Modellblog Párizsból: Békéscsaba, jövök!
Bogár Nikolett hetek óta szorgalmasan jelent a GLAMOUR Online olvasóinak a fashion weekről. Olvassátok el utolsó bejegyzését a párizsi divathétről, amely a tegnapi napon hivatalosan is véget ért. Nikivel nagyon elégedett mind hazai, mint külföldi ügynöksége (Visage – Budapest, Ford Models – Europe), úgyhogy kíváncsian várjuk, mit tartogatnak neki az elkövetkezendő hónapok. Most viszont hazautazik egy picit Békéscsabára, hogy újult erővel térhessen vissza Párizsba…vagy ahova az ügynökség küldi. A blog pedig hamarosan folytatódik. ;)
Ezeket láttad már?
Március 3.: Ma volt szerencsére egy szabad délelőttöm, ez pont jól is jött, mert már épp ideje volt bevásárolnom, ugyanis a hűtőben és a szekrényben az én polcaimon már nem sok minden maradt... Utána indulnom is kellett az Ecole Nationale Supérieur-e des Beaux Arts-ba, ahol a Comme des Garcons bemutatót tartották. Nagyon örültem, hogy megkaptam ezt a show-t, az ügynökeim is egyből felhívtak, miután konfirmálva lettem, pedig ilyet nem nagyon szoktak csinálni.
A castingom egyébként egy kis előnnyel indultam, ugyanis szeptemberben dolgoztam már a showroomjukban, így már ismertek. Mikor odaértem, gyorsan bevezettek a backstage-be, ahol megpillantottam sok-sok narancs, pink és élénksárga parókát. Tyűha, biztos valami extrém lesz ez a show, gondoltam, és nem is tévedtem olyan sokat. El is kezdték csinálni a hajam, egy elég bizarr kinézetű zselét kentek rá, tincsről tincsre simították le vele a hajam, körbetekerve az egész fejemen.
Ezt utána lekötötték egy hálóval, és nagyon sok időn keresztül szárították, majd levették a hálót, és feltették a parókát. Hajkészítés közben megkérdeztem a mellettem ülő lányt, hogy ő volt-e ruhapróbán, mert én nem. És mondta, hogy igen, tegnap volt. Ekkor egy kicsit elgondolkoztam, amikor tegnap felhívott az ügynökség, hogy bookoltak, még kérdeztem is tőlük, hogy mikor kell menni fittingre, de azt mondták, hogy ezzel ne foglalkozzak, nem fontos. Aztán megkérdeztem még egy lányt, és ő is azt mondta, hogy volt, ekkor azért már felmerült bennem néhány kérdés... Mi van, ha nem lesz jó a cipő, ha nagy, hosszú, rövid, elálló a ruha? Mindegy, gondoltam, biztos nem véletlen, hogy nem volt.
Utána megcsinálták a sminket is, a szemöldökeinket jó vastagon bekenték waxszal, majd lealapozták, így küszöbölve ki a teljes leborotválást, majd az arcunknak sápadt-fakó színt adtak. Utána csak megkerestek cipőpróbára, amivel minden rendben volt, és amikor láttam, hogy a ruháim is ott vannak fekete szállítózsákokba becsomagolva, megkérdeztem, hogy meg lehet-e őket nézni. De csak annyit mondtak, hogy nem-nem, secret, aztán csak megmutatták a papír sémákat, amikből őszintén szólva semmit sem tudtam kinézni... Egy képet azért akartam róla csinálni, hogy fel tudjam tenni a blogba, de ekkor gyorsan elrakták a papírt, és megint csak azt mondták, hogy ez szupertitkos. Hát rendben...
Volt egy próbánk is, ekkor tudtuk meg, hogy a bemutató alatt nem lesz zene, csak a cipő kopogását szeretnék hallani. Azért ez sem egy szokványos dolog. Utána telt múlt az idő, még szárítottak a hajunkon, majd elkezdtünk átöltözni. Nos, azok a ruhák... Nem sok kényelmi funkciót láttak el. Hatalmas, vastag filc anyagból szabott, nagy varrási szegéllyel készült darabok voltak, amit viselve egy pohár vizet sem túl egyszerű meginni.
Az első lookom egy királykék sort és felső szett volt, a második egy virágos ruha, ami a legpraktikusabbnak tűnt az összes közül, csakhogy ahhoz járt egy maszk. Nagy-nagy szerencsére a maszkos manökeneknek volt egy gyors próbája. Először a maszkokon csak nagyon apró lyukak voltak a szemrésznél, ami pont a fő látótéren nem volt kilyukasztva, és csak a perifériából lehetett érzékelni valamit. Nos, így a szokásosnál egyébként is keskenyebb kifutón, aminek az elején egy emelkedő majd egy lépcső is volt, esélytelennek tűnt végigmenni.
Azért csak megpróbáltuk, de ahhoz, hogy előre lássunk, a fejünket kellett elfordítani, ha egyenesen néztünk, akkor pedig iszonyat balesetveszélyes volt. Így aztán még a show előtt vágtak egy vízszintes rést minden maszkra, így azért már sokkal biztonságosabban kifutóra lehetett vinni a ruhákat. Az utolsó szettem egy lila-rózsaszín darab volt, szintén nem egy hordható darab. Mindenesetre nagyon élveztem, és örülök, hogy részt vehettem rajta. :)
Március 4.: Ma csodás napom volt. :) Tegnap este, még a Comme des Garcons show után elrohantam három helyre, ebből az egyik az Avenue Franklin Roosevelten lévő Elie Saab üzlet volt. Gyorsan belebújtam három ruhába, majd közölték, holnap reggel 10-kor találkozunk ugyanitt, velem fognak dolgozni. Csodás, gondoltam. Így a vasárnapom felét azzal töltöttem, hogy a két nap múlva lévő bemutató lookjait állítottuk össze, ami azt jelentette, hogy a kollekció összes darabját végigpróbáltam!
