Meghalt Roberto Cavalli divattervező, aki a dögös fogalmát új szintre emelte
Nyolcvanhárom évesen, Firenzében hunyt el Roberto Cavalli, akire a vibráló állatminták, a homokfoltos koptatott farmerek, a aranyan csillogó bizsuk, a lehengerlő életstílust sugárzó öltözékek miatt emlékezünk majd.
Ezeket láttad már?
A divattervező fénykorában a luxus életstílust hirdette, de 2019-ben csődött jelentett a cég, amit végül egy dubaji befektető vásárolt meg. Most, hogy Roberto Cavalli meghalt, tényleg már csak egy valaha csillogó divatmárka emléke maradt ránk.
A firenzei újító
A világhírű designer elunytát a divatmárka erősítette meg: „A Roberto Cavalli vállalat részvétét fejezi ki Cavalli úr családjának. Hagyatéka továbbra is állandó inspirációs forrás marad” – mondta Sergio Azzolari, a Roberto Cavalli vezérigazgatója.
Cavalli 1940-ben, a varázslatos Firenzében született. Anyai nagyapja az olasz impresszionisták Macchiaioli csoportjának tagja volt. Apját, aki antifasiszta volt, és feltehetően bányamérnökként dolgozott, a náci erők lelőtték, amikor Cavalli mindössze hároméves volt.
Ennek a traumának a lelki hatása a dadogásán keresztül jelent meg. „Nem volt könnyű beszélnem, a sokk miatt” - mondta a tervező Luke Leitchnek egy 2011-es interjúban. Hogy eltartsa a családot, édesanyja varrni kezdett, és varrónőket vett fel segítségül.
Tizenhét évesen a magabiztos Cavalli beiratkozott a firenzei Művészeti Akadémiára, hogy művészetet és építészetet tanuljon. Itt találkozott és szeretett bele első feleségébe és két gyermekének anyjába, Silvanella Giannoniba.
1960-ban, miután kézzel befestett néhány pulóvert egy kötöttáruüzletben dolgozó barátja számára, Cavalli érezte az ösztönzést arra, hogy valami eredetit alkosson a hagyományos virágmintákkal, és elkezdett meglévő ruhadarabokra nyomtatni.
Leitch a Panoramának írt 2011-es cikkéből kiderül, hogy nem telt el sok idő „a textilnyomtatási technikák kölcsönzött pingpongasztalon történő elkészítésének a megtanulásától a hatméteres nyomdai asztalig (amelyet az édesanyja vásárolt), a bérelt garázsban végzett munkától az első gyárának felépítéséig”, amit egy barátja finanszírozott.
A firenzei feltaláló
Nőcsábász imázsa egész életében jellemezte, így az egyik nagy áttörést is egy "csajozós hazugság" hozta neki. A Panorama-ba készült interjúban legalábbis azt az anekdotát mesélte, hogy 1970 szeptemberében a bőtretvező, Mario Valentino által rendezett partiban udvarolt egy nőnek, akit azzal próbált lenyűgözni, hogy azt hazudta, hogy bőrnyomtatással foglalkozik.
Ezután a nő bemutatta a házigazdának, tehát a hazugsága még szélesebb nyilvánosságot kapott. A tervezőnek éppen ezért fel kellett kötnie a nadrágját, hazament és kikísérlezezte, hogyan lehet mintákat nyomtatni a legvékonyabb kesztyűbőrre.
Nem Valentino volt az egyetlen, akit lenyűgözött a szabadalmaztatott eljárással: a Hermès is meg akarta szerezni a nyomtatási technika kizárólagos jogait. „Éppen Párizsból repültem haza, és a repülőgépen arra gondoltam: talán ha tervezek egy kollekciót, akkor sok modellel fogok találkozni. Ez mindig is az életem egyik fő motivációja volt!” – mesélte a tervező Leitchnek.
A fényűző firenzei
Limbo néven 1972-ben butikot nyitott Saint-Tropez-ben. A tevező „fiatalos, őrült, nyári divatnak” aposztrofálta azt a divatot, amit kreált. Butikjában a szexszimbólum, Brigitte Bardot is ügyfél lett.
A forró nyári hangulatból ősszel Párizsba vitte a "showt", repertoárját hamarosan foltvarrással készült farmerekkel bővítette. 1972-ben még Firenzében mutatta be a női ruháit, majd a 80-as évek üzleti visszaesése után 1994-ben csatlakozott a Milánói divathét programjához, amit állítólag akkori felesége, Eva ösztönzött. Evát 1977-ben vett feleségül, miután megismerkedett vele a Miss Universe szépségversenyen, ahová őt választották zsűritagnak (ő volt Miss Ausztria) Innen pedig csak úgy szárnyalt a karrierje, egészen a 2010-es évek elejéig.
Harminc évvel a karrierje kezdete után, 1993-ban Cavalli újabb áttörést ért el, amikor elasztikus farmeranyagot készített. „Szép lassan a farmerektől eljutottam a vörös szőnyegig” – mondta Cavalli, aki a 2000-es években olyan világsztárokat öltöztetett, mint Jennifer Lopez és Victoria Beckham.
„Amerikában voltam, amikor Roberto a karrierje csúcsán volt” – mondta Fausto Puglisi, a ház kreatív igazgatója a Vogue Runwaynek. „Ez volt a Szex és New York ideje, minden a Cavalliról szólt. Roberto meghívott Firenzébe, a villájában találkoztunk szeretett kutyájával, Lupóval és a csodálatos papagájokkal....".
A tervező, aki a glamúr szinonimájává vált, még a népszerű sorozat forgatókönyvébe is bekerült. Ahogy arról az Encyclopedia.com beszámolt, amikor „Sarah Jessica Parker Carrie karaktere arra kényszerült, hogy kipakolja túlzsúfolt szekrényét, hogy helyet csináljon barátja ruháinak. A helyért folytatott csatájuk később eszkalálódik, és a nő azt mondja neki: 'Ez Roberto Cavalli! Kidobtam, és imádom. Mit akarsz még?'”
A több az több
Még, még, még! Ez az a túláradó Cavalli-ethosz, amelyet a ház alapítójának utódai, köztük Peter Dundas és a jelenlegi kreatív vezető, Fausto Puglisi.
Öltözékeit az erőteljes színek, az állatminták, a nőies, csábító szabásvonalak jellemezték. A textilek innovatív megközelítése, merész kombinációja mindig feltűnővé tették az általa tervezett ruhákat, kiegészítőket.
Egy időben annyira jól ment az üzlet, hogy Milánóban igazi sztárparádé volt minden egyes bemutatója, sorra vezette be az almárkákat, az RC Menswear, a Just Cavalli vonalat. Firenzében még kávézót is nyitott, és a parfümjei meghódították a világot, a csillogásnak mégis vége szakadt. 2010-ben elvált feleségétől és tervezőtársától, Eva Cavallitól, onnantól elkezdődött a gyors lejtmenet.
Az elmúlt évtizedben cége egy sor kihívással nézett szembe: A vállalat 2014-ben kezdett éves veszteségeket elkönyvelni. A Cavalli család 2015-ben eladta a vállalkozás 90 százalékát a Clessidra Capital Partners magántőke-befektetési társaságnak. Olaszországban 2019 márciusában csődöt jelentett. A vállalatot ezután a dubaji székhelyű ingatlanfejlesztő Vision Investment Co. vásárolta fel.
