Not Allowed, avagy a misztikus high-fashion kollektíva
A show, ahol senki nem tudja, mire számíthat
Először egy titokzatos videó tűnt fel az Instagramon, amely a Pollock Mihály téren található Károlyi-palota épületét mutatta be egy fekete lepel táncával, Beton Hofi zenéjére. A videó előzetes volt a Not Allowed divatbemutatóra, amely több mint hatvan hazai és nemzetközi tehetség együttműködésével készült. Az esemény a divatelit számára biztosított különleges betekintést egy új, alternatív művészeti formába.
Ezeket láttad már?
Lőrincz Márk, a Not Allowed kollektíva alapítója és főszervezője egy innovatív divatbemutatót hozott létre, amely szakmai összefogásra és a divatprivatizáció ellen irányuló kritikára épül. A bemutatón a legkiválóbb szakemberek vettek részt, és különleges performanszokkal, valamint custom audiovizuális élményekkel tették felejthetetlenné az eseményt.
Titokzatos videó bukkant fel az Instagramon
Egy vadonatúj profil tartalmaként jelent meg egy videó, amelyen a Pollock Mihály téren álló Károlyi palota eklektikus épületét egy grandiózus fekete lepel táncolja körül, Beton Hofi zenei aláfestésére. A rejtélyes videó egy több mint 60 fiatal hazai (és néhány nemzetközi) tehetségből álló csoportosulás által szervezett privát divatbemutató előzeteseként szolgált. A bemutatóra kizárólag a kiváltságos, szakmailag elismert divatelit kapott meghívást.
A műértő közönség egy elegáns, fekete borítékban kapta meg a meghívót, amely egy-egy magyar kártyalapot rejtett, Arany Jegy helyett. Ekkor még nem sejtették, hogy a fiatal és rendkívül tehetséges szervezőcsapat egy olyan lehengerlő divatperformansz-sorozatot tervezett számukra, amellyel korábban csak a nemzetközi színtéren találkozhattak.
Beszélgetés Lőrincz Márk divatfotóssal, a Not Allowed kollektíva alapítójával és főszervezőjével, valamint Vágó Csaba Kornél divatfotóssal, aki az események vizuális identitásáért felel.
A Not Allowed koncepciója: Az új alternatíva
A Not Allowed túlmutat a divatbemutató műfaján – sokkal inkább értelmezhető egy alternatív, divat fókuszú, mégis összművészeti eseményként. Hogyan állt össze a kezdeményezés koncepciója, milyen események előzték meg a létrejöttét?
L.M.: Az elmúlt kilenc évemet főleg a hazai divat- és reklámszakmában töltöttem. Szakmailag nagyon sokat köszönhetek Alexander Saladrigas, New York-i divatfotósnak, akivel egyébként (nagyon vicces), Fortnite-on ismerkedtem meg. Alexander több Vogue címlapot is fotózott az évek során, így tizenötévesen teljesen szürreális volt, hogy egyáltalán szóba áll velem – általa és a külföldi munkáimnak köszönhetően nagyobb nemzetközi tapasztalatra tettem szert.
A Not Allowed a divat és kulturális szcéna jelenlegi, részben privatizált állapotára reflektál. Az első show-val meg akartuk mutatni a színtér szereplőinek, hogy pusztán a szakmai szolidaritásra építve (ha a megfelelő emberek kapnak lehetőséget), szinte nulla forintból el lehet érni egy nemzetközi színvonalat, amelyet Párizsban vagy Londonban tapasztaltunk a munkáink során. A szervezés több mint egy évet vett igénybe, Sudy Dominikával (co-director) közösen indítottuk útjára a Not Allowed-ot, míg a teljes stáb koordinációjában Kreidl Marci (gyártásvezető) és Hazslinszky Virág (projektmanager) segített minket. Ez az egész kizárólag azért jöhetett létre, mert több mint hetven ember – köztük sokan a szakma legkiemelkedőbb alakjai – szabadidejüket és adott esetben a saját anyagi forrásaikat feláldozva dolgoztak a projekten.