GYÖNYÖRŰ ruhák voltak. És azokban az outfitek, amelyek nemsokára Anja Rubikon, Karmen Pedarun, Freja Behán, Kate Kingen, Magdalena Frackowiakon vagy épp Karlie Klosson lesznek, mind-mind végigvonultam. És a legelsők egyik vagyok, aki láthatta a kollekciót. Csodálatos estélyi ruhák arany, ezüst, bézs és méregzöld színben, rengeteg flitter, szőrme, sikk és feminizmus. Összeállították a lookokat kiegészítőkkel, cipőkkel, vagy feljegyezték, ha valamelyik táskára esetleg kell plusz lyukat tenni, hogy elég hosszúra lehessen állítani, hogy minden egyértelmű legyen már a bemutató napján. Emellett sok apró információt és pletykát is sikerült elcsípnem, hogy kit konfirmálnak azonnal, és ki az, akiben nem biztosak, mi a vélemény az eddigi bemutatókról stb.
Ezután hazajöttem kicsit, ugyanis 5 perc sétára lakom ettől az üzlettől. Nagy szerencsém van, a Champs Elysée csodás negyedében van a szállásom, karnyújtásnyira a luxusmárkák butikjaitól és a város legpuccosabb hoteleitől (én azért nem ezek egyikében szállok meg egyelőre :)). Egy kicsit tudtam pótolni az alvással töltött óráim számát is, majd indultam Hexa by Kuho bemutatómra.
Nagyon sok manöken volt jelen (30), de mindenkinek csak egy lookja volt. Jajj, igen, a legfontosabb, ami minden lánynak a legelső megjegyzése volt, ugyanis ez tűnt szembe először a backstage-ben, mennyei ellátásban volt részünk ételek szempontjából! Meg is beszéltük, hogy bármi történjen is, már ezért megérte. Mindenféle quiche, csokitorta, almáspite, különböző emeletes szendvicsek, gyümölcstálak, változatos főtt ételek, válogatott teakülönlegességek, különböző mézfajták, igazi minőségi alapanyagok. A call time du. 4 volt, de 4:40-re már csak a maradékból lehetett csipegetni. Úgyhogy ennyivel el is oszlatnám a modellek nem esznek kételyeket. ;)
30 lány haját és make-upját nem lehet egyszerre elkészíteni, így volt időnk sokat beszélgetni, hülyéskedni, nagyon jó kis csapat gyűlt össze. Volt egy cipős próbánk, a helyszín amúgy egy egyetem könyvtára volt, szerintem tökéletes atmoszférát nyújtott a bemutatónak. Miután felvonultattuk a ruhákat, mindenki ment a maga dolgára, persze előtte és utána is a kötelező fotózások is megtörténtek. Én is szépen lemostam a sminket, elbújtam a kapucnim mögé és a csepergő esőben a macskaköves, kivilágított párizsi utcákon elindultam hazafelé, amikor a show környékén még megállítottak egy-ketten pár fotó erejéig. Elégedetten és feltöltődve kezdődhet az új hét!
Március 7.: Tegnap hivatalosan is véget ért a fashion week!! Már ideje is volt, nagyon fárasztó dolog. De még egy show nekem is hátra volt, mégpedig a libanoni Maison Rabih Kayrouz bemutatója. Nagy aranyos volt az egész stáb, Rabih, a tervező pedig egy tündéri személy. A megelőző napon volt a fitting, már akkor nagyon tetszett a kollekció és a zene is, amit szintén akkor szerkesztettek. Keleties dallamok, nagyon magával ragadó volt.. És a lágy szabású selyemruhákhoz, illetve a csinos kötött ruhákhoz fekete gumicsizmát párosítottak, ami valószínűleg nem a valós kiegészítője lesz a ruhák jövőbeli vásárlóinak, mindenesetre nekünk kényelmes volt. A haj és a make up is meglehetősen egyszerű volt, hátrafésült haj és egy natúr smink vörös szájjal.
Írtam már, hogy Louise, a 2008-as Elite Model Look világdöntőjének nyertese jó barátnőm, és sokszor összefutunk, szerencsére ezen a show-n együtt vettünk részt! Ő sietett is haza Belgiumba a bemutató után, de áprilisban készül visszajönni. Őszintén szólva, így több mint 2 hónap után én is szívesen hazamennék egy kis időre, hiányzik a családom, a barátnőim, a hamisíthatatlan békéscsabai légkör, a kutyusom és egyszerűen maga az otthon.
Március 8.: Ma voltam az ügynökségen, és nagy félve megkérdeztem, hogy hazamehetek-e egy kicsit végre, és miután megesküdtem, hogy egészen biztosan vissza fogok jönni, és nem maradok otthon, intézték is nekem a jegyet holnap délutánra. Úgyhogy üzenem minden kedves ismerősömnek, hogy most már tényleg, tényleg megyek!!! :)
Korábbi bejegyzések:
Ennél a multinál bátran szólhatunk a HR-nek vagy a főnöknek, ha a menopauza megnehezíti a munkavégzésünket