Milliárdos értékben semmisítik meg a termékeiket a márkák, és ez a pofonegyszerű magyarázat rá
Többször kapták már fel a témát, és sokan háborogtak miatta, de úgy tűnik, hogy a legismertebb márkák nem igazán zavartatják magukat, és továbbra is folytatják azt a gyakorlatot, hogy az el nem adott termékeiket egyszerűen megsemmisítik.
Ezeket láttad már?
A túltermelés, és a pazarlás elég nagy globális probléma, és ha azt hallani, hogy egy-egy márka tonnaszámra semmisíti meg a megmaradt árukészletét, akkor sokakban felmerül a kérdés, hogy nem lehetne-e ennél értelmesebben bánni a felesleggel. Egyrészt a megsemmisítésnél az újrahasznosítás százszor, ezerszer jobb megoldás volna, nem beszélve arról, hogy a ruházati termékek esetében mennyivel humánusabb volna, ha rászorulóknak juttatnák el a felesleget.
Az utóbbi években a Louis Vuitton, a H&M, vagy éppen a luxusórákat, -ékszereket gyártó Richemont márka háza tájáról érkeztek jelentős készletmegsemmisítésekről hírek. Most kiderült, hogy a Burberry a tavalyi év során csaknem 1 milliárd forint értékű árut pusztított el.
Hogy miért ragaszkodnak a cégek ehhez az eljáráshoz, arról többféle magyarázatot is hallottunk. Az egyik legismertebb indok az, hogy a márkák ezzel a lépéssel próbálják óvni a márkanevük értékét, a megsemmisített áru nem kerül további viszonteladóhoz, ahol esetleg jóval az eredeti ár alatt lehetne a kifutó termékekhez jutni. A töredékáron kínált luxustermékek hosszú távon hatással lennének az új kollekciók termékeinek az árára is.
Zéró hulladék: Csupán választás kérdése a környezetkímélő életmód
Zéró hulladék: Csupán választás kérdése a környezetkímélő életmód
Ezek a magyarázatok azonban úgy tűnik, hogy mégsem fedik pontosan a valóságot. A The Fashion Law oldal most utánajárt, hogy a legvalószínűbb indok természetesen nem a márka értékének a megőrzése, hanem egészen pontosan az, hogy a megsemmisítéssel jár jobban egy-egy márka. Hogy miért? A világ több országában is létezik olyan szabályozás az import termékekkel kapcsolatban, hogy amennyiben azokat megsemmisítik és nem kerülhetnek újra forgalomba, a bevitelkor kiszabott vám, adó legnagyobb része visszaigényelhető. Amerikában például így van, ami annyit jelent, hogy egy-egy cégnek jobban megéri megsemmisíteni az el nem adott termékeiket, mint bármi mást kezdeni vele, mert így jelentős összegeket igényelhetnek vissza.
Nagy probléma, hogy a törvényi szabályozások nem azt próbálják támogatni, hogy a cégek az újrahasznosításban, esetleg a jótékonyságban legyen érdekeltek, hanem a termékeik megsemmisítésében.
