Paco Rabanne, a divattervező, aki a hatvanas évek óta hirdette, hogy túlságosan megalkuvóak vagyunk a divatban
Nemrégiben meghalt Paco Rabanne, a divattervező, aki a 60-as, 70-es években alapjaiban változtatta meg azt, ahogy a ruháról, öltözékről gondolkodni érdemes. Rendszeres szerzőnk, Keszeg Anna divatteoretikus írt nekrológot, ami kicsit elgondolkodtathat bennünket a jövőnkkel, az öltözködéi szokásainkkal, a testünkkel kapcsolatban.
Ezeket láttad már?
Paco Rabanne-t a Puig szépségápolási termékeket forgalmazó cég megható szavakkal búcsúztatta. A divatcég és a szépségápolási cég közötti együttműködés még a 60-as évek elején kezdődött, Paco Rabanne ebben is jócskán a kora előtt járt. „Radikális, lázadó szelleme különböztette meg őt a többiektől, ki más tudta volna rávenni a párizsi nőket, hogy fémruhákban járjanak?”
2023-ban lehetetlen nyugodt szívvel felöltözni: minden választásunkkal ártunk, a fennálló helyzetben csakis a kisebb rossz elve alapján lehet választani az óriási, a bolygó életét fenyegető ruhakínálatban. A fast és ultra fast fashion gyártási folyamatai a tényfeltáró munka legprofibb erőfeszítései árán is nehezen lenyomozhatóak, a foglalkoztatott munkaerő megbocsáthatatlan és botrányos kizsákmányolása tény, az induló tervezők a nagyon szaturált piacokon megalkuvással képesek nevet teremteni maguknak, a textilipar és a nyersanyagok gyártása felemészti a környezeti erőforrásokat, a Földet ruhahegyekkel pakoltuk tele. És még csak elkezdtem a problémák felsorolását. Oda még el sem jutottam, hogy miközben ruhahegyekkel vettük körbe magunkat, mennyire elszegényedett a merész, jól kitalált, forradalmi ruháról alkotott elképzelésünk. Megszoktuk, hogy textildarabokat kombinálunk, megelégszünk a stílusalapú innovációval ahelyett, hogy a forradalmit keresnénk.
Paranormal Fashion Activity
A 2023. február 3-án meghalt Paco Rabanne divattervező a hatvanas évek óta hirdette, hogy túlságosan megalkuvóak vagyunk a divatban. Ugyanazoknak a dolgoknak a végtelen variációját akarjuk, miközben akarhatnánk MÁS-t. Őt ez a más érdekelte. A halála után a (bulvár)sajtó főként attól volt hangos, hogy a tervező kínosan vonzódott a paranormális jelenségekhez és attól, hogy igazából a parfümeivel sikerült meggazdagodnia. Eközben szinte elfelejtettük, hogy a Paco Rabanne-ruhák fel akarják készíteni az emberiséget arra, hogy meghaladja az emberi, antropocén világ határait.
Igaz, hogy interjúiban sokszor beszélt elképesztő áltudományos meggyőződéseiről, de ezek a nyilatkozatai azt bizonyítják, hogy aktívan gondolkodott az idő működéséről, s meggyőződése volt az, hogy mi, emberiség, beszűkítjük a horizontunkat. Ő éppen a paranormális jelenségek irányába nyitotta meg gondolkodását, de ettől még ne felejtsük el azt, hogy a divatban az anyaghasználat olyan technikáival kísérletezett, melyekből ma rengeteget tanulhatunk. A divat fémművesének nevezett tervező számára minden anyag, ami körülvesz bennünket, alkalmas arra, hogy ruha váljon belőle, hogy a testünket védelmezze, felkészítse a világgal való találkozásra. Fémlemezekből készült A-vonalú ruhái olyan sziluetteket hoztak létre, amelyek idő- és űrutazásra alkalmasak. Rabanne-t az a kérdés foglalkoztatta, milyen az az emberi test, amely nem emberi testekkel vagy különféle anyagiságokkal létezik együtt.
