Lakatos Márk darabokra szedte a Met-gála hírességeit
Miközben Madonna még a Copacabana-i koncertje után pihegett, ahol másfél millió brazil előtt riszálta idős, de szilikonnal ruganyosra formázott tomporát, a külön erre az alkalomra kreált brazil zászló színeiből összerakott, Gaultier kúpmelltartós fűzőben, addig New Yorkban már síkideg volt mindenki a hétfő este miatt. Vajon sikerült-e megfelelően értelmezni a nyakatekert Met-gála tematikát az idén?
Ezeket láttad már?
Nem volt könnyű dolga a Met-gála kedves meghívottjainak, ugyanis a MET Kosztüm Intézet éves nagy kiállításának már a címe is elég csőbe húzós volt: Alvó szépségek, aka Csipkerózsika, avagy az Újraébredő Divat. Na erre varrjál gombot!
Általában a kiállításhoz kapcsolódik a bál tematikája, de lehet, hogy a csúfos kimenetelű Kim Kardashian-fiaskó után, amikor elterjedt, hogy szétrepedt a fenekén Marilyn Monroe féltve őrzött múzeális estélyi ruhája, a szervezők nem akartak beleszaladni egy nagy médiapofonba.
Ravasz húzással, elegánsan elterelték a figyelmet az archív tárolókban őrzött, felbecsülhetetlen értékű darabokról. Jobb az óvatosság, ki tudja, melyik híresség rángat megint magára egy sok millió dollárra biztosított ruhakölteményt. Jött a mentőötlet: egy brit disztópia és sci-fi író, James Graham Ballard 1962-ben megjelent novellájának címe után „Az idő kertje” lett a világ legkattintottabb divateseményének idei dress code-ja. (Így is sok archív kifutós ruhadarab bukkant fel a vörös szőnyegen, amiről a Vogue is tudósított.)
Hűha, nem túl elitista téma ez az egyre inkább reality és popsztárokból álló vendégsereg számára, akik kétségkívül sok száz millió dollárban mérhető médiafigyelmet hoznak a divatszakma Oscar-gáláját jelentő jótékonysági estélynek, de talán nem tévedek, ha arra fogadok, hogy nem ismerik a művet. Persze könyvolvasásra inspirálni az embereket mindig menő!
Az idő kereke
Axel gróf és finoman csemballózó felesége csodakertjük legértékesebb Idővirágait szakítják le, hogy visszatekerjék az idő kerekét, és késleltessék a fenyegető hordák betörését és megállíthatatlan pusztítását - azok, akik olvasták ezt a különös hangulatú, sötéten szimbolikus sztorit, ironikusan pikírtnek találhatták a talányos témaválasztást.
Vajon a Met-gálán ki a kényes arisztokrácia, és ki a kegyetlen barbár sereg, aki romba dönti a kastélyt „új időknek új dalaival”? Amíg ezt megválaszolod magadnak, addig is nézd végig, ahogy Doja Cat, Cardi B., Bad Bunny és a többiek beöltöztek a legfelkapottabb tervezők élő ruhaszobrainak, és parádéztak a sok tonna virággal borított, zöldbe mosott vörös szőnyegen.
Divattervező zsenik a középpontban
A Met-gála a milliárdnyi követőkkel rendelkező celebek mellett a divattervezőkről szól, az ő nagy estélyük ez. Anna Wintour, a főgurunő még mindig elképesztő érzékkel tartja gyémántba húzott ujjait a divat pulzusán. Egy-egy gála remekül reprezantálja, hogy ki számít és mennyire, a topmárkák és dizájnerek között; az elemző cikkekben ezt remekül láthatjuk. Idén a leginkább hot brandek és tervezők a LOEWE, Thom Browne, Demna Gvasalia a Balenciaga-val, a legnagyobb király pedig a nagy visszatérő: John Galliano.
Nota bene, Thom Browne 2021-ben már az említett Ballard művet határozta meg, mint aktuális kollekciójának inspirációját, és félig szobornak sminkelve vonultatta fel modelljeit, ugyanis a novella végén a lerombolt Palladio villából és a feldúlt kertből csak a gróf és feleségének szobortorzói maradnak meg. Így múlik el a világ dicsősége?
John Galliano figuráján egyértelműen láthatjuk a divatipar alkotás és rombolás, a születés és elmúlás folyamatosan váltakozó ciklusait. Galliano kétség kívül korunk egyik legzseniálisabb tervezője, aki a huszadik század végén újra felvirágoztatta előbb a Givenchy-t, majd újra ikonikussá tette a jobb napokat megélt Dior-Házat. Aztán egy bedrogozott éjszakán tett vállalhatatlan monológjával kiírta magát két évtizedre a divatiparból, hogy aztán bűnbánó és tékozló fiúként ölelje újra keblére az iparág. Azóta a másik zseni, Maison Martin Margiela márkáját vezeti és a legutóbbi lélegzetelállító show után az egyik legfényesebb csillagként tündökölt az idei Met-gálán is.
