Ismerd meg a Margitkát, a belváros egyedülálló vintázsgalériáját
Azok közé a szerencsések közé tartozik, akiknek valóra vált egy álmuk. Ispán Juci előzőleg a közigazgatásban is dolgozott, egyetem alatt az ORFK ügyintézője volt, ahonnan főhadnagyként szerelt le. Önálló ügyvédi irodát adott fel, mielőtt belevágott volna élete nagy kalandjába, a Margitkába.
Ezeket láttad már?
Kortárs képzőművészeti galéria, vintázs holmik, magyar tervezők ruhái és ékszerei, workshopok, előadások, élményfestés, retró tárgyak – ezek várnak minket, ha ellátogatunk a Margitkába.
A Margit-negyed-projekt keretében megvalósuló vintázsgalériád nyitásának finisében pénztárgép és cégtábla után futkostál, előzőleg ablak- és ajtókeretet mázoltál, délután pedig az óvoda felé vetted az irányt. Mindig tudtad, mit akarsz elérni?
Egyáltalán nem. A rendszerváltás környékén érettségiztem, Pápán. Abban az időben az én környezetemben nem az volt a kérdés, hogy mit szeretnél csinálni, hogy mihez van igazából kedved. Praktikusabb volt a megközelítés: hogyan tudsz majd megélni, érvényesülni. Lakótelepen laktunk, nem voltunk jómódúak, úgyhogy eminens diákként nyilvánvaló volt: egyetemre megyek, és jogász leszek. Hosszú évek teltek el, míg rájöttem, hogy nincs nagy kedvem ahhoz, amit csinálok. Volt, hogy megbántam, hogy nem másfelé indultam.
Például?
Többek közt az irodalom is sokkal jobban érdekelt a választott szakmámnál. Hosszú évekig ügyvédkedtem, bőven harminc fölött jött az a gondolat, hogy valami mást kellene csinálni, amit tényleg igazán szeretek. Saját ügyvédi irodát adtam fel, amikor jött az önkéntesség gondolata. Angolt tanítottam hátrányos helyzetű gyerekeknek Rákospalotán és egy hetedik kerületi nyugdíjasotthonban – ekkor talált rám a Szocsoma, a mélyszegénységben élőket támogató civil szervezet.
Mindeközben férjhez mentél, és egy viszonylag gondtalan középosztálybeli élet hétköznapjait élhetted volna. A Szocsoma (Szociális Csomagküldő Mozgalom Alapítványa) civil támogatójaként adományokat szállítasz Borsodba, Szabolcsba, miközben a gyűjtésében is aktívan részt veszel, sőt: raktározol is. Hogy döntöttél mégis az önkénteskedés mellett?
Örökös kihívás ez is az alapítvány számára, hogy nincs elegendő raktárhelyiségük. Alkalmanként egy barátnőmmel visszük ki a családokhoz a nekik nélkülözhetetlen dolgokat. Olyan területen akartam segíteni, amire nagyon kevesen mozdulnak rá, s ez leginkább a romákkal kapcsolatos. Nemcsak anyagi támogatást nyújt a Szocsoma, hanem azon a többségi szemléleten is próbál változtatni, ami valójában az áldozathibáztatás.
Párhuzamosan az önkénteskedéssel ismét egy újabb irányt vett az életed, gyereketek született, aki mára már óvodás.
Van egy hatéves kislányom, vele elég sokáig otthon voltam. Volt időm, hogy végiggondoljam, mi az, amit szerettem volna megcsinálni, de sosem jött össze. Elég sok minden érdekelt, de ha utazhattam, sosem hagytam ki a helyi vintázs boltokat, többek közt New Yorkban Manhattant és Brooklynt végigbiciklizve.
Lassan idehaza is rááll a szánkra a „vintidzs” – de nem igazán tudjuk, mi is az.
Abból a törekvésből jön, hogy ne új dolgokat vásárolj, hanem olyanokat, amiknek volt már gazdája. A vintázs esetében jó állapotú, stílusos dolgokról van szó.
