Nosztalgiázz ezekkel a zseniális retro reklámokkal

Az 1950-es években született az egyik olyan szlogen, amit igazi anti-reklámként szoktak emlegetni: Cipőt a cipőboltból! De akkoriban komolyan gondolták. Ennek egy "szellemes", plakátra került variánsa volt 1954-ben a Lépten-nyomon cipőbolt. Az általános felvilágosítást tartották a reklám fő céljának. Ez mondjuk nem is csoda, mivel versenyről szó sem lehetett: szinte mindennek a gyártása állami kézben volt, az üzletekben kevés áru, szűk választék fogadta a vevőket. Nem volt ezerféle márkabolt, külföldi márkaképviseletek meg pláne nem. A 60-as évek elején például a gumicsizma-hócipő-kalucsni tengely mentén okosították ki az embereket, mit érdemes nedves időben viselni (itt még szlogennel sem fáradoztak).

Hamarosan már kicsit konkrétabb stílus dívott. Mivel mindennek szabott ára volt, tízezerszám nyomtatták az árral ellátott plakátokat, üzletmegjelölés nélkül. Utóbbira nem volt szükség, hiszen bármelyik cipő-, ruha- vagy textilboltba tért be vevő, ugyanazokkal az árakkal találkozott. A nylon népszerűsítése pedig kifejezetten időszerű volt, mert ez az a korszak, amikor mindenütt minden nő trendi nylonharisnyát, nylonkendőt, nylonruhát hordott boldogan. Érdekes látni, hogy egy divatos nylonkendő az 1960-as években akár drágább is lehetett egy tiszta selyem társánál.

A Divatcsarnok a 20. század elején az ország első modern áruháza volt (akkor még Párisi Nagy Áruház néven), amit a II. világháború után sokáig könyvraktárként használtak, csak 1958-tól árultak benne ismét ruhákat, cipőket. A 60-as években némileg felújították, és az újra-nyitásra egészen modern stílusú plakátok készültek.

A 70-es években már egyre több magyar márka alakult ki. Kozmetikai tárgykörben legismertebb talán a Fabulon lett. 20 évig felülmúlhatatlan sikerrel (a ma is szép) Pataki Ági volt a reklámarcuk, és a fő szlogent is mindenki kívülről fújta: Fabulon a bőre őre, ezt használja nyakra, főre! A sikerhez nagyban hozzájárult, hogy meg tudták szólítani az akkori fiatalokat.
Felzúdulást keltett, amikor 1974-ben Sütő Enikő is a márka egyik plakátjára került. De nem Pataki Ágit féltették. Az idősebbek erkölcsi fertőnek gondolták, hogy semmit nem visel egy feszülős farmeren kívül. Hiába állt háttal, sokan belekötöttek a képbe: meztelennek, szexuálisan túl kihívónak tartották. Sütő mindössze 16 éves volt a fotózás idején, ez is kiverte sokaknál biztosítékot. A nagy szörnyülködés következtében aztán gyakorlatilag mindenki megismerte az akkor még rendhagyó plakátot. És a fiatalok kifejezetten díjazták is.

Pók divatáru üzletek már az 1930-as években is voltak, de a II. világháború után államosították őket. 1973-tól aztán a ma is ismert Aranypók nevet kapták az utód fehérneműboltok, mégpedig egy ilyen márkanéven árult harisnya után. Reklámjaik örvendetes fejlődést mutattak: a semmitmondó kezdet után a 70-es évek végére már az akkor nemzetközileg is trendi popstílusban készült a plakátok színes grafikája.

A pop art menthetetlenül beszivárgott Magyarországra, ezeket ez vidám esernyőreklámokat főleg villamosokon lehetett látni, kis plakát formában. A második még botrányt is kavart a szlogenjével, a prűdebb közönség ugyanis felháborodott, hogy a (rajzolt!) modellen nincs ruha, hiába takarta el testét az ernyő.

A Skála áruházakat mindenki ismeri, ma is működnek sok városban. A 80-as években egész Skála-birodalom hálózta be az országot, a széles választék miatt lettek kimagaslóan népszerűek (ez nem volt akkoriban jellemző az üzletekre). Reklám ügyben is (akkor) szokatlan megoldást választottak: sokak kedvenc modelljét, Komjáthy Ágit szerződtették a cég arcának, évekig ő volt a Skála mosolygós, állandó "háziasszonya".

Sokáig nemzeti sportnak számított a márkás külföldi farmerek becsempészése, így nagy sikert aratott a hazai gyártmányú jeans, a Trapper megjelenése. Ez volt az első olyan magyar próbálkozás a 70-es évektől, ami minőségre megközelítette a vágyott világszínvonalat. Az anyagát itthon szőtték, fazonját egy sikeres svájci modellről másolták le. Ma is kapható.

Végül még következzen még három népszerű modell 80-as évekbeli plakátokról. Kalmár Zita és a később Metal Lady-ként, majd fitnesz guruként elhíresült Bíró Ica a Módi butikhálózat reklámcsapatát erősítette, Liener Márta pedig (a Skála mintájára) a Sugár üzletközpont háziasszonya volt. Őt több plakáton lehetett gitárral látni, mert neki is voltak előadóművészi ambíciói, akárcsak Bíró Icának.