Minden, ami Jason Momoa rózsaszín zakója mögött van
<˘˘˘˘/>Pusztai Olivér˘˘˘˘, Mr. Gay Hungary 2018 és LMBTQ nagykövet blogjában a meleg szubkultúrát szeretné közelebb hozni a magyar társadalomhoz. Ez azért nagyon fontos, mert az emberek nem ismernek minket, amit pedig nem ismerünk, attól joggal tartunk és kezeljük fenntartással. 2019-ben minden táradalomnak el kell fogadnia a kisebbséget, faji és nemi hovatartozástól függetlenül. Én ebben igyekszem a lehető legtöbbet kommunikálni, hogy egy jobb, élhetőbb és boldogabb társadalomban éljünk és nőjjön fel egy új generáció.
Ezeket láttad már?
Álmodom, de nem ébredek fel! - Pedig jó lenne már!
Álmodom, de nem ébredek fel! - Pedig jó lenne már!
Az idei Oscar-díjátadó több szempontból volt érdekes. Divatbloggerként például örültem annak, hogy végre a dreszkódot kicsit háttérbe szorítva mertek a férfiak valamilyenek lenni, nem csak pingvinnek öltözve beolvadtak a tömegbe. Az is érdekes volt számomra, ahogyan ezt az olvasók, azaz a hétköznapi emberek lereagálták - inkább elkeserítő, mintsem érdekes, de miért is gondolom ezt így?
Jason Momoa, Chadwick Boseman és Billy Porter volt az a három híresség, akik megjelenésükkel a leginkább kiverték a biztosítékot a kommentelők körében. Momoa egy rózsaszín tükörbársony Fendi szettben érkezett feleségével, Bosemann flitteres zakóban és hosszú Givenchy ruhában barátnőjével, Porter pedig egy elképesztően gyönyörű fekete, abroncsos Christian Siriano bársonyruhában jelent meg párjával. De mi ezzel a probléma? Szerintem semmi. A probléma ott van, hogy itthon valahogy a magyar gyomor nem veszi be ezeket. Azonnal beindult a fika dobálás, a gusztustalan kommentáradat, mert itthon mindenki óriási divatszociológus, stylist és megmondóember. Ja, és mindenki sokkal jobban tudja, milyen az igazi férfi. De vegyük sorra, hogy ezeknek az embereknek miért nincs igaza.
Rózsaszín a zakód? - Buzi-e vagy?!
Miért gondoljuk azonnal azt, ha egy férfi mályva, púder vagy rózsaszín színeket épít be a ruhatárába, hogy homoszexuális? Mielőtt elkezdünk ítélkezni, érdemes átvenni kicsit a szín- és divattörténetet.
Férfi rózsaszínben még nem volt ilyen szexi, mint Jason Momoa az Oscar-gálán
Férfi rózsaszínben még nem volt ilyen szexi, mint Jason Momoa az Oscar-gálán
Talán meglepő, de a 20. század elejére a rózsaszín-fiú, a kék-lány párosítások váltak általánossá, és a ruhagyártók ideológiát is gyártottak mögé, mondván, a rózsaszín erőteljes, maszkulin szín, míg a (világos)kék, finomabb, femininebb. A Time magazin még 1927-ben is ezekről az irányvonalakról írt a vezető amerikai gyerekruha-bolthálózatokat végigkérdezve a divatról. Aztán, valamikor a 20-as és 40-es évek között a dolog - máig ismeretlen okok folytán - megfordult, és így maradt egészen máig. És miért kötjük a színeket nemekhez? Semmi társadalmi idea nincsen már mögötte, sokkal inkább gazdasági: a nagy ruhagyártók marketingje ültette bele az emberek fejébe, méghozzá azért, hogy több pénzt költsünk ruhára.
Ahogy a feminizmus egyre erősödött a 20. Század második felében, és kezdtek a nők egyre maszkulinabb, androgünebb ruhadarabokat hordani, úgy változtak a férfiak is a tükörjelenség részeként. Ha valaki kevésbé nőies, a mellette lévő férfi kevésbé lesz férfias.