Az általatok felfestett, újító szándékú koncepció tudatosan eltér a klasszikus divathetek felépítésétől. Milyen eszközökkel reformálnád meg a jelenlegi (vezető) divatrendezvények tematikáját?
L.M.: A Not Allowed események keretein belül a jövőben minden tervező saját helyszínt kap majd, a bemutatóknál pedig továbbra is az összművészeti custom audio-vizuális élmény megteremtése marad a cél.
A telefonhasználatot ezután is korlátozni fogjuk, elvégre azért hívjuk meg a vendégeket, mert valami fontosat szeretnénk átadni magunkból – így azt kérjük, legyenek jelen.
A társadalmi felelősségvállalás és nemzetközi együttműködések
Hogy jelenik meg a társadalmi felelősségvállalás a Not Allowed működésében?
L.M.: Ez a művészektől függ, de az autenticizmus a vezérelv. Ha valaki az Ukrajna elleni háborúra szeretne reflektálni, akkor azt csinálja, míg ha valaki kizárólag az érzelmeit és a vizualitást közvetítené a kollekcióján keresztül, akkor pedig azt teszi.
Mennyire tudjátok közel hozni a divatot a laikus közönséghez? Vagy egyáltalán nem
szerepel ez a tényező a Not Allowed vezérelvei között?
L.M.: Inkább a szakma építésére koncentrálunk. A vendéglistát is igyekeztünk ennek megfelelően összeállítani, hogy (influencerek helyett) olyan divatszakértőket, színészeket, zenészeket, kulturális arcokat hívjunk meg, akik számunkra fontos értékeket képviselnek.
Mennyire tervezitek a nemzetközi szcéna bevonását? Milyen külföldi színtérre vinnétek a bemutatókat, milyen lehetséges csatornákon, szakmai rendezvényeken tudjátok elképzelni?
V.CS.K.: Nem feltétlenül ezt képviseljük. Az egy valóban jó, izgalmas hozzáadott érték, ha valaki külföldről olyan szépnek látja a kezdeményezésünket, hogy szeretne a részesévé válni, de alapvetően nem építenék egy (kizárólag) külföldi stábra, mert elveszne az egész kollektíva értelme.
L.M.: Ugyanakkor fontos szempont, hogy bemutassuk a külföldieknek, mennyire kiemelkedő valójában az itthoni kulturális tér. A bevonás pedig már meg is történt: Valeriia Karaman és Julien Sitruk zenei performanszából Valeriia sokak számára ismerős lehet a Lighthouse című filmből, de külföldi zenei producerek, amerikai filmesek és persze még sokkal több lokális művész is hozzájárult a projekt létrejöttéhez.
Kis-Juhász Fábián, a leheletfinom anyagok varázslója
Miután összecsipegettétek a megfelelő szakembereket – hogyan állt össze ebből egy ilyen komplex, koherens, kompakt anyag? Hogy néznek ki a brainstorming folyamatok egy több mint 70 fős stábnál?
V.CS.K.: Márk a kezdetekkor felvázolt egy leadet egy magyar összkulturális eseményről, amely vízióként, guide-ként szolgált az esemény megtervezésekor és lebonyolításakor. Tudtuk, hogy elképesztően jó minőséget kell prezentálnunk, ugyanakkor azzal is tisztában voltunk, hogy van rá kapacitása a magyar alkotói közösségnek, művészközösségnek (értékben és tehetségben egyaránt), még ha anyagi korlátokba is ütközünk.
Leültünk, és minden egyes szereplőt megkértünk, hogy hozza el a legvadabb ötletét, amire valaha vágyott. Hamar kiderült, hogy eszméletlenül nagy igény van erre a kreatív alkotói módszerre. A brainstorming során minden egyes ember azt tette bele a koncepcióba, amihez a lehető legjobban értett – ezt csiszoltuk össze.
