Modellblog: Közös fotó Zombie Boy-jal

A backstageben iszonyú hideg volt. Én nem értem, hogy New Yorkban miért van mindenki ennyire megőrülve a légkondiért, de az ügynökségemen is sokszor vastagabb kötött sálakkal ülnek a bookerek, mint amit télen hordok.

A hajunkat befonták, a smink pedig egy erős, sötét, árnyékolt barnás-bronzos színekből állt. A körmöket, a fekete-fehéret, szivaccsal készítették el, mégpedig úgy, hogy a szivacsra kentek egy sávban fekete lakkot, alá egy fehér sávot, és ezt görgették végig a köröm felszínén. Majd fixálták és szárítást segítő spray-vel lefújták. (Amúgy a Mara Hoffman manikűrt is szivacsos technikával készítették, de itt csak belemártották a szivacs végét a lakkba majd azt nyomkodták a köröm tetejéhez, előbb világosabb majd sötétebb színt.)

Maga a bemutató teljesen rendben ment, viszont a finálén, amin a második lookomban mentem végig, ami egy hosszú uszályos ruha volt, a mögöttem haladó lány rálépett a ruha végére, fura érzés volt, hogy nem tudok továbbhaladni, de szerencsére nem estem el, nem szakadt el a ruha, nem is tudom hányan vehették észre. A bemutató után igyekeztem haza amennyire csak tudtam, és egy forró zuhannyal újramelegítettem magam. :)

Szeptember 10. Tegnap este megint azt hittem, nyugis napom lesz egy ruhapróbával és egy prezentációval, de ma reggel 7kor kaptam a riasztást, hogy 9-től dolgozok Tanya Taylornak, akinek pár nappal ezelőtt a MoMA-ban tartottuk a show-ját. Korán kelő lévén nem volt gond, gyorsan eltelt az idő.

Mielőtt mentem volna a próbára és az esti munkára, hazajöttem átöltözni, eddigi tapasztalataim szerint minden nap kicsit megfagytam, szóval a nyári ruhatáramból kiválasztottam a legmelegebb darabokat, még szerencse hogy jó turista lévén vettem egy pihe puha I ♥ NY szuper komfortos pulcsit, és szert tettem egy téli, kötött leggingsre is, így ezeket kaptam magamra.

Falguni Shane Peacock fittingje nagyon tetszett! Ez a kollekció teljesen levett a lábamról, iszonyúan örülök, hogy részese lehetek. Egyáltalán nem mondhatóak hordható daraboknak, sőt, de ez benne a jó, meg van a maga varázsa az irrealisztikus ruhák bemutatásának.

A Lincoln Centerbe érve nem bántam meg, hogy így öltöztem, jól is éreztem magam, bár több pohár teát elfogyasztottam azért, na de amikor átöltözéshez került a sor... Minden lány vacogott, kiabált a szervezőkkel hogy kapcsolják már ki a légkondit, több mint kellemetlen. Páran amúgy rövidnadrágban meg pólóban érkeztek a backstagebe, nyilván a kinti idő miatt. Ruhafelvétel után a reflektorok körül melengettük a kezünket, az szerencsére árasztotta magából a hőséget, de nem lehetett örökre ott maradni. 60 perces prezentáció, ami egyébként nagyon szép volt szerintem, rengeteg ember jött, szóval nem unatkoztam, volt kiket nézni :)

A díszlet két szintre volt emelve, és számomra jégcsapokat idéző kúpokkal volt tarkítva, ezek közt álltunk. Az én ruhám elég nagy figyelmet kapott, egy hosszú, fehér ruha volt, szivárvány színű flitterekkel kirakva, káprázatos volt. Sminkünk szinte egyáltalán nem volt, a hajunkra viszont annál több mindent kentek, egy érdekes fonatot készítettek mindenkinek.

A prezentáció alatt amúgy 7-8 lány el is hagyta a helyszínt hosszabb-rövidebb időre, elfáradtak, erről írtam pár napja, hogy szerencsére vannak segédek, akik folyamatosan figyelnek ránk és apró kézjelekkel mutatjuk egymásnak, hogy jól vagyunk-e vagy szükségünk lenne-e valamire. A hideg, a magas cipők, az egy helyben állás nem mindig olyan egyszerű. És mielőtt jönnének a "jajj szegények, hát ez a dolga" jellegű felszólalások, gondoljunk arra, hogy egy iskolai rendezvényen is többen elájulnak....

Az egy óra eltelte után mindenki rekord gyorsasággal öltözött át, majd hagyta el a helyszínt.

Kattintsatok a képes élménybeszámolóért!

Modellblog: Közös fotó Zombie Boy-jal