De ne feledkezzünk meg Alexander McQueen posztumusz reneszánszáról sem! Volt sok kiváló vintage darab, mint Kendall Jenneren a McQueen által kreált Givenchy öltözék, amihez kedves barátom, Tüzes Tamás, Snoopy reneszánsz inpsiráció alapján alkotta meg a frizurát, a csodálatos ruhához illeszkedve.
Volt 50-es évekbeli Balenciaga Nicole Kidman-en százötven méter nemes textíliából. Zendaya egész Galliano tribute estét rendezett, mert két kreációt is fevonultatott: egy 97-es Dior by Galliano újragondolást és egy Givenchy by Galliano estélyit. A fiúk általában Axel grófnak öltöztek - ki jól, ki unalmasabban. Bad Bunny Margiela by Galliano lookja egy kis groteszk humorral remekül ábrázolta a szoborrá váló, dekadens arisztokratát a Margiela házra és Galliano-ra is jellemző dekonstruktív esztétikával.
Vissza a múltba
Az én ízlésemnek túl historikus volt minden ruha. Ami a leginkább hiányzott, az az Idő szinkronicitása, ha már kvatumforradalmat élünk a tudományban, a jövő idejének bemutatása a sok-sok történelmi kort idéző ruha között. Zendaya-t is szívesen láttam volna inkább a Dűne turné alatt viselt futurista kreációkban.
Az elmúlást, pusztulást, a dark stílust remekül hozta a Margiela by Galliano hadsereg a legutóbbi bemutatóját megidézve, valamint a McQueen ruhák és Browne Edgar Allan Poe hollóját bemutató horroröltözékei is. Sok volt a virág, ág, levél, növény minden verzióban, mert a „Kert” hívószó hallatán sokan ezzel jöttek ki a fényre.
És volt Cardi B, aki a fekete éjszakának vagy a novella végén feketére száradt halastónak öltözött Giambattista Valli végeláthatatlan fekete tüllszörnyetegébe csavarodott, amit több asszisztens vitt a művésznő után, mert egyedül nem bírt vele.
Két személyes kedvencemet is megemlíteném. Az egyik Olivier Rousteing, a Balmain kreativ igazgatójának homokszemekből készült ruhája, amit Tyla viselt szintén nagy nehézségek árán. Egy homokóra tette nyilvánvalóvá, ami anélkül is szép metafora volt: az idő kifolyik a kezeink közül, mint a pergő homokszemek, illetve a sziklák is homokká morzsolódnak a kérlelhetetlen idő munkájával.
A másik kedvencem Doja Cat vizes póló performansza volt, ami Guram Gvasalia, a Vetements kreatív agyának zseniális szüleménye. Földig érő oversize white Tee egy vödör vízzel nyakon öntve, leázó fekete sminkkel - az énekesnő az egykori Playboy fotók mintájára, vizes pamuttal teszi egyértelmű mozdulatok kíséretében láthatóvá áramvonalas testének görbületeit.
És ennek semmi köze az amúgy szintén jelenlevő naked dress vonalhoz, mint amilyen például Emily Ratajkowski archív Versace ruhája volt. Doja Cat és Guram Gvasalia a glamúr jelentését kérdőjelezi meg lerombolva a puccos estélyekhez kapcsolt elegancia, sikk és csinos, bájos, bravúrosoan öltözött hölgy képét. A Vetements esztétikája amúgy is lebontásra, dekonstrukcióval elért provokációra épül testvére, Demna Gvasalia a Balencigában kiforralt antidivat esztétikai forradalmához hasonlóan.
Kicsit csodálkoztam is, hogy a francia magas divat fenegyereke milyen klasszikusra vette a figurát idén. Az Idő kertjében, a barbárok rombolásához passzolt volna a melltartókból és harisnyakötökből összerakott Balenciaga look, vagy a Kim hátából kilógó árcédula. Guram, a tesója nagyobbat domborított: Doja Cat vizespólója a csillogó Met-gálán majdnem olyan pofátlan, mint Marcel Duchamp piszoárja, amit 1917-ben akart kiállítani szintén New Yorkban, és amiből a konceptuális művészet és részben a pop-art is született.
Egy évszázaddal később valami hasonló történt az Idő kertjében, bár akkora botrányt semmiképp nem okozott már, mint Duchamp porcelán piszoárja. Így múlik el a világ dicsősége.