30 év a divat körül: K30, avagy a KENGURU magyar divatmárka időkapszulája
A pesti rakpart egyik ikonikus underground helyszínét, a Viadukt Bár teljes területét egy augusztus 31-től szeptember 8-ig vibráló streetwear darabok lepték el. Az élő magyar divatlegendaként emlegetett Mayer Balázs „Kenguru” divattervező retrospektív, jubileumi tárlata 30 év munkásságát sorakoztatta fel. A kilencvenes évek partikultúrájáról nem tudunk semmit, ha nem ismerjük a Kenguru öltözékeit.
Ezeket láttad már?
A Kenguru divatmárka most ünnepelte 30. jubileumát egy nagyon stílusos, alternatív helyszínen, a Viadukt Bárban. Mayer Balázs tematikusan mutatta be, milyen anyagok, minták és szubkultúra köré épült a rebellis, figyelemfelkeltő divatmárkája, mely rendszeresen rendezett goapartikat is. Beszélgetés a kiállítás létrejöttéről, a hazai kortárs divat problematikájáról, és az elmúlt három évtized tapasztalásairól.
Azok a boldog, felhőtlen 90-es évek
A 90-es évek hiphop korszaka és New York-i streetwear divat térhódítása szemlátomást nagy hatással volt a vizuális identitásodra. Ekkoriban (és ezen a területen) robbantak be igazán a dinamikus catwalk showk, glossy borítók és a mai napig ikonokként emlegetett szupermodellek. Emlékszel még az első impulzusra, ami elindított ezen az úton? Korábban is mozogtak benned divattervezéssel kapcsolatos ambíciók?
Mayer Balázs: Már tinédzser koromban is foglalkoztatott a divat. Szerencsére Anyukám külkeres volt, rendszeresen utazott az NSZK-ba, így könnyen be tudta szerezni az általam hőn áhított ruhadarabokat és kiegészítőket. A 80-as évek közepén újra divatba jött a Levi's 501 farmer és a Converse tornacipő, megjelent egy új óramárka, a Swatch, de a nagy népszerűségnek örvendett a velúr csizma és a boatshoes is.
Az MTV zenecsatornán sugározták kedvenc együtteseink videóklipjeit, amelyek szinte nap mint nap új stílusokat mutattak be. Sajnos itthon a 90-es évek elején nem igazán lehetett divatos ruhákat kapni – bár voltak butikok, amelyek az éppen aktuális nyugati trendeket másolták, és már elkezdtek meg-megjelenni hazánkban is a nagyobb márkák, de mégsem volt megfelelő és naprakész a kínálat.
Akkor kezdte fénykorát élni a techno zenei stílus, indultak a partik, amelyre reflektálva mi is igyekeztünk egyedivé varázsolni ruhatárunkat. Ezüst akrilspray-t vásároltunk, lefújtuk a kabátunkat és farmerunkat, pólómintákat készítettünk, amelyeket ráapplikáltuk a pólókra és végül ezüstre festettük. Furán hangozhat, de az eredmény bámulatos lett!
A városban sétálva megállt a forgalom, az emberek mosolyogtak – talán azt hitték, hogy egy külföldi sztáregyüttest látnak. Nem sokkal később valóban divattervezővé váltam: ehhez csak egy New York-i utazás és egy divatbemutatóra szóló felkérés kellett. Így valósult meg az első Kenguru Fashion Show 1994. december 16-án, a Fortunában.
Hány különböző korszakra tudnád lebontani az elmúlt három évtizedet (divat szempontokból)? Mit jelentenek számodra az aktuális, kortárs trendek?
Minden egyes kollekció egy korszakot vagy egy hangulatot dolgoz fel. Természetesen ez nagyban függött a rendelkezésre álló anyagoktól: itthon bár sok üzlet volt, ez a választékban nem mutatkozott meg. A technokorszakban a lakk anyagokat Londonban, a terep-, és eredeti 70-es évekbeli jersey textileket New Yorkban, később pedig az indiai kelméket a Goán szereztem be.
De készült még Break, Neo Grufti, és Heavy Metal tematikájú kollekcióm is. A világ – de leginkább Európa – multikultikorszak felé halad, ami „csupán” azt jelenti, hogy szépen, lassan elveszik a kultúránk, az egyediségünk és az egyéniségünk. Minden lesz, de kommersz és hamis. A hazai (és egyben a nemzetközi divat) az utóbbi időben egyre egyszerűbbé és hétköznapivá vált.
