„Kylie Minogue-szindróma: ha ausztrál vagy, először máshol kell bizonyítanod” – a Kirrikin aboriginal divatmárka tujandonosával beszélgettünk
A Londoni Divathéten elsöprő sikert aratott, bemutatója után pedig Európában turnézott az ausztrál őslakos bányászmágnás és divatházalapító, Amanda Healy, aki apai ágon az ausztrál Wonnarua törzs tagja. Ausztráliában a Kirrikin nevű márkáját az „őslakos divat Guccija”-ként emlegetik a páratlan, autentikus dizájn és a magasminőségű anyaghasználat miatt.
Ezeket láttad már?
A prémium Kirrikin divatmárka nemcsak hazájában, hanem a tengerentúlon is elismert névvé vált az elmúlt években, Amanda Healy-vel pedig budapesti látogatása során beszélgethettünk az ausztrál őslakos kultúráról, divatról és a Kirrikin sikersztorijáról.
Harmincöt éves tapasztalattal rendelkezel a bányászat iparban, 2004-ben megalapítottad a Maxx Engineeringet, ami egy gazdaságilag sikeres, és az Őslakos Vállalkozás díjával kitüntetett cég is egyben. Most mégis a divatmárkád kapcsán ültünk le beszélgetni, amelyet tíz évvel később indítottál útjára. Honnan jött a luxusdivat iránti érdeklődésed?
A Kirrikin alapkoncepcióján 2008-ban gondolkodtam el először, akkoriban rengeteg gazdasági fórumra, panelbeszélgetésre, vállalati előadásra hívtak meg előadóként, mint őslakos női felsővezetőt és cégtulajdonost. Ezekre az eseményekre kerestem valami kifejező kiegészítőt – mondjuk egy szép és minőségi sálat – ami mesél az én Aboriginal kulturális örökségemről, és amit büszkén viselhetek. Azonban sehol sem találtam autentikus ausztrál őslakosok által készített kendőket. Még pár évig bosszankodtam ezen, azután 2014-ben megalapítottam a Kirrikint, 2016-ban pedig egy ausztrál divatbemutató kifutóján debütálhattunk. Szerettem volna annyira bevonódni az alkotómunkába, amennyire csak lehet: Párizsban három hónapig tanultam sablontervezést, de szívesebben állítom össze a kollekciókat és tervezem a mintáinkat. Még a mai napig a bányászattal foglalkozom, ez a munkám, és a Kirrikin szociális vállalkozásként működik. A céget a férjemmel finanszírozzuk, viszont a bevételt teljes mértékben a missziónkra fordítjuk.
Mi a Kirrikin missziója?
Tavaly megalapítottuk a Kirrikin Foundation nevű alapítványunkat, amit a volt modell és szintén ausztrál őslakos gyökerekkel rendelkező, Shannon McGuire vezet. Az alapítvány célja, hogy felvirágoztassuk az ausztrál őslakos művészetet, otthon és külföldön is piacot teremtsünk számukra, illetve, hogy egyenlő arányban részesedjenek az eladott termékeik árából. Ausztráliában igen gyakori jelenség, hogy egy nagyvárosi galériában akár 30.000 ausztrál dollárért is árulhatják egy őslakos művész képét, viszont hozzá már csak a kikiáltási ár töredéke, csupán 500 dollár jut el. A tradicionális, törzsi őslakos közösségek távoli, félreeső területeken élnek, a családokban nem létezik semmiféle generációkon átívelő vagyoni örökség, a gyerekek pedig nagyon fiatalon otthagyják az iskolát, hogy munkába állhassanak. Gyerekkoromban a mi családunk is szegénységben élt, de ma már mindenkinek saját háza van, a gyerekek iskolába járnak – felelősségemnek érzem, hogy kinyissam ezeket az ajtókat a közösségeim tagjainak. Az alapítványunkon keresztül belekerülnek egy kapcsolati hálóba, amire a későbbiekben támaszkodni tudnak, továbbképzéseinken hasznos tudást sajátíthatnak el, és a tehetséges tervezőket megfelelő marketinggel támogatjuk.
Az őslakos divat nemrégen a Londoni Divathét kifutóján büszkélkedhetett egy különleges esemény keretein belül, és a Kirrikin darabjai is bemutatásra kerültek a csoportos show-n. Ez kétségkívül nagy mérföldkőnek számít az Aboriginal tervezők számára. Milyen élmény volt nektek a tengerentúli divatbemutató?
