Mari Activewear: a márka, ami környezetbarát, etikus és nagyon menő
Kreatív, színes, humoros, és nagyon menő. A MARI egy környezettudatos sportmárka, melyben találkozik a tervező egyedisége és a mozgás iránti szeretete. Sport- és jóga-, valamint szabadidős kollekciókkal jelentkezik a márka, de limitált kiadású kimonók, kaftánok is helyet kapnak a repertoárban.
Ezeket láttad már?
Zölddivatról, sportról, és közösségépítésről beszélgettünk tavaly tavasszal a MARI márka alapító tervezőjével Kaptay Annamáriával. A téma még ma is aktuális, és reméljük ez így is marad, hiszen a környezettudatos jóga- és sportruha mindenki számára egy sokkal tudatosabb, okosabb választást biztosít.
Miben különbözik a MARI a többi aktívruha márkától? Mi az üzenet, amit megpróbálsz átadni a ruhákon keresztül?
Úgy gondolom, mindenki azon a területen próbálja meg egy kicsit jobbá tenni a világot, amelyikhez ért. Szerintem ez az egyik legfontosabb üzenet. Amikor annyi szörnyűség és igazságtalanság történik világszerte, akkor pont a divat és az öltözködés tűnik a leghaszontalanabb és legfeleslegesebb dolognak, amivel foglalkozni érdemes. Amikor a ruhamárkámon gondolkodtam, már az elejétől voltak bennem olyan frusztrációk, hogy vajon mi értelme egy olyan felszínes világba belenyúlni, mint a divat, hiszen sokkal hasznosabb dolgokkal is foglalkozhat az ember. Mindeközben bennem volt az a rengeteg kreatív energia; a színek, formák, fazonok és minták alkotta ötletek. Arra jutottam, felhasználhatom ezt úgy, hogy nem ártok, nem termelek extraszemetet, hanem segítek, újrahasznosítok és fákat ültetek. Ezenkívül pedig mindig is arra próbáltam ösztönözni a környezetemet, hogy legyenek bátrak és színesek, a tetteikkel éppúgy, mint a ruhatárukkal. Az pedig csak a zárójeles rész, hogy sport- és jógaoktatóként a saját márkám legfőbb célközönsége vagyok, így mindennél fontosabbnak tartom, hogy ne csak esztétikailag, hanem technológiában és kényelmi szempontból is a lehető legjobb ruhadarab ölelje körbe a mozgó, vagy pihenő testünket.
Első pulóverkollekciód a Plant A Tree-vel kollaborációban született, de műanyagpalackból, óceáni- és utcai szemétből előállított textíliákból is készülnek darabok. Miért fontos számodra a fenntartható gyártás és anyaghasználat?
Az emberek mindenképp fel fognak öltözni, viszont ha ezt olyan ruhákból teszik, amiket tőlem szereznek be, akkor legalább tesznek közben valamit ezért a Földért. Immár másfél éve minden egyes PAT pulcsi vásárlása után egy kétéves tölgyfát ültetünk el Magyarországon, a vásárló nevében. A Plant A Tree kollekciót a Glamazon kollekció követte, melynek minden részlete száz százalékban újrahasznosított, óceáni és egyéb hulladékokból előállított anyagokból készült, és mindez újra és újra tovább hasznosítható. Ezzel a sport- és jógakollekcióval nemcsak a környezettudatosságra és az etikus előállításra próbálom felhívni a figyelmet, hanem a mozgás fontosságára is. Minden további, hamarosan debütáló kollekciómmal egy-egy hazai szervezetet, alapítványt tervezek támogatni.
Az embereknek meg kell tanulni a lelassulás folyamatát. Te ebben nyújtasz segítséget a jógán keresztül. Hogy jött a jóga az életedbe? Hogy lettél oktató?