Az anyagok minősége már rég megváltozott. Nincsenek új ötletek, leginkább a régi ikonikus darabokat dolgozzák fel újra és újra. Persze, ez már 30 évvel ezelőtt is épp így volt – elvégre a divat egy örök körforgás. Sajnos most valahogy úgy látom, hogy a divat minden egyszerre, de ebből semmi nem emelkedik ki. Nincsenek irányzatok, ezáltal ha pár év múlva megkérdeznék, milyen volt a 2020-as évek divatja, valószínűleg gondban lennék.
Sokkal átjárhatóbb, játékosabb volt a világ
1999-ben a Kiscelli Múzeum templomterében rendeztél divatbemutatót, később a Gundel Bálterem, Gerbeaud cukrászda és az Olasz Intézet impozáns épületében is felvonultak az alkotásaid. Ma már talán nem hat valóságtól elrugaszkodott elképzelésnek, amikor a couture beszökik a múzeumok szent tereibe, de ez az ezredforduló elején ez egy radikális megmozdulás volt divat vonalon. Milyen események és tapasztalások inspirálták a korábbi helyválasztásaidat?
A Kenguru divatbemutatóknál kiemelten fontos volt a helyszín kiválasztása. Egy különleges show-hoz különleges helyszín dukál. Mindig is kedveltem Budapest történelmi épületeit, és úgy gondoltam, ezek a helyszínek alkalmasak lehetnek a divatshow-k bemutatására. Egy divattervezőnek nagy álma, hogy a Gundelben mutassa be a kollekcióit: a régi és a modern így tudott összhangba kerülni, működni.
A jubileumi tárlatod szintén egy szokatlan, urbánus térben kapott helyet. Mit gondolsz, mennyiben lett volna más az életműved bemutatása egy puritán white cube kiállítási enteriőrben?
Régóta terveztem már ezt a kiállítást. Az eredeti terv egy múzeum lett volna – meg is kerestem párat, de sajnos pozitív hozzáállás híján végül nem jártam sikerrel. Mindeközben repült az idő, megoldást kellett találnom. Így sikerült megtalálnom ezt a különleges Viadukt Bárt a pesti rakparton – akik bár eddig leginkább kortárs festők képeit állították ki – rögtön pozitívan és támogatóan álltak a K30 kiállítás mellé.
A gesztus fontos volt számomra, és utólag úgy gondolom, hogy végül a legjobb helyszínt sikerült megtalálnom az anyaghoz, amelynek valódi underground hangulata méltó helyszíne lehetett az elmúlt harminc év munkáinak prezentálásához. Hálás köszönet mindenkinek a segítségért!
Mit jelent a siker?
Melyek a Kenguru divatmárka legjellegzetesebb ismertetőjegyei, amelyek – korszaktól függetlenül – mindig megjelentek a ruháidon és végigkísérték a pályafutásodat?
A különleges anyaghasználat, innováció, színek-minták, a szabásvonalak, a minőség, és persze a Kenguru logó. Természetesen a Kenguru ruhákhoz az extravagáns modellek is hozzátartoztak, kiegészülve néha meghökkentő sminkkel és frizurával. Ezek elegye volt maga a "Kengurustílus".
Olyan ötletek és fazonok valósultak meg, amelyeket csak évekkel később fedeztek fel a nagy nemzetközi gyártók – mindez akkor már nálam rég lefutott.
Nem követtem: diktáltam.
Talán ezért vált hamar legendává a Kenguru márka, amelyet mai napig emlegetnek a Hortobágytól egészen Miskolcig, vagy éppen Torontótól Fokvárosig.
Mit gondolsz, mennyiben változott volna az alkotói utad és módszered, ha a '90-es években nem hozod haza a tapasztalásaidat, hanem New York-ban alapítod meg a márkádat? Vagy kizárólag hazai pályán tudtad elképzelni a karrieredet?
Valószínűleg hasonlóan sikeres pályát futottam volna be. A Kenguru globálisan ismert márka lenne, menő színészek hordanák a ruháimat az Oscar-gálán, a legtrendibb rapperek kérnének fel, hogy az outfitjüket biztosítsam videóklipjük forgatásához, és persze rendszeresen kapnék meghívást a VIP fogadásokra… No meg a bankszámlám végén sok nulla és egy dollárjel állna!