Ausztráliában van egy olyan jelenség, hogy akkor lesz valaki igazán elismert otthon, ha először külföldön fut be. Ha ausztrál vagy, akkor először máshol kell bizonyítanod, utána nyered el a hazai elismerést - mi ezt hívjuk Kylie Minogue-szindrómának. De nemcsak ausztrálként, hanem a Wonnarua törzset képviselve is hatalmas jelentősége van annak, hogy reprezentálva legyünk, hogy részt vegyünk a gazdasági körforgásban és megcáfoljuk az őslakosok körüli előítéleteket.
A divat híresen az egyik legkörnyezetszennyezőbb ipar, és nagyban hozzájárul az egyre súlyosbodó klímaválsághoz, ami hatványozottan érinti Ausztráliát. A Kirrikin hogyan tud navigálni a környezettudatos és etikus, de ugyanakkor sikeres kereskedelemben?
Az ausztrál őslakosok többezer éven keresztül óvták a földjüket, szimbiózisban éltek, és élnek a természettel. Például az én kultúrámban nem négy évszak van, hanem hat, és mindegyiket a virágok színei, a virágzási időszak határozza meg. Ez a természetközeliség ugyanúgy bennem is jelen van. Számomra fontos volt a márka indításától kezdve, hogy ne csak minőségi, hanem természetes anyagokkal dolgozzunk: csak pamutra, kasmírra és selyemre, illetve újrahasznosított viszkózra nyomjuk a mintáinkat. Nem veszünk vagy használunk olyan anyagokat, amelyek nem fenntarthatók. Az éghajlatváltozást a legszegényebb régiók és a legelhanyagoltabb törzsek, népcsoportok érzik meg igazán – mi őket segítjük munkával és támogatásokkal.
A Kirrikin őslakos kreatívokkal dolgozik, az őslakosok narratíváját mutatja be textilen. Milyen célcsoportnak szól a Kirrikin üzenete?
Mi olyan vásárlóknak tervezünk, akik szeretnék támogatni az ügyünket, és akik megértik, empatizálnak a történetünkkel. Európában több országban jelen vagyunk, most készülünk az első madridi divatbemutatónkra. Azt tapasztalom, hogy Európában sokan tisztában vannak a kolonializmus örökségével, és ezért érdeklődnek az őslakos kultúra és művészet iránt, kíváncsiak ránk.
Kirrikin a néped nyelvén azt jelenti, hogy „legszebb vasárnapi ruha”. A magyar kultúra szerint a vasárnapi ruha alatt én valami kényelmes otthonkát képzelek el, a Kirrikin egyes darabjai is ezt az érzést adják vissza, de azért bőven találni meseszép estélyiket is.
Nagyon tetszik ez a kulturális különbség, mert nálunk teljesen a fordítottja van! A kolonizációt követően az Aboriginálok csak angolul beszélhettek, tiltva volt az anyanyelv használata, emellett sokan áttértek a keresztény hitre és vasárnap templomba jártak. Olyankor kiöltöztek és felvették a „legszebb vasárnapi ruhájukat”, a Kirrikint, ahogy egymás között emlegették. Nekem személyes misszióm a divatban és a másik vállalkozásomban egyaránt, hogy használjam a nyelvünket, közelebb hozzam az ausztrál társadalomhoz, hogy természetessé váljanak ezek a kifejezések a mindennapokban. A tervezett ruháink és kiegészítők mindegyikének története van, megelevenítik az Aboriginal folklór egy-egy ismert történetét vagy helyszínét – ez mind a mi örökségünk, és ezt szeretném megismertetni a Kirrikinen keresztül.
Hol szeretnéd látni a Kirrikint pár év múlva?
Én már hatvanöt éves vagyok, készen állok a Kirrikin átadására, mert több időt szeretnék tölteni a családommal, és a tengerparton. Shannonnak tudom, hogy van egy víziója, hogy hová szeretné emelni a márkát, de én személy szerint annak örülnék, ha a Kirrikint úgy tartanák számon, mint egy prémium ausztrál terméket, és az ausztrál embereket is büszkeséggel töltené el mindaz, amit elértünk és el fogunk érni.
