Kate Moss 40 "Hogyan őrzöm meg a szépségem? Sehogy."

Az újságírót figyelmeztették, hogy mit nem kérdezhet a szupersztártól, mely témákat kell maximálisan kerülnie (Köszi, itt a kérdések fele elszállt!), vagy finoman tájékoztatták, hogy miről szeretne beszélni a híresség, illetve utolsó mondatként közölték vele, hogy az előre egyeztetett tíz perc helyett sajnos csak öt kérdésre maradt idő, és azt is nagyon tempósan kellene feltennie, mert meglehetősen elcsúszott a timing.

Még jobb, amikor összeresztik a szerencsétlen tollforgatót (Imádom ezt a retró kifejezést, ötven év múlva már senki nem fogja érteni, így dolgozni kell rajta, hogy fenn maradjon!) öt másik újságíróval egy kerekasztal keretében. Szerencsésebb esetben egy jól artikuláló, angolul érthetően beszélő néppel, szerencsétlen esetben olaszokkal és franciákkal, legszerencsétlenebb esetben a saját konkurenciájával, aki a picurka piacon egyébként is lemásol minden témát hónapról-hónapra. Puff, oda az exkluzivitás és már kedve sincs az embernek itt erőlködni, eredeti kérdéseket feltenni.

Szerencsétlen megasztár interjúalanyra visszatérve, a legrosszabb esetben mondjuk ötvenedjére hallgatja végig ugyanazokat a sematikus, a saját píárosa által alaposan irányított kérdéseket, mire a színe elé kerül az ember.

A legjobb copy-paste-tel feltehető kérdés egy szupernőnek. Szerintem.

A top 5 sematikus válasz:
1. Sok vizet iszom.
2. Sokat alszom.
3. Sokat mosolygok, hiszen a szépség belülről jön.
4. Mindig letisztítom a sminkemet lefekvés előtt.
5. Semmi különöset nem csinálok, ez genetika. Köszönöm az anyukámnak és az apukámnak!

Na jó, bevallom töredelmesen Kate Moss 40. születésnapjának alkalmából, hogy nem röstelltem feltenni neki ezt az ultrakommersz kérdést. Mentségemre legyen mondva, hogy csak töltelékként, meg azért, mert egy kozmetikai márka kampánya miatt találkoztunk.

Ha már blog, akkor ugye személyes a műfaj, így hazabeszélek. Sajnos. Történetesen Kate Moss-szal egy évben születtünk és 14 éves korunk óta figyelem, mit csinál a világgal és a világ pedig vele. (Bennem is van rock&roll, de azért sokkal nyugodtabb életem volt eddig:)

Térdeltem már a lábánál egy Vogue fotózáson, hogy belebújjon a cipőjébe, vittem neki kávét és hallgattam lopva, hogyan csacsog a modellbarátnőivel, de ebben az esetben éppen egy luxushotelben ülhettünk egymással szemben, egy végsőkig kidolgozott menetrendbe illesztve. (Az egyik kedvenc versem jut eszembe erre a pillanatra visszagondolva, mégha ez meglehetősen álintellektuálisan és csöpögősen hangzik is. Fura, hogy ma már egy versidézetért is mentegetőzni kell, pedig Weöres Sándor verseit még az ideggyógyászok is felírattathatnák.)

Ezer sugár találkozik az űrben
s a katlan mélyében ezer varázs
s ezer meg ezer búzaszem a csűrben.
Csak a sorsok közt nincs találkozás.

Azaz egy évben születtem Kate Moss-szal, úgy érzem, ismerem őt és mégsem. De bírom a fejét, az biztos. Szerintem ha én is a rossz hírű Cockneyban születtem volna, még havernők is lehettünk volna. Így azonban én jövök egy kicsinyke országból, beszélni mindenki számára érthetetlen nyelv, ő pedig tök mindegy mit mond, az is nagyon jó. Nekem is.

Szóval megembereltem magam és mondtam neki, hogy hol találkoztunk. Úgy tett, mint aki emlékszik és egy kicsit nyitottabb pózt vett fel a luxuskanapén. Na, legalább ennyit megért a bájosan naiv, vidéki hozzáállásom. Elvileg én is ember vagyok, nemcsak a sztár, nem igaz? (Nem.)

A kérdésem egyébként, az a nagyon kommersz a szépsége megőrzésére vonatkozóan nem is volt annyira sematikus, miután a saját arcomat vizsgálgattam a tükörben indulás előtt a hotelben. (Olyan ez, mint amikor egy veled egykorú nőt megkérdezel, hogy őszintén, mi a fenét csinálsz magaddal, hogy ilyen jól nézel ki?! Pedig te kokainoztál, ittál én pedig többnyire kultúráltan szórakoztam.) Persze ez nem mentség. A kérdés vacak. Ő viszont rákontrázott közelebb hajolva hozzám, mintegy bizalmasan közölve.

És ezen jót röhögtünk. Végülis teljesen témába vág a válasz is, hiszen egy sminkmárka új kollekciója miatt ülünk itt.