Viccet félretéve, nekem itthon volt feladatom – szeretem Budapestet és Magyarországot. Ez az otthonom, itt van a családom, és itt vannak a barátaim. Sokszor voltam New Yorkban, de egyszer se jutott eszembe, hogy ott éljek, annak ellenére, hogy a kedvenc városom. Egyébként gondolj bele: ha New Yorkban éltem volna, akkor nem lett volna 30 Kenguru Fashion Show, 50 Goa Party, sem 28 egymást követő Budapest Fashion Week. (Majdnem minden így is megvalósult, csak a sok nulla és a dollárjel hiányzik!)
Ruhák mellett festészet
2023-ban rendezted meg az első önálló festészeti kiállításodat. Milyen képzőművészeti összefüggéseket lehet felfedezni a munkáidban – akár a ruhákat, akár az installációs megoldásokat tekintve? Hogyan integrálod a festészeti gyakorlatodat a ruhákba, kiegészítőkbe?
Ez egy újabb nagy kaland és feladat, ami rám talált. Már régebben is foglalkoztatott a festészet, de akkoriban indult a Kenguru márka, ami minden időmet lefoglalta. 10 éve újra ecsetet ragadtam, és elkezdtem festeni. A képeim fő motívuma a Guadalupei Szűz alakja minimál stílusban, változó geometrikus háttérrel – a tavalyi kiállításig 22 festménnyel készültem el.
A kiállítás "VoG 1531 Collection" címen, a budai várban található Mária Magdolna Toronyban került megrendezésre. A kiállítást – stílusosan – a mexikói nagykövet nyitotta meg, és egy teljes hónapig volt látogatható. Ahogy a ruháknál, úgy a festményeknél is fontos a színek harmóniája: teljes mértékben tetten érhető és visszakövethető a Kenguru ruhák és a festmények közötti szimbiózis. Valószínűleg ez a kölcsönösség majd a matériában is megjelenik – tervezem egy a festmények inspirálta kollekció elkészítését.
20 évvel ezelőtt szervezted meg az első Budapest Fashion Weeket, majd 2008-ban Magyarországra hoztad a nemzetközi Fashion TV-t - milyen módon emlékeztetek meg ezekről a kulcsfontosságú eseményekről a jubileumi tárlaton?
A Fashion TV-n először 2000-ben sugároztak Kenguru bemutatót: ez volt az a show, amit a Kiscelli Múzeum templomterében rendeztünk meg. Emlékszem, az egyik a show-n fellépő modellt Izraelből hívták, hogy épp most látják a Fashion TV-n a Kenguru bemutatóban.
Pár évvel később a Fashion TV már a Budapest Fashion Week kiemelt médiapartnere volt, és három rendezvényünkről készítettek felvételt, így sikerült közel 20 magyar tervezőnek megjelennie a nemzetközi divatcsatornán. Az eseményen kívül ezekben az időkben három alkalommal szerveztünk Fashion TV-partit, amelyeket Budapest legmenőbb klubjaiban rendeztünk meg.
Milyen érzés volt egy három évtizedet összefogó térben sétálni, amely kizárólag a te alkotói látásmódodtól és kreatív energiáidtól lüktet? Lezártnak tekinted ezt az időszakot?
Hihetetlen és lenyűgöző. A kiállításon bemutatott kollekciók a lakásomon, egy külön szobában várakoztak, hogy ismét bemutatásra kerüljenek a nagyközönség előtt. Úgy gondolom, hogy ezen a különleges helyszínen, szépen berendezve, sikerült valamiképp visszaadni az adott kor hangulatát, és megmutatni a ruhák időtlenségét. Ezt a látogatók is többen megjegyezték, ami fantasztikus érzéssel töltött el, elvégre ez volt a valódi cél: kizökkenni kicsit a jelenből.
Hogyan vélekedsz a folytatásról, milyen kisebb álmok és nagyszabású tervek várnak megvalósításra?
Tervek még mindig bőven vannak. Szeretném, ha a Kenguru kiállítás bővített formában, további helyszíneken lenne bemutatva – és itt nem csak Magyarországra gondolok. Közben már csapatommal dolgozunk a novemberi Budapest Fashion Week-en, ami immár 29. alkalommal kerül megrendezésre. A festmények pedig készülnek, és bízom benne, hogy a következő évben ismét prezentálhatom őket.
