Népszerű itthon a Twitter?- Kalandjaim több mint 140 karakterben

Próbálok tényszerű lenni és nem elblogolgatni a lényeget. Amikor nagy ritkán szóba jön, miért is jó a Twitter, én hat éve, mióta ismerem a platformot, azt szoktam mondani, hogy azért, mert a leggyorsabb és legliberálisabb (igen, legszabadabb) közlési mód. Azt is említeni szoktam az értetlenkedő, Twittertől távolmaradó ismerőseimnek, hogy használatával hamarabb tudtam meg, hogy Egyiptomban kitört a forradalom, mint ahogy a tévék bemondták, miután ők is a Twitterről tudták a Tahrír térről csiripelőktől.

Azt is fel szoktam hozni előnyeként, hogy itt bárkit követhetsz, aki érdekel (és tényleg mindenki fent van), ahogy az egyik twitterező tökéletesen megfogalmazta: A Facebookon azokat olvasom, akiket ismerek, a Twitteren azokat, akiket ismerni szeretnék.

Ezzel én is pontosan így vagyok. Én történetesen nem önkifejezésre és nem kapcsolattartásra használom, ahogyan sokan, inkább kampányszerűen, a számomra éppen érdekes információk megszerzésére, tájékozódásra.
Gyakran próbálok magyar vonatkozású dolgokra rákeresni (a hashtagek segítségével, de erről a készségről kicsit később), és sajnos igen lehangoló, hogy nem találok szinte semmit. Ellenben angolul, miután a többség ezen a nyelven twitterezik, a nemzetközi témákkal kapcsolatban (és igazság szerint néha magyar vonatkozásúakkal kapcsolatban is) alig győzöm végigolvasni a találatokat.

Ezen a ponton azért meg kell jegyeznem (a női logikám még működik): az a tény, hogy angolul működik leginkább, már egy nagyon erős szelekció a magyar internetező közönség tekintetben. Van, aki pont ezt szereti, ahogy írja: "A nagyobb részt angol nyelvű felhasználók miatt használom. Sokkal inkább infóforrás, mint a Facebook."

Azért magyarul is lehet beszélgetni, kapcsolatot tartani, önkifejezni a nagyon összetartó közösségben.

A http://www.urbandictionary.com/define.php?term=Twitterati>Twitteráti

A kérdésben a Twitteráti szerint benne volt a válasz.
"Sajnos nem tudok válaszolni, mert én a népszerű Twittert használom, nem a népszerűtlent" – csiripelte egyikük.
"Kérdezni amúgy nem nehéz: Kedves Krisztina! Gondolt-e a Twitter-fiókjának törlésére? Ha igen, miért nem tette még meg?" – adott ötleteket az interaktív köldökzsinórom elvágására a másikuk.

Kezdett derengeni, hogy egy kis butuska vagyok, és belegázoltam a népszerűtlen kifejezés használatával a Twitter-öntudatba. (A sajátomat ezen a ponton tegyük is zárójelbe.) Teljesen véletlenül egyébként. Amatőr hiba.
Bemész a Twitterre, mert van eszközöd, van appod, de ettől még nem vagy Twitter-intelligens. Posztolsz valamit. Lehetőleg nincs benne http://www.glamouronline.hu/maroy-krisztina/kim-kardashian-vajon-ki-es-te-ki-vagy-11803>hashtag (ami magyarul a kettős kereszt
, amit a szavak, topikok (témák) elé teszel, és ahogy az egyik Twitteráti készségesen elmagyarázta nekem: Egy tweet témájának megjelölésére szokás használni, amire történetesen van keresés is, de a humor forrása is lehet.

Szerencsére nekem is van humorérzékem. #nofilter

Én például #magyarabszurd hashtaggel gyűjtöm (és remélem, mások is csatlakoznak ehhez a szokásomhoz) igen rapszodikusan az egyik kedvenc humorforrásomat, aminek a lényege az önreflexió és a kollektív memória ideája.

Tehát rögtön kiderül, hogy egy nyeretlen csiripelő vagy, és a szubkultúra próbára tesz. ("Ez egy szubkultúra idehaza, de aki rákattan, az nagyon élvezi. A tömörség miatt nehéz megérteni" – magyarázza az egyik Twitteráti. "Kevesebben ismerik, használják, mint a Facebookot, de nekem szakmai vonalon jobb" – írja egy másikuk.)

Ki vagy te?
(Nyilván, ha női magazinos, akkor csak a körömlakkszínekről tudsz csipogni. Itt azért alkalmasint megjegyezném, hogy a Twitter tökéletes az aktuális trendek felkutatására is, így a nailart azt elmúlt 3 évben igazán nem is tűnik botor témának.)

Miért jössz ide?
(Ahol a madár jár.)
Bizony. 140 karakternél is kevesebb alapján megsemmisült a virtuális térben mindaz, ami vagyok, és a népszerűtlen szó indokolatlan (?) használata miatt közösségi boszorkányégettek, ahogy az egyik, a reakciók láttán szintén értetlenül álló twitterező írta, mert szerinte nem a Twitter-krém ízlésének megfelelően szólaltam meg. (Még jobb kifejezés: flame-ben volt részem. Juhu!)
Ezt kaptam, a teljesség igénye nélkül:
Ki mondja, hogy népszerűtlen a Twitter? Aki nem érti a lényegét.
De komolyan, mondjátok meg őszintén, ez a @maroykrisztina ugye egy fake acc (amikor http://www.internetslang.com/ACC-meaning-definition.asp> rákeresek erre a számomra sok minden felidéző szakzsargonra
, azt írják, az jelenti a szlengben actually, azaz tulajdonképpen. Hogy ezért mit kaptam a twitteresektől, azt nem tettem zsebre, hiszen a megfejtés account) és nem igazából ilyen merev.
Krisztina, az összetartó Twitter-közösség számára már borzasztóan kínos, amit itt művelsz. Számodra még nem az?

Nekem szavazták a nemzeti konzultációt, megalkották a #glamouring hashtaget (ez már létezett is és megtartjuk).
Feltételezték rólam, hogy követőket akarok szerezni, és leckét adtak.
"Butaságot kérdeztél, és nem tudod kezelni a válaszokat. Tanulj meg veszíteni, kezelni, hogy nincs igazad." (Mindenkinek roppant kulturáltan válaszoltam. Miért is tettem volna másképpen?)
#oké #igyekeznifogok
És csak remélem, hogy nekem is van hely a hipertágas virtuális térben – az elfogadó, értelmiségi, kulturált Twitteren.