Nagyjából tíz évvel ezelőtt indult egy bodyartórával. Akkoriban még nem volt olyan nagy divat a jóga, mint most, emlékszem, hogy minden porcikámmal azt éreztem, mozogni szeretnék, de soha nem élveztem sem a városi futást, sem az edzőtermi edzést, sem a csattogós technóra ugrálást a különböző csoportos órákon. Innen persze még több év volt, mire oktató lettem, vagy annak mertem nevezni magam, mert az elején még csak ismerősöknek tartottam órát ingyen vagy nagyon jelképes összegért. A járvány miatti bezártság alatt egyébként döbbenetes, hogy hány százan keresték a sportban és a jógában a kiutat. Ezt egyfajta jóként élem meg, hiszen még egy extrém rossz helyzet is kihoz valami jó változást emberek tömegeiből, rengetegen például életükben először kezdtek a lezárás alatt mozogni, és azóta az életük része a mozgás.
A barátnős együtt-mozgásokból, és a sport által építettél egy közösséget, életre hívtad a párductest-kihívást. Ezeken a táborokban lehetőséget adsz a teljes kikapcsolódásra. Hogy kell elképzelni egy ilyen összejövetelt?
Legtöbbször utólag, egy-egy tábor, vagy elvonulás után szoktam csak ráébredni az emberek üzeneteiből, hogy mennyire fontos volt ez mindenkinek (nekem is). Őszintén szólva, nyolc évvel ezelőtt az első tábor szervezésekor egyáltalán nem fogalmazódtak meg bennem óriási, spirituális gondolatok, hogy én akkor itt most mindenkit lelassítok, felszabadítok, megmentek és leszálkásítok. Egyszerűen csak azt éreztem, hogy jó érzés lenne pár napon át a természetben lenni hozzám hasonló gondolkodású és igényű nőkkel, egész nap sportolni, együtt főzni egészségesen és finomakat enni, reggelente a napfelkeltében jógázni, napközben a hegyekben túrázni, homokbányákban szaladgálni, vízibiciklikkel versenyezni, vagy longboard-ozni. Esténként pedig tüzet gyújtani és táncolni, vagy akár még egy dinamikus jógát bevállalni a naplementében is, beszélgetni, felszabadulni együtt, kiszakadni az állandó monoton körforgásból, egyszóval szabadnak lenni. Emlékszem, talán a második táborom után kaptam egy levelet az egyik résztvevőtől, amiben többek között megköszönte, hogy újra gyereknek érezhette magát pár napig, pedig eszébe sem jutott az elmúlt huszonöt-harminc évben, hogy ez az, amire szüksége van. Azt hiszem, ez egy elég jó megfogalmazás. A táborok lényege, hogy egyáltalán ne legyen senkiben egymás felé semmiféle megfelelés, se feszengés, se gátlás. Együtt mozogjunk, együtt lépjük át a határainkat, aztán együtt nevessünk rajta, hogy mennyire szenvedtünk az utolsó gyakorlatnál és mindenki csak azért csinálta végig, mert a többiek is bírták még. Nagyon szeretem látni, hogy akár csak pár nap is milyen pozitív változásokat tud kihozni az emberekből, hogy mennyire megnyílnak ismeretlenül is, és hogy fizikai- illetve lelki értelemben is szembesülnek azzal, hogy sokkal többre képesek, mint amit feltételeztek magukról.
Mi az, amire jógaoktatóként a leginkább büszke vagy az elmúlt időszak eredményeiből?
Pontosan erre a folyamatosan bővülő, egymást segítő, pozitív közösségre, ahol nincs helye féltékenységnek, rosszindulatnak és bántásnak, kizárólag egymás felemelésének. Minden évben lenyűgöz, hogy mennyi csodálatos, érdekes, kedves, őszinte, szenvedélyes, bátor, érzékeny nő vesz körül és ezeket az embereket nagyon nagy részben ezeknek az eseményeknek köszönhetem. Szóval büszke vagyok rá, hogy elkezdtem, és hogy idén nyáron lesz a nyolcadik évforduló.
