról, de komolyabban akkor ismertem meg, ezután kezdtem fenntarthatósággal kapcsolatos kampányokat készíteni. Megijesztett, hogy divattervező hallgatóként mennyire keveset tudok a ruhaipar káros hatásáról. Ekkor döntöttem el, hogy megpróbálom az emberek számára érthetővé tenni, hogy mit választanak, mikor fast fashiont vásárolnak. Szerettem volna a miértekre értelmes válaszokat adni.
Hogy született meg a Secondland?
Tavaly kellett volna diplomáznom, elkezdtem a gyerekkor témával foglalkozni, de végül csak abszolváltam. Izgalmasnak találtam az önmagamhoz való kapcsolódást, ez egy önismereti kutatás is volt. A Secondland a gyerekkoromból inspirálódik, a tervezői módszerem abból a játékból ered, amikor gyerekként magamra aggattam ruhákat, divatbemutatósat játszottam anyukám ruháiban. A logó mögötti virágos mező is egy gyerekkori rajzomra épül. Most is ezzel a gyerek-szabadsággal rakok össze öltözeteket, emiatt a ruhák mesebeli, nosztalgikus hangulatúak.
Miért pont az upcyclingra esett a választásod a számos fenntartható divattervezői módszer közül?
Nem tudom, hogy ez mennyire volt tudatos döntés, vagy inkább kézenfekvő, hiszen szeretek használt ruhákból dolgozni. Fontos számomra, hogy értéknövelő újrahasznosítás történjen, rontani semmiképp sem szeretnék a darabok minőségen.
Új alapanyagokkal dolgozva is lehet egy márka fenntartható, például biopamuttal, vagy újrahasznosított műszállal, de én ezekkel kapcsolatban is úgy érzem, hogy új alapanyagokhoz nyúlok, mégha újrahasznosítottak is. Tökéletes választás lehet az olyan általam is nagyon kedvelt fenntartható márkáknak, akik szeretnének új alapanyaggal kollekciót tervezni. Én pedig, aki szeretek régi, már meglévő anyagokkal dolgozni, régi ruhákból készítek újat.
Így is, ha kiszabok valamit egy hulladék anyagból, a leeső darabokat később újra felhasználom. Amikor már tömőanyagnak sem alkalmas, akkor jön a hulladékkezelés. A textilhulladék a hozzáadott vegyi anyagok miatt nagyon káros a környezetre, ezért rendkívül fontos, hogy minden márka elkezdje a megfelelő hulladékkezelési stratégiáját kidolgozni.
Hogy képzeled el a márka jövőjét?
A Secondland számomra inkább szerelemprojekt, mint márka. Szeretném olyan projektté fejleszteni, ami egyszerre edukációs platform és munkalehetőség, amivel segíteni tudok másoknak.
Véres adatok bemutatása helyett a Secondland romantikus világával szeretném vonzóvá tenni a fenntarthatóságot. Nagyon sok fenntartható márka azokat szólítja meg, akik már egyébként is a tudatos vásárlásra törekszenek. A célom, hogy a divatfogyasztóknak és trendkövetőknek is megmutassam, hogy az upcycling tud menő lenni, hogy olyan emberek is vásároljanak ilyen ruhákat, akik egyébként nem vesznek használt dolgokat.
Ha branddé válna a projekt, akkor szeretném, ha teljesen transzparens lenne, megmutatnám az embereknek, hogy például egy upcycled tervezői termék árazása mögött milyen folyamatok és hány ember, hány munkaórája áll.
Körforgásos gazdasági modellben gondolkozom, kedvezményekért cserébe szeretném visszavenni a saját termékeinket , így a vásárló is részesévé válna ennek a fenntartható folyamatnak. Kijavítanám, megújítanám a darabokat egészen addig, amíg apró darabokra nem hullnak. Akkor lehetne patchworköt készíteni vagy tömőanyagnak használni egy télikabáthoz. Végül pedig vállalnám a megfelelő hulladékkezelést, amiről korábban meséltem.
Mik a terveid a nyárra?
Szeretnék a Secondland fejlesztésén dolgozni, termékpalettát kialakítani. A termékeket olyan szintre szeretném fejleszteni, hogy egy magas minőségű divattermékeket kínáló viszonteladói bolt is árulhassa. Úgy, mint például az oldalt gombolós, puffos ujjú Mara ing, aminek a szabásmintájánál adott, hogy hány használt ing kell az elkészítéséhez. Így a darabok nem lesznek ugyanolyanok, de sokszorosíthatók és kollekciót lehet létrehozni belőlük.
Emellett a Művészetek Völgyén a Poket zsebkönyvek udvarában lesz upcycling workshopom és egy mobil Secondland showroom.
Cikk: Dózsa Kamilla
Ennél a multinál bátran szólhatunk a HR-nek vagy a főnöknek, ha a menopauza megnehezíti a munkavégzésünket