Pride törvény elleni ruha – a gála, ami hangosabb volt a parlamentnél
Két nappal azután, hogy az Országgyűlés lehetővé tette a Pride betiltását, egy ruhában jelent meg a válasz. Nem plakáton, nem beszédben – farmerből, szegecsekből és alapjogi idézetekből állt össze az üzenet. A GLAMOUR Women of the Year gála vörös szőnyegén sétált végig, kérdést szegezve mindenkinek: „Te hogy vagy?”. Hogyan is lehetnénk, amikor az alapjogaink sérülnek?
Ezeket láttad már?
Szarvas Valentin divattervező és Marge énekesnő nem először dolgoztak együtt, de most minden eddiginél radikálisabb gesztust vittek színre. A GLAMOUR Women of the Year gálán bemutatott ruhával reagáltak az Országgyűlés döntésére, ami lehetővé teszi a Pride betiltását. A ruha nem csupán öltözék, hanem kiáltvány lett – szövegekkel, sebekkel, kérdésekkel.
Ruhában mondott vélemény: így született a gesztus
Az Országgyűlés március 18-án délután szavazta meg a Budapest Pride betiltását lehetővé tevő törvénymódosítást – mindössze két nappal később, a 2025-ös GLAMOUR gála szőnyegén az állásfoglalás fizikai formátumban is megmutatkozott, Marge ruhájának képében. Az est koncepciója szerint minden résztvevőnek egy könyvet kellett magával hoznia az alkalomra, azonban az énekesnő válasza erre a témára nem tárgy, hanem gesztus formában öltött testet. Az Alapjogok sorait felidéző szövegtöredékek a ruha több pontján felbukkantak, a hátoldal középpontján pedig egy kérdés állt:
Te hogy vagy?
A ruha üzenete nyitott szívekre, értő fülekre és figyelmes tekintetekre talált – az este folyamán valódi, tartalmas párbeszédek bontakoztak ki a téma kapcsán. Szarvas Valentinnel, a ruha tervezőjével és alkotójával beszélgettünk az öltözék születéséről, az apró részletek rétegelt narratívájáról.
Szentesi Éva: „Azt üzenem a magyar nőknek, hogy húzzák meg a határaikat”
Egy nap alatt született kiáltvány
Hogyan tudott ilyen rendkívüli, már-már boszorkányos gyorsasággal, mindössze 24 óra alatt elkészülni ez a ruha?
Marge kedd este hívott fel, hogy szüksége lenne egy ruhára. Eleinte arról volt szó, hogy talán egy meglévő darabot választ a GLAMOUR gálára, de hamar egyértelművé vált, hogy egy teljesen új ruhát készítünk az eseményre. Eredetileg egy nagyon egyszerű szabású, közösen elkészített darabot terveztünk: nyomtatott szövegekből, szegecsekkel összefogott anyagból, amelynek összeállításában ő is aktívan részt tudott volna venni. Végül azonban korábban bementem a műhelybe, és úgy éreztem, ez a gondolat ennél többet érdemel, így mire megérkezett, már készen voltam a ruha elejével.
Az anyagválasztás is tudatos döntés volt: farmerrel dolgoztam, mert ez egy hétköznapi, mindenki számára ismerős textil – ahogyan a probléma kérdésköre is „mindennapivá” vált. Az is fontos szempontként jelent meg a koncepcióban, hogy az anyag legyen egyszerűen kezelhető és gyorsan megmunkálható, ugyanakkor hordozzon karaktert. A ruha szabása szándékosan nyers és rusztikus, „zsákjellegű”, nem teljesen kidolgozott, a vállrészeket szegecsek tartják össze, amit én a bizonytalanság vizuális megjelenéseként értelmezek – ez a rész bármikor széteshet, elmozdulhat, túl sokat mutathat.
A ruhán több apró részlet is rejtett jelentéssel bír: a kisebb tépésekkel és sérülésekkel tarkított oldal aszimmetrikus szabása, és a fehér varrással megerősített oldal együttese a sokféleségre, a különböző karakterek együttélésére reflektál – nagyon finoman, mégis egyértelmű gesztusként. Számomra az egyik legizgalmasabb részlet a slic. Alapvetően egy funkcionális elemről van szó – arra szolgálna, hogy a test mozgása kényelmesebb legyen, különösen szűkebb szabás esetén. Itt viszont inkább egyfajta „roncsolásként” jelenik meg: tudatosan szakítottam meg az anyagot, éppen egy olyan ponton, ahol ez egészen váratlanul hat. Mintha a ruha már átélt volna valamit, „harcba szállt volna” – megsérült, de aztán mégis megpróbálja összetartani, újrarendezni önmagát. Ez a részlet is a törékenységre és az újjáépülés lehetőségére utal.
Mintha az indulat szinte kézzel fogható lenne a ruhában. Tervezőként, aki nemcsak megalkotta ezt a darabot, hanem mélyen azonosul is az üzenetével: számodra is hozott valamiféle feszültségoldást vagy érzelmi feloldást ez az alkotói folyamat?
