Michnya Anikó nemzetközi modell őszinte interjúban mesél a szakma árnyoldalairól és személyes sikereiről

Beszélgetőpartnerem Michnya Anikó nemzetközi modell, akit a szakma árnyoldalairól, a Covid okozta új kihívásokról és a ’Hogyan tovább’-ról kérdeztem.

Anikó, többféle pályával is büszkélkedhetsz, szeretném ha először a modell karrieredről mesélnél nekünk picit részletesebben.

Modell karrieremet 16 évesen kezdtem Magyarországon. Sok időt nem töltöttem ott, mivel pár hónapon belül Olaszországban találtam magam a "nagyok" között, angol tudás és tapasztalat nélkül. Akkoriban még a térképet kis konyvből kellett kiolvasni mivel okos telefon még csak a képzelet vad szülemenye volt. 17 éves pályafutásom alatt nagyon sok kimagasló munkám volt, mégis az egyik legemlékezetesebb a Nivea Tusfürdő reklám filmforgatás volt. Még most is ha visszagondolok arra a napra elkap a nevetés, hiszen

12 óran át, egy szál semmiben zuhanyozni, egy egész férfi stáb előtt nagyon nagy kihívás volt. Évekig utazgattam, minden 3 hónapban osszepakoltam és mentem. Hong Kongtól Fokvárosig, Indiátol Törökországig, valamint az összes Európai országot megjártam. A legtöbb időt Londonban töltöttem, 13 éve itt élek.

Mire vagy a legbüszkébb, melyik fotózásodra, mit tartasz eddigi karriered fénypontjának?

Minden munkámra büszke vagyok. A sok ember akikkel eddig találkoztam, a sok kihívas, az utazás idegen országokba, a szituációk amikből hála Istennek pozitívan kerültem ki, ez mind formált és felnevelt. Ezek mind a fénypontjai az életemnek. Persze amikor bejön egy munka és egy nagyon ismert márka nevét latom a "call Sheet"-en akkor annak nagyon örülök, mert legalább szüleim is tudják kinek dolgozom, de számomra minden kliens ugyanolyan fontos és én mindegyikre büszke vagyok.

Még a digitális korszak előtt ívelt fel a pályád és lettél nemzetközileg elismert topmodell. Mit gondolsz, miben volt más az a korszak, és hogy változott az internet térhódítása óta? Mik az előnyei és a hátrányai?

Eddig sem volt könnyű, de most sokkal nehezebb. Az internet óta sajnos megszűntek az "igazi" modellek. Az Instagram és a Youtube nagyon elferdítette a modellekrol alkotott klasszikus képet. Lehet én vagyok régimódi, de számomra már nem letezik az a kifejezés hogy topmodell.

A lockdown alatt nagy segítség volt az Internet,a válogatások Zoom-on történtek, egyszerűbb volt kontaktusban maradni az ügynökséggel is, de azért személyesen valakivel találkozni, és kezet fogni, valaki szemébe mélyen belenézni az azért más.

Polaroid képeket csinálni is egyszerűbb lett. Régen mindig be kellett menni az ügynökségre, ami állandó gyomorideggel járt. Azon gondolkodni, hogy jól nézek-e ki, mit fognak megint mondani?! Nekem mindig azt mondták hogy fogyni kell. Most annyiban más hogy otthon szépen, nyugodtan lefotózom magam és mehet email-ben.

Egyre több információ lát napvilágot a modellkedés mentális hatásairól, a modellek egészségi állapotáról, neked mik a tapasztalataid?

Erről órákat is tudnék beszélni.

Ahogy említettem, nálam mindig az volt a probléma hogy fogyni kell. Párizsban lefogytam, de akkor meg azt mondták, hogy betegnek nézek ki. Sosem voltam elég jó az ügynököknek. Szerintem nagy mértékben ők diktaltak a "trendet". Nagyon örülk, hogy a mai világban ez azért mar nem igy van, vagy legalábbis nem annyira, mindenki, minden formában lehet modell.

Nagyon sok lányt láttam az én időmben, akik beteges vékonyra fogytak, és még az sem volt elég. Ez az egyik árnyoldal, a másik pedig, hogy nagyon sok lányt kihasználtak a szakmában. A legtöbben családjuktól messze, zsebpénzbol éltek hónapokig, évekig idegen országokban. Legtöbben angolul alig beszéltek, nagyon sok mindent félre is értettek szerintem a szerződésekkel kapcsolatban. El tudom képzelni, hogy ilyen esetben sajnos bármi megtörténhet. Párszor nekem os volt olyan helyzet, amikor a józan paraszti eszem aranyat ért.