A-vonalú ruhák és O-alakú elemek
Ez a meggyőződése ma mindennél aktuálisabb. A gondolkodás történetének egyik legkorszerűbb irányzatát új materializmusnak hívják. Ez az irányzat ugyanazt mondja, amit Rabanne. Oda kell figyelnünk a bennünket körülvevő anyagokra, meg kell értenünk működésüket, meg kell értenünk magunkat ezekhez az anyagokhoz viszonyítva. Ezeket az elméleteket szokták OOO rövidítéssel illetni (Object-Oriented Ontology), vagyis a világ olyan megközelítéseként, amely a tárgyak létezésére figyel, azok iránt vállal felelősséget. Ez a három összekapcsolódó O olyan, mint Rabanne fémlemezei, amelyek hullámzó szerkezetekké álltak össze és ölelték körbe a testeket. Ezek között a testek között olyan személyek voltak, mint Françoise Hardy, Lady Gaga, Laetitia Casta, Jane Fonda, Kate Perry, Brigitte Bardot, Emily Ratajkowski.
Szettek intergalaktikus sétákhoz
A sci-fi klasszikus szövegeiben folyamatosan ott van a következő probléma: a textilruhák nem lesznek elegendőek ahhoz, hogy mi, emberiség beilleszkedjünk az intergalaktikus világba. Vajon a fémből készült páncélzatok meg fognak védeni bennünket? Hiszen az űr tele lehet olyan lényekkel például, akiknek savas testváladékai vannak. Vajon a harcra, a barátkozásra vagy a hódításra kell-e felkészülnünk? Vacogni fog-e a bőrünk a fémben, lakásainkat szőrrel kell-e kibundázni ahhoz, hogy a fém hűvössége után felmelegedjünk?
Paco Rabanne tervezte a science-fiction műfaj egyik legszürreálisabb alkotásának, a Barbarellának a jelmezeit (rendezte Roger Vadim, 1968, a főszerepben Jane Fonda). A 41. században játszódó filmet először akkor láttam, amikor körülbelül 20 éve a divat elkezdett tudományosan is érdekelni. Erre a neves divattervező kosztümtervezte alkotásra kíváncsi lettem. Paco Rabanne halálhíre olvastán is ezzel a filmmel gyászoltam. Általában elégedetlen vagyok a sci-fik öltözeteivel: ha már a lehetőségek végtelenek, mért maradunk meg általában a kétszínű overáloknál és szuperhősegyenruháknál? A Barbarellában nem volt ez az érzésem. Barbarella szőrben, bőrben, vádlipántban, combcsizmában mindenféle anyagban és geometrikus formába öltöztetve látható. És annak ellenére, hogy Jane Fonda teste nagyon is a férfitekintetek uralmának normáit adja vissza, olyan sokféle anyagban tud a világ dolgai közé illeszkedni, hogy az egészen álomszerű.
A sci-fi legnagyobb mesterének tartott Philip K. Dickről a szintén vizionárius rendező, Terry Gilliam írta a következőt: „Egy apró tényt ajánlanék mindenki figyelmébe, aki már teljesen elveszett a modern világ vég nélkül sokasodó valóságaiban. Emlékezzetek: Philip K. Dick járt ott először.” Én azzal folytatnám az idézetet, hogy amikor Dick ezeket a valóságokat bebarangolta, akkor ott Paco Rabanne-ruhákba öltözött lényekkel találkozott.
Paco Rabanne – sajnos – ránk bízta, hogy az emberi testekkel szembeni elvárásainkat is elengedjük. Amikor sikerül majd a testeket is végtelen változatosságukban elfogadnunk és azokat az anyagok Paco Rabanne-féle sokféleségébe öltöztetnünk, akkor talán egy kicsit megnyugodhatunk.