Menőnek számít használt dolgokat venni?
És környezetbarátnak. New Yorkban egyébként dizájn vagy márkás dolgokat is könnyen talál, aki azt keres, fillérekért. Valaki már megunta – de neked nagy szám, hogy meg tudod vásárolni.
Nyitás előtt egy héttel is New York felé vettétek az irányt a kislányoddal és a férjeddel, Gát Jánossal, aki többek közt New York-i galerista. Ha jól tudom, ő is bábáskodik a Margitka indulásánál.
Igen, mert lesznek kiállítások és kiállításmegnyitók is a galériánkban. Híres művészek mellett kezdők dolgait is kiállítjuk, hogy ismerkedni lehessen velük. Az első kiállító egy barátunk, Knox Martin. New Yorkban él, 99 éves, karizmatikus személyiség. Volt bűvész, torreádor, volt Mr. Amerika, volt normandiai partraszálló, a lakásában beszélő papagáj mellett óriáskígyó is lakik. Szobrász és falfestő, több képe is látható New York utcáin. Az ő virágakvarelljeiből lesz nálunk kiállítás, vele nyitottunk.
Kortárs képzőművészet egy régiségkereskedésben?
Régiségek, abban az értelemben, hogy engem a hatvanashetvenes évek lakberendezési tárgyai vonzanak, hollóházi és Alföldi porcelánok, vázák, tálak, poharak, csészék. Érdekes, stílusos dolgokat szeretnék kínálni, olyanokat is, amik régen giccsnek tűntek, nippeket például, amiknek egy új kontextusban, környezetben teljesen más lesz a karakterük.
Hordozzák a nosztalgia érzését is?
Sokszor hallod egy tárggyal kapcsolatban: ilyen nekünk is volt! Számomra izgalmas végiggondolni, kik lehettek a tulajdonosok, milyen korszakokat, élményeket „élt meg” a tárgy.
A Margit-negyed-projekt is egyfajta értékmegőrzésre irányul: a régi üzlethelyiségek, az utcakép megőrzése a cél az újrahasznosítás jegyében. Ez is inspirált a galéria létrehozásában?
Már motoszkált bennem, hogy ezzel kéne foglalkozni, amikor szembejöttek a kerületi pályázat hirdetései. Ez katalizálta az egészet. A projekt része, hogy a kereskedelem mellett közösségépítés induljon, kulturális eseményekkel. De a bérbe adott helyiségek önerős felújítása volt az alap. A Margitka nem csupán egy vintázsbolt, hanem találkozási pont is, ahol nemcsak összefutni lehet, hanem beszélgetni a kiállítókkal, részt venni foglalkozásokon: hétvégente délelőtt ki lehet próbálni az élményfestést is.
Ez is valami újdonságnak tűnik…
A vállalkozó kedvűek megfogják az ecsetet, és művészek, alkotók instrukcióik mentén kipróbálhatják a kreatív énjüket.
Egyfajta tehetséggondozást is megcéloztál.
A feltörekvő generációk egyedi tervezésű ékszerei és ruhái is kaphatók lesznek: állandó alkotóké elsősorban, de pop-up jelleggel is, különféle eseményekhez kapcsolódóan szervezünk divatbemutatókat. Látható törekvés napjainkban a tudatos márkaépítés online térben, az interneten is, de nálunk személyesen is lehet a tervezőkkel találkozni. A közösségépítésre visszatérve: folytatjuk azt a kezdeményezést, mellyel az önkéntességet népszerűsítettük az elmúlt években a közeli Nemdebár tulajdonosával, törzsvendégeivel, különféle események, árverések során gyűjtve adományokat a Szocsoma javára. Ezen folyamatosan kell, muszáj fáradozni. Én elköteleztem magam a Szocsoma mellett, őket támogatom továbbra is.
A cikk eredetileg a GLAMOUR magazin 2022-es szeptemberi lapszámában jelent meg.
Szöveg: Bárdos-Deák Ágnes
Fotó: Generál Kristóf
Smink és haj: Nyírő Furzsina