A sok kudarc, szívfájdalom, távollét otthonról, az állandó nyomás, idegeskedés, ez mind-mind tönkre tud tenni valakit. Persze ez nem vonatkozik mindenkire, én sem ebbe a kategóriába tartozom. Azokról a lányokról beszélek, akiket személyesen ismerek, és sajnos nem jól végződött a karrierjük.

Nagyon szerettem volna egy olyan ügynökséget nyitni, ahol a lányok/fiúk rendszeresen részt vettek volna mindenféle képzésen, tanfolyamon és terápián. Nagyon fontos, hogy valami mást is csinaljanak a modellek, ne csak modellkedést. Ez a szakma nagyon kor függő, és ha nincs valami tervük vagy szakmájuk, akkor nem tudom mit fognak később csinálni. Jó lenne, ha az ügynökségek nem csak a pénzre gondolnának, hanem a lelkekre is, ami a szempár mögött rejtőzik.

Sok fiatal lány a szociális médiából informálódva csak annyit lát, hogy a modellek élete csupa csillogás, party, vörös szőnyeg, nekik mit üzennél?

Hogy ne higgyenek el mindent amit az Instagramon látnak. A modellkedés nagyon kemény munka, sokszor órákig kell pózolni a tűző napon, vagy a jéghidegben, reflektorok kereszttüzében, rengeteg ember forog körülötted, akik mind csak egy bábut látnak benned, nagyon megerőltető. A castingokról pedig még többet tudnék mesélni, órákig kell várni hogy bejuss, ahol egy pillanat alatt a szemedbe vághatják, hogy nem vagy elég vékony, fiatal vagy szép a munkára, és egyikről rohansz a másikra, miközben kapod az elutasításokat, lelkileg ez tönkreteheti az embert. Nem mindig csillogó a modellek munkája.

Nemcsak modellként értél el elképesztő eredményeket,hanem dokumentum film producerként is,több díjnyertes sorozat van a hátad mögött. Ezt az oldaladat valószínüleg kevesebben ismerik, hiszen inkább a háttérben zajlik, de szeretném ha mesélnél erről bővebben.

Pár évvel ezelőtt egy kedves producer barátom megkérdezte tőlem, hogy mit szeretnék a modellkedés utan csinálni? Persze akkor meg en is azt hittem, hogy örökké fiatal maradok, gyönyörű bőrrel és hajjal. Nem tudtam választ adni ugyanúgy, ahogy sok-sok modell sem tudott volna, viszont volt bennem annyi kíváncsiság és húzóerő, hogy elfogadtam az ajánlatát és azóta együtt dolgozunk. Ez kb 8 éve volt. Az elején meg csak az asszisztense voltam, ma pedig egy film stúdió projectjén dolgozunk.

Annyi tapasztalatom volt, hogy sok reklám filmben szerepeltem és mindig nagyon érdekelt a hattérben zajló munka. Mindig figyeltem a stábot, hogy mit csinálnak. Sok-sok évembe tellett megtanulni a szakmát, és még mindig nagyon sokminden van amit nem tudok. Minden nap egy új kihívás és állok elébe teljes gőzzel.

Most fejeztünk be egy gördeszkás tévés dokumentum sorozatot a VANS-szel. Covid alatt sikerült Afrika különböző országaiban, Indonéziában, Olaszországban, Svájcban és Németországban forgatnunk. Azt kell mondanom, hogy ez volt az eddigi legnehezebb feladatom. Vízumokat kérvényezni, egyáltalán repülő járatot találni, hotelt ami fogadta a fiúkatez mind nagyon nehéz volt. Maldív szigeteket kétszer kellett törölni, mivel a helyi kormány állandóan változtatta a szabályokat. Akkor mindent át kellett foglalni egy másik desztinacióra kb 2 nap alatt, újratervezni, sokat nem aludtunk a 2 hónap alatt. Nagyon örülök, hogy két hete végre vége lett a forgatásoknak, és a fiúk már otthon vannak.

Amire viszont nagyn büszke vagyok, hogy a 2019-es Amerikai Televíziós Díjátadón a Chasing the Sun című dokumentum filmünk az előkelő második helyet szerezte meg, ez a film egy szörföst kísér el világ körüli útjára, és az ő szemszögéből mutatja be az oszágok kultúráját, ételeit, művészetét, és bemutatta a National Geographic Channel is.

Hogyan képzeled el a jövődet a kreatív szakmában, hol látod magad néhány év múlva?

A film studióról még nem beszélhetek sokat, mivel szeptemberben lesz a nagy sajtótájékoztató, de pár év múlva át kell költöznöm Londonból a helyszínre, ott lesz a székhelyünk. Már nagyon várom, kell egy kis változás.

Tamás Rita, London