Könyvajánló: Black is beautiful- Azaz A kitömött barbár

Amikor belekezdtem Péterfy Gergely Kitömött barbár című, tavaly megjelent regényének olvasásába, nem is számítottam arra, hogy lesz egy szabadkőműves, misztikus szál is a történetben. Bevallom, nekem a szabadkőműves mester, gróf Török Lajos lett a kedvenc figurám, mert valahogy felidézte bennem Gabriel Garcia Márquez őrült szereplőit, akikért a mai napig rajongok és egy kicsit Gustav Meyrink regényei is eszembe jutottak, amik tökéletesek arra, hogy kiragadjanak a valóságból és valami ködös, misztikus világba repítsenek.

Csupa-csupa kellemes meglepetés volt a regény és szabályosan faltam az oldalakat. Először is soha nem gondoltam volna, hogy a világpolgár, ám meglehetősen merev Kazinczy Ferenc élete ennyi izgalmas titkot rejt. Kazinczy versei számomra nehezen élvezhetők, bevallom, amint lehetett, mindig másfelé vettem az irányt. A nyelvzsenit persze fenntartás nélkül tiszteltem benne, meg a sok munkát, amit a magyar nyelv ügyébe fektetett, de valahogy sohasem sikerült megkedvelnem a művei alapján.

Most viszont olyan életszerű, érthető lett a személyisége, annyira emberi és átélhető a feleségével, Török Sophieval való kapcsolata, hogy elhatároztam, újraolvasom pár művét, hátha megváltozott azóta bennem valami, befogadóbb lettem, bölcsebb. Hát nem lettem. De A kitömött barbár annál izgalmasabb számomra. A feleség szemén keresztül nézzük leginkább a történéseket és ez a szemszög különösen tetszik nekem a regényben, bár az irodalomkritikusok ezért sokat ostorozzák. Én szeretem ezt a szemszöget. Legutóbb a Tolsztoj és felesége kapcsolatáról olvasva éltem át ezt a fantasztikus élményt az Alexandra Popoff Szofja Tolsztaja élete című könyvének olvasásakor. Olyan dolgokat tudhattam meg az íróról, akit feltételezésem szerint viszonylag jól ismerek, amiket nem is gondoltam volna. Sok mindent látunk Sophie szemén keresztül, ami máskor lényegtelen lenne.

Azt is szeretem, amikor egy regényben a kapcsolat ábrázolása nem a happy endnél ér véget, amikor egymás karjaiba borulnak a főhősök, hanem lényegében ott kezdődik. Rengeteg réteg van ugyanis, ami sokkal jobban érdekel, mint az árnyalatok nélküli rajongás. Meg kell élni a másik tőlünk való elválasztottságát és az ezen felül álló érthetetlen, mágikus összetartozást is és ezt ezzel a csodás regénnyel nagyon jól lehet katalizálni.

A "bolond" após, Török gróf, aki olykor igen döbbenetes cselekedetekre képes pusztán az itteni, elrontott világban való meggyőződésében, valahogy csak kivárja lánya Sophia és pártfogoltja Kazinczy házasságát, mintha mindig is abban mesterkedett volna, hogy őket összeboronálja, mintha ez lenne a nagy alkímiai mű, ha már a többi nem is jött össze, a mindent gyógyító orvosság, a bölcsek köve, az arany vagy ki tudja mi még. Milyen érdekes, hogy miután Ferenc és Sophie összeházasodnak, az ő szerepe tulajdonképpen lejárt, értelmét vesztette. A szívem szakadt bele.

Szerintem biztos, hogy a szerelmek az égben köttetnek, de itt, a földön kell a kapcsolatokat végigcsinálni a lehető legjobban, a másikat tisztelve, értékelve. Szívesen olvasnék többet házasságokról, amikben nem csak úgy, mint szeretők szerepelnek a felek, hanem mint barátok, bajtársak is. Hol egymás testvérei, hol a másik apjává, anyjává válnak. Ma inkább lecseréljük a kapcsolatot, ha úgy érezzük, tenni kellene azért, hogy mélyebb legyen, javuljon, megújuljon. Ha egy kapcsolat több lábon áll, hogy ezt az idétlen kifejezést használjam, akkor megteremthető a harmónia, amivel minden túlélhető, a nyomorgás, az ellenséges család, a nem értő környezet és a többi. Ezért is nagyon izgalmas ez a regény, mert tulajdonképpen egyáltalán nem fenékig tejfel Kazinczy és Sophia élete, sőt. Olyan, mintha valami átok ülne rajtuk.

A címben szereplő "barbár", Angelo Soliman. Végtelenül művelt, gyerekként Afrikából kalandos úton Európába került "ajándék", aki Kazinczy barátja lett. Akkoriban Európa fekete ember lázban égett "az idegen szép" zsigeri vonzódása alapján. Nagyon furcsa és érzékletesen ábrázolt a könyvben a fehér bőrű emberek Solimanhoz való viszonyulása. Gyomorforgató is. De nem csak őt jelenti a barbár szó, hanem az osztrákok szemében konkrétan a mi felmenőinket azaz bennünket, magyarokat is. Elgondolkodtató ez a Kazinczyt nagyon nyomasztó aspektus is és bevallom, nekem is lettek álmatlan éjszakáim, amiket afféle tisztítótűznek akarok beállítani magam előtt. Egyébként ebből is látszik, mennyire jó könyv, szabályosan belemászik az életedbe.

Ha csak egy könyvet olvasol el a nyáron, szerintem ez legyen az, persze még sok-sok ajánlatunk maradt és a GLAMOUR szerkesztői elhalmoznak majd jobbnál jobb olvasmánytippekkel.