Márk nem limitált minket, sőt, mindig rátett egy lapáttal! Szerettünk volna egy olyan közösséget létrehozni, amelyben nem a technikai gondokra (sorbanállásra, csúszásra) koncentrálnak a vendégek, hanem értékelik a művészeti gondolatainkat. Ugyan voltak olyan változók, amelyekkel fizikailag nem tudtunk számolni, mégis sikerült egy olyan biztonságos platformot megteremteni, ahol nem voltak megkötések, nem a rendezvényt szponzoráló ásványvíz márka vizuális identitásának kellett behódolni, hanem teljes önerőből valósult meg minden apró részlet.
A rendezvény lebonyolításakor minden embert beosztottunk egy-egy feladatkörre, az esemény előtt és alatt kizárólag szorgos-dolgos kezeket láttuk a backstage-ben. Ettől volt az egész ilyen szép, izgalmas és alternatív – valami új, valami misztikus jött létre.
L.M.: Eleinte nagyon konkrét koncepcióm volt a showról – minden apró részletet ki akartunk dolgozni, hogy bárhova is néz az ember, az adott elem jelentőséggel bírjon és esztétikailag is izgalmas legyen. Végül adtam egy guide-ot, de mindenki azt tette bele, ami ő, saját maga. Csabának fontos szerepe volt a vizuális csapat irányításában, Dominikával pedig mindig közösen egyeztettük a kreatív koncepciókat.
Mi történt pontosan az épület falai között?
L.M.: A showban három divatbemutató és három performansz kapott helyet: Kulcsár Nóra, egy játékos, nagyon színes, újrahasznosított anyagokból készített kollekciót prezentált.
Rókusfalvy Anna, az est következő tervezője a British Fashion Council-on tervezett diplomamunkáját mutatta be, amelyet a show-ra két teljesen új ruhával egészített ki.
A harmadik tervezőnk Fábián Kis-Juhász volt, aki egy mind hazailag, mind nemzetközileg elismert szakember, zseniális látványvilággal – a set-design pedig Hegyi Fanni és Nyoszoli Kinga odaadó munkáját dicséri.
A programban helyet kapott két performansz, és egy gyönyörű installáció is a bemutatók mellett. Jurák Bettina Rose és Hegyi Dóri (Ohnody) egy tánc- és hangalapú performanszt adtak elő, míg a Daemon Concept művészeti installációhoz több művész is hozzájárult fantasztikus alkotásaikkal. Az estét pedig Valeriia Karaman és Julien Sitruk (részben jótékonysági) performansza zárta, amely egy elég nehéz témát, az Ukrajna elleni háborútól szenvedő gyermekek fájdalmát dolgozta fel.
Az előadás során egy magyar keramikusművész, Godzsák Dávid által készített váza összetörése hozta el a katartikus pillanatot. A vázát a dokumentumfilmünk premierje után, eredeti formájában aukcióra bocsátjuk, a befolyt összeg pedig értelemszerűen az ukrajnai CF Nika Foundation-t illeti majd.
Ha jól tudom, nagyon határozott koncepció született az esemény dokumentációját illető kérdésekben.
V.CS.K.: Már az elején megszületett a döntés a telefonhasználattal kapcsolatban – az influenszereken kívül a telefonokat is kitiltottuk az eseményről. Ez volt az egyik legfontosabb komponense az egész estének, ugyanis eleinte arra számítottunk, hogy a tiltásunk ellenére itt-ott előkerülnek majd a kamerák.
Azonban a legnagyobb meglepetésünkre és örömünkre senki nem vette elő a telefonját az est során, semmi nem került ki a közösségi médiára.
A rendezvény az utolsó utáni pillanatig megőrizte az exkluzivitását, amit eredetileg is terveztünk. Hamar visszaigazolta, hogy nem csak a mi fejünkben született meg a változás igénye. A vendégek beszélgettek egymással, a bárpultnál álltak, kint cigarettáztak – pedig biztos vagyok benne, hogy lett volna olyan részlete az eseménynek, amelyet szívesen megörökítettek volna.
L.M.: The Kardashians are Not Allowed. – ez legfontosabb. Nem véletlen, hogy Kim Kardashian fenekével plakátoltuk tele a teret! Egyébként elsősorban nem az influencerekkel van gondunk (legalábbis nekem), sokkal inkább a sok hamis személyiséggel.