Igen, abszolút. Alapvetően így működöm: ha valami mélyen foglalkoztat, bánt vagy felkavar, abból előbb-utóbb ruha születik. Nem tudom, hogy ez három év múlva történik meg vagy hét év múlva, de biztosan formát ölt valamikor. Azt nem állítanám, hogy feloldozást hoz, de hogy csatornát nyit a bennem lévő indulatnak, haragnak, értetlenségnek – az egészen biztos. Ez nálam a tervezés egyik legfontosabb funkciója.
Gulyás Michelle: „Most, hogy olimpiai bajnok lettem, könnyebben fogalmazok meg dolgokat”
A politikai kritika is alapjog
Hogyan alakult a szövegek kiválasztásának és elrendezésének folyamata? Volt-e olyan felirat, amely végül lemaradt a ruháról?
A fronton olvasható szöveg egy korábbi egyetemi projektemből származik – a mesterszak utolsó előtti félévében egy szabadságról szóló tematikán dolgoztam, és ehhez készítettem egy zínt (DIY magazin), amelyhez többféle szöveget is írtam. Akkor még tagadó mondatokban fogalmaztam:
milyen országban nem szeretnék élni?
Úgy éreztük, ideje állításokká formálni ezeket a gondolatokat. Akkoriban engem jobban vonzott volna a tagadó forma, elvégre az is sokat elárulna arról, milyen ma a magyar közbeszéd: a tagadás valahogy még erősebben tükrözte volna a társadalmi ellenérzéseket.
Az elejére mindenképpen egy erős, költői mondatot képzeltünk el, a hátuljára pedig konkrét alapjogokat nyomtattunk. A szöveg molinóra került, ami egy nagyon egyszerű, modellezéshez használt anyag, olcsó és gyors megoldás. A nyomat nincs fixálva, tehát ha víz vagy mosás éri, a festék elmosódik – ez is szándékos, így utalunk arra, hogy ha nem vigyázunk az alapjogainkra, azok is eltűnhetnek az életünkből. A molinót egy plusz réteg farmerre varrtam és szegecsekkel is rögzítettem – mintha így próbálnánk megőrizni vagy legalább emlékezni rá, hova tartozott, mit jelentett.
A hátoldalon megjelenő szövegek összeállításához a TASZ egyik munkatársa segített, ő ajánlotta azokat a mondatokat, amelyek végül a ruhára kerültek. Nemigen válogattunk, viszonylag gyorsan konkrétizáltuk, hogy mik legyenek azok a kulcsfontosságú állítások, amelyek bekerülnek.
Az ember egyenlő jogokkal rendelkezik.
Ez például egy olyan univerzális alapelv, amely szinte mindent magába foglal. És azok a témák, amelyekre nem tértünk ki közvetlenül, ott vannak implicit módon – például a „Te hogy vagy?” kérdés, ami a hátlapra került. Ez az egyetlen mondat nyitva hagyja a lehetőséget a párbeszédre, arra, hogy a néző, az olvasó kapcsolódni tudjon, és továbbgondolja, amit lát. Tudtuk, hogy sokféle tartalom kapcsolódik ezekhez a mondatokhoz – de a cél az volt, hogy ne beszűkítsük, inkább kitágítsuk az értelmezési lehetőségeket. A ruha üzenete jelenleg talán leginkább a Budapest Pride-hoz, a gyülekezési joghoz, az alapvető szabadságjogokhoz kapcsolódik, de úgy fogalmaztuk meg, hogy túlmutasson egyetlen témán.
Korábban is dolgoztatok már együtt. Az együttműködéseitek mindig ennyire radikálisak és erőteljesek voltak, vagy ez most egy újfajta hangvételt hozott a közös munkátokba?
Még az alapképzés alatt, másodéves koromban ismerkedtem meg Marge-dzsal, az az időszak jelölte az együttműködésünk kezdetét. Az elején még egészen más jellegű dolgokkal foglalkoztunk, nem volt ennyire erősen „üzenetközpontú” a közös munka, mostanra viszont egyre inkább ilyen irányba mozdultunk.
A tavalyi év végén készítettem neki egy ruhát, ami szintén hasonló gyorsasággal, mindössze két nap alatt született meg. Az öltözéket az Átsuhanó babákhoz kapcsolódó eseményre készítettük – az alapja egy orvosi köpenyre emlékeztető ing képezte. A szűkítések szándékosan kívül kerültek, ezzel is utalva arra, hogy a test változásai nem láthatatlanok, nem kell elrejteni őket. A ruha hátul bő volt, elöl szűkített, így a sziluett tudatosan, mégis játékosan formálódott. Inspirációként a diplomamunkámban használt elemek is megjelentek: az ing elejére kék színnel került egy plusz réteg, a has tájékán pedig szándékosan kihagytunk egy kör alakú szekciót. Ez volt az a részlet, amely erősebb, koncentráltabb üzenetet közvetített.
Tulajdonképpen ez a GLAMOUR gála ruha a második olyan közös projektünk, amely ennyire egyértelműen állásfoglaló, társadalmi üzenetet hordoz. Úgy éreztük, ha már léteznek olyan események, ahol van tér a megmutatkozásra, érdemes ezeket tudatosabban, erőteljesebb vizuális jelenléttel kihasználni. Nem feltétlenül „játszani” ezekkel a lehetőségekkel – sokkal inkább élni velük. Marge részéről ez mindig ösztönösen érkezik, számomra pedig egyre fontosabb, hogy ezekben a helyzetekben valódi tartalommal legyünk jelen.
