Újra árván maradt a Dior divatház

A francia divatház hányattatásai négy és fél évvel ezelőtt kezdődtek, amikor az egyik legnagyobb divatbotrány közepette szélsebesen rúgták ki a márkát 14 évig (sikerrel) irányító John Gallianót. Az alkohol- és drogproblémákkal küzdő brit fenegyereket egy ideje már időzített bombának tartották a bennfentesek, amely aztán fel is robbant a Dior alatt, miután egy este az egyébként zseniális tervező antiszemitára itta magát egy párizsi bár teraszán. Galliano minősíthetetlen fröcsögéséről felvétel is készült, ami pillanatok alatt bejárta a sajtót, a divatház pedig azonnal levetette magáról szörnyű gyermekét, megszabadult a tervezőtől.

Akkoriban sokan nem értették, hogy a divatházat birtokló LVMH cégcsoport miért nem próbált egy pillanatra sem kiállni az elismert, és a márka megkérdőjelezhetetlen státuszát az ezredforduló környékén újra bebetonozó tervezőért. Azóta persze kiderült, hogy Galliano kiszámíthatatlan és sokszor minősíthetetlenbe forduló viselkedése már jó ideje mérgezte belülről márkát. Nem könnyű azonban a legendás Christian Dior szellemiségéhez hű, és megfelelően felkészült szakembert találni. A LVMH tulajdonosa, Bernard Arnoult és a Dior vezérigazgatója, Sidney Toledano azonban megtalálták a legmegfelelőbb embert a nagy feladatra, és leszerződtették a Jil Sander márkával csodát tevő Raf Simonst. A belga dizájnernél tökéletesebb választás aligha kínálkozott. Gallianóval ellentétben, Simons csendes, nyugodt és legfőképp kiegyensúlyozott tervező hírében állt, és a botrányok után éppen egy ilyen tervezőre volt szüksége a márkának.

Az eredetileg formatervező, később férfi ruhatervezőként induló belga mestert nemcsak a habitusa tette alkalmassá a Dior vezetésére. Raf Simons kifinomult ízléssel megáldott, újító, de nem felforgató szellemű divattervező, aki ráadásul nemcsak felskiccelni képes a megálmodott kreációkat, de hozzá fogható szabász csak kevés akad a szakmában. A belga mester bemutatkozása nem volt zajos siker, de divatház élén eltöltött három és fél éve bebizonyította, hogy tökéletesen alkalmas a feladatra, és méltó örököse az ikonikus névadónak, Christian Diornak.

Annak ellenére, hogy a márka financiálisan remekül teljesített, és Raf Simons igazgatása alatt a bevételek folyamatosan nőttek, egy ideje hallani lehetett, hogy Toledano már az utódját keresi. A minap aztán a belga tervező hivatalosan is leköszönt a Dior éléről. Ezúttal azonban nem a tulajdonosok akartak szabadulni a dizájnertől, sőt, állítólag mesés új szerződést is ajánlottak Simonsnak. A belga divattervező azonban elismerte, hogy egy ekkora márka vezetése túl nagy nyomással jár, és az évi 6 kollekció tervezése felemésztette a kreatív energiáit. A New York Magazin The Cut nevű divatrovatának szakértője személyes beszélgetései alapján úgy véli, hogy Simons nem nagyon találta a helyét a divatházban. Nem tudta például megszokni a viselkedésre vonatkozó évtizedes, formális szabályokat, például, hogy egy ideig minden munkatársa ´monsieur´-nek szólította. A divattervező saját bevallása szerint nem szeret gyorsan dolgozni, időt hagy arra, hogy megérjenek az ötletei. A Dior márkánál azonban nagyon feszített a munkatempó, ráadásul az is feszélyezte, hogy egy ekkora cégnél nem lehetséges, hogy minden munkafázist ellenőrizzen és felügyeljen.

Raf Simonst nemcsak a lenyűgöző tehetsége teszi szimpatikussá, hanem az is, hogy képes egy ilyen döntést meghozni, és emelt fővel távozni, ahelyett, hogy belerokkanna a teherbe a pénzért, vagy a dicsőségét. Visszatér saját márkájához, de nagy veszteség lenne, ha többet látnánk női kollekciót tervezni, bízunk benne, hogy újra feltöltődve hamarosan egy új, hozzá jobban passzoló márkánál láthatjuk megint a kreációit.

Ami a Dior megüresedett kreatív igazgatói székét illeti, nos, oda két komoly jelöltet emlegetnek. Az egyik Riccardo Tisci, a Givenchy jelenlegi vezető tervezője, a másikuk pedig a Céline márkát igazgató angol dizájner, Phoebe Philo. A két, csaknem egyidős tervező ugyanabban az iskolában, a londoni Saint Martinsban végzett. A fiatalabb, 41 éves Tisci igazi csodagyerekként robbant be a divatvilágba, 10 éve vette át a Givenchy vezetését, és valóságos kultusztervező lett. A mélyen vallásos olasz dizájner gótikus, sötét vízióiért rajong a szakma és nagyközönség jelentős része is. A Dior logikus továbblépés lenne számára, ha az LVMH és Toledano őt választja, kétségkívül a Galliano-féle örökség mellett teszik le a voksukat.

A 42 éves Phoebe Philo Stella McCartney mellett edződött a Chloé márkánál, majd később a Céline kreatív igazgatója lett. Az ő választása egyértelműen a Raf Simons-féle vonalat erősítené, hiszen a belga tervezőhöz hasonlóan ő sem egy médiasztár tervező, viszont nagyon biztos az ízlése, és kifogástalan a szakmai tudása. Kíváncsian várjuk ki lesz a befutó közülük, vagy esetleg meglepetésre visszatér Marc Jacobs, akire már Galliano után szerették volna rábízni a Diort?