Milyen utóéletet terveztek az első eseménynek?
V.CS.K.: Az egész show-t úgy álmodtuk meg Márkkal, hogy amikor a felvételeken keresztül visszanézzük az esemény történéseit, ne csak a bemutató, hanem maga a folyamat is meg legyen örökítve – elvégre az út épp olyan fontos része a koncepciónak, mint a megvalósulás. Nem egy puszta aftermovie-t, hanem egy komplett dokumentumfilmet készítünk belőle – sem a képek, sem a film terén nem volt megalkuvás, ezért tudatosan nem videósokat, hanem operatőröket, kamerastábot toboroztunk a feladatra. Nem szeretnénk, ha egy könnyed, gyorsan emészthető videó születne, sokkal inkább egy művészeti értéket képviselő önálló videómunkában gondolkodunk.
Mik a tervek a következő bemutatóra – akár finanszírozási szempontból?
L.M.: Visszük tovább az egész projektet. Természetesen mindenképpen kell majd szponzorokat keresnünk az eseményekre, de szerencsére olyan nagy sikert aratott az első show a szakmai közegen belül, hogy sok opcióból válogathatunk. Egyelőre a filmpremierre fókuszálunk, a Not Allowed dokumentumfilmre, amit Szelei Dóri rendez, Weiner Eszter vágóval és Harsány Geri (George) DOP-val karöltve.
Az eseményből készült videómunkát 2024. szeptember 30-án, a Puskin Mozi ikonikus Metropolis termében mutatják majd be.
Crew behind:
Creative director: Lőrincz Márk, Co-Director: Sudy Dominika, Gyártásvezető: Kreidli Marci, Project Manager: Hazslinszky Virág, Set design & Installation: Hegyi Fanni & Nyoszoli Kinga, Show coordinator: Gyarmati Márkusz
Director of Photography: Vágó Csaba Kornél, Photographers: Bede Kincső Hilda, Tar Ágnes, Fromm Balázs, Hevesi Lujza, Czunderlik Robin
Film Director: Szelei Dóri,- DOP: Harsányi Geri (George),- Camera Team: Vincze Márton, Bálint Ábel, Erdei Bálint, Schafer Dávid, Digital operator: Majer Bátor, Chief of lighting: Vékony Dániel with his team, Ihász Gábor, Jászai Martin, Szűcs György, Hajdu Olivér
Styling: Lúcia Várai, Hair: Barsi Bali with @blondiebudapest, Zay Lili, Roberta Speier, Ficza Domonkos, Makeup: Szabó Izabella, Kozián Fanni, Kalmár Jordána, Udvary Dóra, Kilmayer Anna, Gerasimova Krisztina, Albert Zsófia, Wolf Réka
Models for the show: Visage Model Management & Face Models complemented with custom casting.
Valeriia Karaman & Julien Sitruk’s performance
Styling: Mojzes Dóra, Hair: Barsi Bali,- Make up: Tégely Laura
Special thanks to Ritz Carlton Budapest & Pálinkás Fruzsina for hosting
Valeriia & Julien
Hegyi Dóri & Jurák Bettina Rose’s performance
Styling from “The Four Budapest” - Anett & Martin
Daemon Concept in collaboration with: Co Lee, Ejtech, Sunita Rai, Carrier, Marcell Gyanyi, Adrian Kiss, Greta Biro, Alex Beyr, Schilling Kolos, Braz Noemi, Viktor Banka, Braz Noemi, Szintia Albert, Marta Buiko, Paksi Betti, Greta Varga, Zafirah Palma
Music for the catwalks produced by Arzhang Lotfi (Baba Aziz), Fábián Balázs (Blaize), Csősz Máté (Dj Pampinho)
Event organization consultant: Kenesei Tamás
Sponsorship: Ligetfalvi Anikó
Styling & set design assistants: Zsófia Zrubka, Mathias Mudri, Amanda Simon, Brigitta Nagy