Korunk modernista világában egyre inkább keveredni látszanak a hagyományos férfi-női szerepek, és a divatvilág is idomul ehhez, legyen szó akár női, akár férfi ruházatról. Az pedig a mi problémánk, hogy a kommunizmusban Magyarországon nem fejezhettük ki az egyéniségünket, stílusunkat, mert ha kirívó voltál és megjegyezhető, könnyen válhattál a rendszer és a politika áldozatává. Sajnos ez a beidegződés még mindig jelen az itthoni gondolkodásban, pedig már 30 éve vége ennek az időszaknak. De ez a mi problémánk és nem gondolom, hogy azokat kellene kritizáljuk, akik egy sokkal szabadabb világban szocializálódtak.
Billy Porter pont erre hívja fel a figyelmet egyik vörös szőnyeges interjújában:
"Célom, hogy minden alkalommal, amikor vörös szőnyegre lépek, ne csak egy színészt lássanak ruhában, hanem átjöjjön az az ideológiai, szociológiai és politikai irányzat, amit képviselek. Azt akarom, hogy az emberek megértsék, hogy nem kell velem és a stílusommal azonosulni, és nem az határoz meg egy embert, hogy mit vesz fel. Mindannyian tiszteletben kell tartsuk egymást. Ez az elvárások kihívása."
A férfi, aki egy hatalmas estélyi ruhában érkezett az Oscar-gálára
A férfi, aki egy hatalmas estélyi ruhában érkezett az Oscar-gálára
Minden szavával egyetértek, ahogyan az is világos számomra, hogy Momoa a rózsaszín szettjében sokkal férfiasabb volt és több tesztoszteront éreztem benne, mint csúcsidőben a tömött 7-es buszon lévő férfiakban együttvéve.
De mit jelent valójában a férfiasság?
"Egy férfi legyen férfi! Ne hordjon szoknyát, flitteres zakót!" - hangzik el sok kommentben a bejegyzések alatt. Tényleg az az igazi férfi, aki gyerekkora óta kisautókkal játszik, nem sír, nem nyavalyog, nem mutatja ki az érzelmeit, nem használ arckrémet, nem hord "lányos színeket" és csillogó anyagokat, szexista, fizikailag és mentálisan fölényeskedő, ideológiája sok ponton kapcsolódik a homofóbiához, a szexuális zaklatáshoz, a nőgyűlölethez és a bullyinghoz? Mert azt veszem észre a hozzászólásokból, hogy itthon ez a mérvadó, ez az igazi férfi.
Lehet azért, mert sokat éltem külföldön, lehet azért, mert meleg vagyok, lehet azért, mert elfogadó vagyok, de szerintem a férfiasság nem ez, és nem itt kezdődik. Szerintem egy férfi erős. Nem (csak) a karja vagy a combja, hanem a lelke is erős ahhoz, hogy tudjon gyönge lenni, hogy merjen a félelmeiről nyíltan beszélni, merjen sírni. Szerintem egy férfi nem macsó, mert tudja, hogy nem ez a férfiasság fokmérője. Egy férfias férfi ismeri magát, mer segítséget kérni, nem áldozat neki, hogy elfogadjon más szubkultúrát olyannak, amilyen. Nem játszmázik, hanem dolgozik azon, hogy napról napra jobb emberré váljon. Persze végtelenségig írhatnám az én szubjektív listámat arról, hogy mit jelent számomra a férfiasság, de úgyis egy fontos lényeghez lyukadunk ki: a férfias férfi mindenki számára az, aki neki a legmegfelelőbb!!! Pont.
Nyilván mindenki értékrendje más, ahogyan a férfiasság fogalma is mást jelent nekem, neked és a kommentelőnek is. De nem az a legfontosabb, hogy olyan párod legyen, aki a te értékrendednek megfelel? Hogy olyan életet élj, amiben jól érzed magad vele? Szerintem mindenki keresse meg a maga mellé passzoló társat, és hagyjuk a sokszínűséget érvényesülni. Hagyjuk, hogy bárki lehessen meleg, keresztény, zsidó, punk, metroszexuális vagy lumberszexuális, és engedjük, hogy a hetero pasik szoknyát hordanak - ha akarnak -, ahogyan engedjük azt is, hogy a nő farmernadrágot viselhessen blézerrel. És ha csak fele annyi időt töltenénk a saját mentális fejlődésünkkel, boldogságunk keresésével és egymás felemelésével, ünneplésével, mint amennyit mások fikázására és savazására fordítunk, egy sokkal boldogabb világban élnénk…
